Közös imádság és hálaadás: aranymise koronázta meg a XXXVII. Komáromi Imanapot

Április 26-án, Jó Pásztor vasárnapján ismét a közös imádság és a lelki elmélyülés került a középpontba Komárom szívében: a XXXVII. Komáromi Imanapnak idén is a Szent András-bazilika adott otthont. A felvidéki magyar hívek nagy számban gyűltek össze, hogy együtt forduljanak Istenhez, és imádságba foglalják a papi és szerzetesi hivatások ügyét, valamint főpásztoraikat.

Az idei alkalom különleges hangsúlyt kapott, hiszen az ünnepi főpapi szentmise keretében Orosch János nagyszombati érsek atya hálaadó aranymisét mutatott be, megköszönve fél évszázados papi szolgálatának kegyelmét. A jubileum emelkedett légkört kölcsönzött az imanapnak, amely így nemcsak könyörgés, hanem hálaadás is volt egyben.

A XXXVII. Komáromi Imanapot a Pázmaneum Társulás, a Jópásztor Alapítvány és a Komáromi Római Katolikus Egyházközség közösen szervezte meg, folytatva azt a több évtizedes hagyományt, amely évről évre összegyűjti a magyar híveket a hit, az egység és a közös felelősség jegyében.

Az ünnepi szentmisét megelőzően a délutáni program szentségimádással vette kezdetét a bazilikában, amely már az első pillanatoktól a lelki ráhangolódást szolgálta. Ezt követően szabadtéri keresztútra került sor, amely az elmélkedések és közös imádságok által a szenvedő Krisztus követésére hívta a jelenlévő híveket.

A délutáni imaóra további alkalmat kínált az elcsendesedésre és az elmélyülésre, majd „Hitvalló példaképeink” címmel hangzott el előadás, amelyet Karaffa Attila, a Pázmaneum Társulás elnöke tartott. Gondolataiban mások mellett kiemelte: az imanapok évről évre visszatérő üzenete és küldetése, hogy a közösség egy szívvel-lélekkel imádkozzon a magyar főpásztorért, valamint a papi és szerzetesi hivatások megerősödéséért.

A nap csúcspontját a 17 órakor kezdődő ünnepi főpapi szentmise jelentette, amelynek keretében Orosch János érsek atya hálaadó aranymisét mutatott be, megköszönve fél évszázados papi szolgálatának kegyelmét, számos oltártestvérével együtt.

A Nagyszombati Főegyházmegye papjai mellett a szomszédos egyházmegyékből is több lelkipásztor érkezett, hogy közösen adjanak hálát a jubiláns főpásztor életútjáért, és testvéri közösségben fejezzék ki megbecsülésüket hűséges szolgálata iránt.

A hálaadó szentmise kezdetén egy, kifejezetten az érsek atya tiszteletére írt vers hangzott el, amelyet Pintér Zoltán atya szerzett. Ezt követően a házigazda, mons. Kiss Róbert kanonok, komáromi esperesplébános, a Nagyszombati Főegyházmegye általános helynöke köszöntötte a jelenlévőket.

Köszöntőjében rámutatott:

A jubiláns érsek ötven évvel ezelőtt kimondott „igenje” ma is élő tanúságtétel, amely erőt és példát ad az új papi és szerzetesi hivatásokért végzett imádsághoz.

Egyúttal hangsúlyozta a papok hűséges szolgálatának, valamint a hívek imádságos hátterének jelentőségét, amelyben a jövő egyházi hivatásai megszülethetnek és megerősödhetnek.

A helynök atya köszöntőjét követően Orosch János érsek atya is szólt a jelenlévőkhöz, üdvözölve a paptestvéreket, a meghívott vendégeket és a híveket, akik imádságos lélekkel gyűltek össze a hálaadó szentmise ünneplésére.

Az érsek atya a bevezetőjében hangsúlyozta:

Az imanap évről évre megújuló szándéka, hogy a közösség együtt kérje az Urat új papi és szerzetesi hivatásokért, valamint azért, hogy a magyar ajkú hívek számára biztosított legyen az anyanyelvű lelkipásztori szolgálat.

