Kubinyi Ferenc, paleontológus, jogtudós, politikus a Losonc melletti Videfalán született 1796. március 21-én. Édesapja Kubinyi András, édesanyja Prónay Éva. Testvére Kubinyi Ágoston (1799–1873) régész, természettudós, a Magyar Nemzeti Múzeum első igazgatója.
Tanulmányait Besztercebányán, Debrecenben valamint Pesten végezte, ahol jogi végzettséget szerezett. Ezt követően több külföldi tanulmányutat tett meg.
1821 és 1832 között királyi táblajegyző, majd Nógrád megye táblabírája. Mint politikus 1825-től részt vett minden országgyűlésen. Az 1840-es években a liberális ellenzékhez csatlakozott. 1848-ban a losonci kerület képviselője, a reformországgyűléseken Losonc város követe volt. A forradalom lelkes híve, amiért 9 évi várfogságra ítélték, de 1852-ben kegyelmet kapott és amnesztiával kiszabadult. 1861-ben a Határozati Párt képviselőjeként Losonc országgyűlési képviselője.
1841-ben az egyik alapítója és szervezője a Magyar Orvosok és Természetvizsgálók Vándorgyűléseinek, amelynek tevékenységében 1848-ig vett részt. A Bach-korszakban, 1852-1861 között kizárólag tudományos munkájának élt. 1862-ben Ipolyi Arnolddal és Henszlmann Imrével Konstantinápolyban járt, ahol az ott őrzött Corvinákat tanulmányozta. Jelentős eredményeket ért el a paleontológia, geológia és az archeológia terén, mely kutatásairól számos tanulmányt jelentetett meg. 1841-ben a Magyar Tudományos Akadémia levelező, 1858-ban pedig tiszteletbeli tagjává választotta.
Egyik alapító tagja volt a Magyarhoni Földtani Társulatnak, melynek alakuló ülését 1848. január 3-án családja videfalvi kastélyában hívták össze, ahol alelnökké is választották. Több éven keresztül a Társulat elnöki tisztségét is betöltötte.
A nevéhez fűződik az ipolytarnóci kövült fatörzs valamint az ottani ősmaradványok feltárása, amelyet az 1842. évi pesti vándorgyűlésen mutatott be. Az ország területét járva jelentős mennyiségű ősmaradványt gyűjtött össze és ismertetett, feltárta többek között az Ajnácskő mellett Csontos árkot is.
Az 1865-ben vállalta, hogy a Magyar Nemzeti Múzeum részére megyék szerint összeállítja Magyarország földtani gyűjteményét, amelynek hiányzó anyagait saját maga pótolta. Blaskovich Ferenccel együtt anyagilag támogatta Kisfaludy Károly Aurora c. évkönyvének megjelentetését. Az 1832–1835. évi országgyűlésen 500 000 forintot adományozott a Magyar Nemzeti Múzeum felépítésére, továbbá 120 000 forinttal járult hozzá a Jankovich – gyűjtemény megvásárlásához.
Losonc 1849. augusztusi elpusztítása után a támogatásával jött létre a Losonci Városi könyvtár. A várossal együtt pusztultak el a mai Masaryk utcában lévő házában elhelyezett gyűjteménye közöttük az ásvány- és madártojás gyűjteménye.
Végrendeletében 2400 koronát adományozott a Magyar Tudományos Akadémiának. A rendelkezésre álló életrajzi adatok szerint Videfalván hunyt el 1874. március 28-án, de erre vonatozó hiteles adatokat eddig nem sikerült találnom. Mint ahogyan azt sem tudjuk, hogy hol van eltemetve.
Főbb művei: A Tisza medre, mint az ősemlősök sírkertje, föld- és őslénytani tekintetben (A Magyar Tudományos Akadémia Értesítője. Pest, 1855), Őslénytani adatok Magyarországról (A Magyar Tudományos Akadémia Értesítője. Pest, 1856), A teve és ló (Pest, 1859), Országgyűlési beszéde (Pest, 1861), Petényi Salamon János élete és hátrahagyott munkái (Pest, 1864), Doctor Zipser Keresztély András életrajza. (Pest, 1866), Az ágost. hitv. pesti autonom egyház szenvedéseinek története a XIX. században. ( Pest, 1866). Magyarország és Erdély képekben. I–IV. köt. (Szerkesztette Vahot Imrével. Pest, 1853–1854). Kéziratban maradtak meg „Magyarország és a hozzá tartozó országok cosmographiájára” vonatkozó írásai és számos egyéb munka is.
Vácott és Szécsényben utcát neveztek el róla, Losonc a családról nevezték el a város történelmi főterét. A széchényi Kubinyi Ferenc Múzeum 1973 óta működik a felújított Forgách-kastélyban. A Múzeum 1979-ben vette fel a nevét, tisztelegve ezzel a megye területén számos archeológiai feltárást végzett tudós előtt, beleértve az ipolytarnóci feltárások megkezdését is.
Puntigán József, Felvidék.ma
