Bartusz György szobrász, egyetemi tanár (1992-) idén ünnepli nyolcvanadik születésnapját.
Kéménden született 1933. október 23-án. A prágai Iparművészeti Középiskola elvégzése után (1950-1954) a prágai Képzőművészeti Főiskolára iratkozott be (1954-1958) J. Wagner és J. Kavan voltak mesterei. Majd a Prágai Képzőművészeti Akadémián tanult (1958-1961), K. Pokorný és K. Hladik vezetésével. Hazatérve, a Kelet-szlovákiai Vasmű képzőművészeti arculatát tervezte (1962-1963). A rendszerváltásig szabadfoglalkozású képzőművész. A Szlovákiai Képzőművészek Szövetségének tagja (1967-1989). Vezette a pozsonyi Képzőművészeti Főiskola Szabad kreativitás műtermét (1990-1999). A kassai Műszaki Egyetem szabad-művészeti tanszékvezetője (1999-). 1996 óta a Nemzetközi Fényszimpózium tagja.
Egyik legismertebb kassai szobra a Dómtól nem messze bandukoló Jakoby Gyula. De számos emléktáblát is készített. Az ő munkája például Kazinczy Ferenc emléktáblája az egykori Fekete Sas épületén.
Most a felújított egykori kaszárnyák egyik épületében, a Kulturpark Bravo pavilonjában nyílt meg november 3-án „Juraj” Bartusz kiállítása, melynek címe 8’0″ az ISCM (International Society for Contemporary Music) New Music Days – a Kortárs Zene Nemzetközi Társasága által szervezett Új Zenenapok nyitányaként valósult meg. Ez a rendezvénysorozat november 7-ig tart.
A megnyitón Peter Tajkov kurátor méltatta az alkotót. Kiderült, a Magyar Művészeti Akadémia tagját (2009) csupán a szlovák képzőművészet nagyjai között tudja elképzelni. A kiállítás egy keresztmetszet kíván lenni a szobrász elsősorban festészeti alkotásaiból. Bartuszt jellemzi a keresés és az adekvát kifejezési forma megtalálása – mondta a fiatal kurátor. – Expresszív formákat alkalmaz. Legújabb kontemplatív grafikáinál visszatér a gyökerekhez. Ez vékony jégen való tánc, mégis mindegyiken látszik, ez „Juraj” Bartusz!
A Munkácsy Mihály-díjas mester megköszönte a méltatást, örömmel nyugtázta, hogy annyian tisztelték meg a tárlatot és még Tajkovot kiegészítve elmondta, a 60-as évekből is található kiállított alkotása. Majd egy másik épületben meghallgathattuk azt a koncertet, melyet tiszteletére fiatal zenészek adtak 4’33” címmel. Néhány vájtfülű ismerősöm rosszat sejtve, már elillant, de a közönség zöme kíváncsi volt az újvilág zenéjére. Később még továbbiak vették föl a nyúlcipőt. Tizenkét fiatal művész adott elő általuk zeneműveknek nevezett kompozíciókat. Néhány közülük kétség kívül az volt. Nagyon érdekessé vált, amikor a darab elején a hegedűt nem hallottuk. A vonó mozgott ugyan a húrokon, de hang nem jött. Lehet, ultrahangokat adtak elő, de azokat sajna csak a denevérek tudják élvezni. Az akkordeon decens tüdőbajos zörgéseit azonban hallhattuk. A végén a hegedű és harmonika pianissimo azért mégiscsak megszólalt. A mű címe: Karma JB-nek. Fero Király és Juraj Vajó négykezest adtak elő (Jozef Pdprocký: Polka négykezes zongorára). Elhangzott részlet a feleség, Jana Bodnárová-Bartuszová író művéből. Azt megelőzően még egy „szavalat” hangzott el. Izák Leb alkotásának címe: A tér topológiája. Egy másik hatásos kompozíciót zongorára, akkordeonra, hegedűre, két rádióra és háttérzörejekre Julo Fujak komponálta. A címe Fültúrások (Uchovrypy). Jellemző cím. Együttvéve 11 produkciót hallhattunk.
Bartusznak elállt a lélegzete ettől a koncerttől. (Majdnem nekünk is.) Meghatódva köszönte azt meg. Egy szó mint száz, a kortárs zene egy része nem fog kedvenceim közé tartozni továbbra sem. Főleg a porszívóra és légkalapácsra komponált művek nem.
A kiállítás november 17-ig látható. A kiállítás megnyitóról készült képek megtekinthetők itt.
Balassa Zoltán, Felvidék.ma