Ugyanakkor rámutatott arra is, hogy a jubileumi ünnep legmélyebb értelme az Istennek adott hála az élet, a keresztség és a papság ajándékáért, amelyet imádságban hordoz mindazokkal együtt, akiket szolgálata során rábíztak.

Az ünnepi szentbeszédet György Ferenc ipolybalogi plébános atya mondta, aki személyes hangvétellel, meghatottsággal idézte fel Orosch János érsek papi és főpásztori életútját.

Mint fogalmazott, régi ismeretség köti össze őket.

Már a papi pálya kezdetén is gyakran beszélgettek, együtt készültek a szolgálatra, és közelről tapasztalhatta meg az érsek atya hűségét és elkötelezettségét. Hangsúlyozta, hogy az érsek atya szolgálata mindig túlmutatott egy-egy egyházmegye határain.

A szónok részletesen végigtekintette a jubiláns életútját, kiemelve lelkipásztori állomásait és püspöki szolgálatát, valamint azt a szeretetet, amellyel Isten népe felé fordult.

Az öt évtizedes papi szolgálat során megszámlálhatatlan hívőt kísért a szentségekhez, és nemzedékeket erősített meg hitükben

– hangsúlyozta Ferenc atya.

Hozzátette: a papok szerepe ma különösen felértékelődik, hiszen nélkülük „nem lesznek, akik megszenteljék életünket”, ezért a hivatásokért való imádság közös felelősség. Beszéde végén hálát adott az érsek atya áldozatos szolgálatáért, és Isten áldását kérte további életére és küldetésére.

A szentmise végén a felvidéki papság és a szervezők nevében Farkas Zsolt szőgyéni esperesplébános, a Jópásztor Alapítvány elnöke mondott köszönetet Orosch érsek több évtizedes, a felvidéki magyar közösséget szolgáló papi és főpásztori munkájáért, külön is kiemelve az anyanyelven végzett lelkipásztori szolgálat jelentőségét.

Mindemellett háláját fejezte ki mindazoknak, akik hozzájárultak az imanap méltó megszervezéséhez és lebonyolításához – a paptestvéreknek, a diakónusoknak, a szerzeteseknek, a ministránsoknak, a lovagrendek tagjainak, az egyházi és világi közösségek képviselőinek, a híveknek –, hangsúlyozva, hogy a közös imádság és az áldozatvállalás erősíti a közösséget és a hivatásokért végzett szolgálatot.

A szentmise végén Orosch János érsek köszönetet mondott az együtt megélt ünnepért, és hangsúlyozta: a felvidéki magyar közösség hitének megőrzése érdekében különösen fontos az összefogás és a közös imádság.

Kiemelte

a papi közösségek erejét is, bátorítva a papokat az egymással való kapcsolattartásra, a kölcsönös támogatásra, valamint arra, hogy a fiatalabb és idősebb nemzedékek tanuljanak egymástól és erősítsék egymást a szolgálatban.

Beszédében arra is felhívta a figyelmet, hogy a papi hivatásokért való imádság közös felelősség, amelyben a családok szerepe is meghatározó, hiszen a hivatások a hitben élő közösségekben születnek meg. Zárásként hálát adott az elmúlt évtizedek kegyelmeiért, ugyanakkor alázattal bocsánatot is kért mindazokért a hiányosságokért, amelyek szolgálata során előfordulhattak.

Az ünnepi szentmise főpapi áldással zárult, majd a jelenlévők közösen énekelték el nemzeti imádságunkat, a Himnuszt. A XXXVII. Komáromi Imanap tanúságot tett a felvidéki magyar katolikus közösség összetartozásáról és élő hitének erejéről, amely a közös imádságban és az egymás iránti felelősségvállalásban mutatkozott meg. A hálaadó szentmise pedig méltó keretet adott annak, hogy a hívek együtt adjanak hálát a papi szolgálat ajándékáért, és újra megerősödjenek a hivatásokért végzett közös könyörgésben.

Bartalos Nikolas/Felvidék.ma