Idén is ellátogatott iskolánkba Gazdag József, a Vasárnap főszerkesztője, aki november 8-án tartott rendhagyó irodalomórát a Selye János Gimnázium aulájában. Témája, a foci és a szépirodalom kapcsolata mindannyiunk figyelmét felkeltette. Két érdeklődési terület összekapcsolásával sikerült hatást gyakorolnia azokra az irodalomkedvelőkre, akik eddig kevésbé érdeklődtek a foci iránt, a sportrajongók pedig ezután nyilván más szemmel néznek majd az írókra és irodalomra.
Gazdag József előadása mottójául Sajó Lászlótól választott egy idézetet, amely így szól: „Sportból lettünk, s porrá leszünk.” Az idézet arra utal, hogy a sport az egész életet áthatja. Ezt a mottót egészítette ki Szép Ernő A football című ironikus verse 1919-ből, mely nemcsak a magyarországi labdarúgás korabeli helyzetére reflektál, hanem a futball irányából áttételesen a világtörténelmi eseményekre is.
Gazdag előadása során bizonyította, hogy a foci fontos motívum az irodalomban, sőt sokszor egyenrangú az Isten, halál, szerelem vagy a háború motívumokkal.
A foci továbbá erős szimbolikus jelentéssel bír, a pálya magát a világot jelképezi.
Gazdag hangsúlyozta, hogy a foci célja, hogy kiemeljen minket a mindennapokból, s ezáltal olyan funkciót tölt be életünkben, akár a művészet vagy a vallás: ezekhez hasonlóan megteremti a maga szakrális terét, saját nyelvi rendszerét. Egy mélyebb gondolatmenetet indított el bennünk, mikor a válogatott futballmeccset a háborúzás egy gyengédebb, „barátiasabb” módjaként határozta meg.
Rámutatott, hogy a sportsajtó is háborús terminológiát használ a futball kapcsán, és a sportközvetítésekbe is bevonják a háború metaforáját: vannak támadók, védők, a csapatok uniformist húznak, eléneklik a himnuszt, zászlók lobognak, a csapatoknak kapitánya és szövetségi kapitánya is van, akit stratégának neveznek, s mikor elkezdődik a meccs, a lövések záporozni kezdenek.
A nagy vereségekre is szokás történelmi metaforák segítségével hivatkozni, mint például szokás mondani, hogy a magyar futball történetének három Mohácsa volt.
(Fotó: Selye János Gimnázium)
„Aligha kétséges, hogy a 20. század legjelentősebb magyar sportlapja a Nyugat” – idézte Gazdag József Tarján Tamás irodalomtörténészt, majd a Nyugat folyóiratot és nyugatos íróinkat ebből a nézőpontból kiindulva jellemezte.
Kiemelte, hogy a Nyugat 1908-ban indult, azaz egy olimpiai évben, és az olimpiáról jelentek is meg benne tudósítások. Az előadásból azt is megtudtuk, miként kapcsolódnak a futballhoz a nyugatosok, Ady, Kosztolányi, Karinthy és Krúdy. Az előadó mesélt az Aranycsapat kiváló játékosairól, akiknek hála a foci mögöttes tartalmat, szimbolikus jelentést nyert, s máig ők jelentik a viszonyítási alapot.
A rendhagyó irodalomóra csúcspontja kétségkívül az volt, mikor Gazdag József felvázolt egy álomcsapatot a magyar irodalom klasszikusaiból (egy 4, 3, 3-as hadrendet).
Kapusnak Rejtő Jenő kalandregényírót választotta, többek között magassága miatt. Rejtőről megtudtuk, hogy akkora futballrajongó volt, hogy megszakította nászútját második feleségével azért, hogy megnézhesse az olasz–magyar válogatott mérkőzést. Gazdag a balhátvédi pozícióra József Attilát találta a legalkalmasabbnak. Utalt József Attila ismert Félidő: 0-0 című versére, s hangsúlyozta, hogy a költő más verseiben is megjelenik a foci motívuma, sőt, nővére memoárjából megtudhatjuk azt is, hogy a fiatal József Attila néha egész napokat azzal töltött, hogy kint focizott a környékbeli utcagyerekekkel a vásártéren.
Középhátvédnek egy bevállalós figurára van szükség, így választása Ady Endrére esett, akinek szintén van futballverse, Dalok a labda térről címmel.Gazdag úgy vélte, mellette lehetne Szabó Lőrinc, a költő, a védelem jobb szélére pedig Örkény Istvánt találta a legalkalmasabbnak, aki 1954-ben kint volt az évszázad mérkőzésén, a londoni 6:3-nak a budapesti visszavágóján, ahol a magyarok legyőzték az angolokat.
Továbbá 1992-ben a Nemzeti Sport Magyarországon Örkény emlékszámot jelentetett meg, melyben olvasható egy interjú Örkény lányával, aki nyilatkozata során elmondja, hogy mikor futballmeccs ment a tévében, akkor lábujjhegyen kellett otthon közlekedni. A középpályára egy lírai alkat, Radnóti Miklós került, akiről Gyarmati Fanni naplójából derült ki, hogy amellett, hogy pingpongozott, evezett és síelt, az egyetemi csapat középcsatára volt. A naplóban olvasható az is, hogy 1938 júniusában vendégeket fogadtak, de Radnóti Miklós meg sem jelent, mert a rádió előtt ült, s a magyar válogatott meccsének rádiós közvetítését hallgatta.
A csapatkapitány szerepkörét Mándy Iván érdemelte ki Gazdagtól, akinek a Pálya szélén című futballregényét a világirodalom legszebb focis könyvének tartják. Középpályára Gazdag virtuóz írónkat, Esterházy Pétert helyezte, aki saját állítása alapján korábban volt futballista, mint író.
(Fotó: Selye János Gimnázium)
A csatársort pedig Krúdy, Karinthy, Kosztolányi alkotta. Krúdy szintén nagy focirajongó volt, 1919-ben arról írt, hogy a nyomor és háború utáni ínségben legalább a futball kárpótol minket, sőt ez egyfajta gyógyír a vesztes háborúra. Kosztolányi halálos betegen is hallgatta a vasárnap délutáni futballmeccseket a rádióban.
Kosztolányinak fontos szerepe volt a magyar sportnyelv megtisztításában, kerülte az idegen kifejezéseket, magyarosította őket, ezzel egy folyamatot indítva a sportsajtóban.
Karinthy Frigyes maga is focizott, tudósításokat is írt a témáról.
Edzőnek Gazdag József Márai Sándort tette meg, akiről köztudott, hogy úszott és teniszezett, ám a fociról úgy nyilatkozott, hogy „a testedzéshez semmi köze, átmenet a pubertásinger és egy kocsmai verekedés között”. Gazdag József azonban Márai feleségének naplójára is utalt, amelyből kiderül, hogy a 74-es világbajnokságot már együtt nézték.
Csehy Flóra/Felvidék.ma
