A decemberben elfogadott büntető törvénykönyvi módosítás nyomán ismét a közbeszéd részévé vált a második világháború utáni jogrend és a Beneš-dekrétumok kérdése. Miközben a törvénymódosítás körül továbbra is élénk vita zajlik, a komáromi Csemadok-székházban megtartott beszélgetés résztvevői arra hívták fel a figyelmet, hogy a Beneš-dekrétumokhoz kapcsolódó vagyonjogi ügyek ma sem tekinthetők lezárt kérdésnek.
A Keresztény. Konzervatív. Komáromi. című rendezvénysorozat júniusi vendége Keszegh Tünde ügyvéd volt, akivel Petheő Attila beszélgetett a Beneš-dekrétumok mai joghatásairól és alkalmazásáról.
A beszélgetés elején a résztvevők hangsúlyozták, hogy nem politikai vitát, hanem tényszerű tájékoztatást szeretnének nyújtani. Petheő Attila szerint nem tabudöntögetés vagy politikai célok szolgálata a cél, hanem a tisztánlátás elősegítése.
Keszegh Tünde rámutatott: jogi értelemben a Beneš-dekrétumok Eduard Beneš köztársasági elnök rendeleteit jelentik, a felvidéki magyar közösség számára azonban ennél jóval többet. Ezek közé tartoznak mindazok a rendeletek és intézkedések, amelyek a magyar és német lakosságot megfosztották jogaiktól.
Az ügyvéd emlékeztetett rá, hogy
az érintettek elveszítették állampolgárságukat, bezárták a magyar iskolákat, megszüntették az egyesületeket és a kulturális intézményeket, nem lehetett magyar nyelvű sajtót és könyveket kiadni, valamint jelentős vagyonelkobzások is történtek.
Szerinte az 1945 és 1948 közötti időszak a felvidéki magyarság számára különösen súlyos korszak volt.
A beszélgetés egyik központi témája az volt, hogy a dekrétumokhoz kapcsolódó vagyonjogi kérdések napjainkban is felbukkannak. Keszegh Tünde szerint az elmúlt években egyre több olyan ügy került elé, amelyben a második világháború utáni elkobzásokra hivatkozva próbálnak tulajdonjogi változásokat érvényesíteni.
Keresztény. Konzervatív. Komáromi. (Szalai Erika/Felvidék.ma)
Az ügyvéd ismertetése szerint a Szlovák Földalap és a Szlovák Állami Erdővállalat levéltári dokumentumokra, egykori konfiskációs iratokra hivatkozva kezdeményez tulajdonjogi átírásokat.
A gyakorlat elsősorban a déli régiókban jelent meg, többek között a Galántai, Dunaszerdahelyi, Komáromi és Pozsonyi járásokban.
Keszegh Tünde hangsúlyozta, hogy ma már nem születnek új konfiskációs döntések, ugyanakkor a korabeli jogszabályokra történő hivatkozás jogi értelemben továbbra is az alkalmazás egyik formájának tekinthető. Miközben a politikai nyilatkozatok gyakran azt hangsúlyozzák, hogy a Beneš-dekrétumokat már nem alkalmazzák, a gyakorlatban bizonyos ügyekben mégis ezekre a jogszabályokra hivatkoznak.
A beszélgetés egyik személyesebb pillanata a Bosits-ügy volt, amely Keszegh Tünde ügyvédi pályáján is fontos fordulópontot jelentett. Mint elmondta, tizenhét évvel ezelőtt még egyetlen ilyen üggyel találkozott: ekkor került hozzá a Bosits kontra Szlovákia ügy, amely később egészen Strasbourgig, az Emberi Jogok Európai Bíróságáig jutott.
Az ügyvéd érzékeltette, milyen aránytalan küzdelmet jelent, amikor egy magánember áll szemben az állammal.
Az állam személytelen ellenfél: ráér, kitartó, és az apparátus folyamatosan működik. Egy ember életében viszont tizenhét év szinte egy emberöltőnyi idő. Keszegh Tünde szerint ügyfeleiben is többször felmerült a kérdés, hogy érdemes-e tovább vinni az ügyet, vagy egyszerűbb volna feladni. Végül nem tették – és éppen ez tette lehetővé, hogy az ügy mára jelképpé váljon.
Azóta azonban kiderült: nem elszigetelt esetről van szó. Keszegh Tünde elmondása szerint ma már több hasonló ügye van, és szlovák ügyvédek is foglalkoznak ilyen perekkel, főként német leszármazottak ügyeiben, Pozsony környékén. Mint fogalmazott,
2009-ben még ő maga sem sejtette, hogy ebből egyszer tömeges probléma rajzolódik ki.
A pontos számokat azonban nem ismerni. Az ügyvéd szerint sem a Szlovák Földalap, sem az állami erdővállalat nem közli, hány ilyen ügy van folyamatban, és mennyi vagyon érintett. Éppen ezért tartja fontosnak, hogy ezekről az esetekről nyíltan beszéljenek: ami egykor egyetlen ügynek tűnt, mára rendszerszintű kérdéssé vált.
A beszélgetés során többször szóba került az Európai Unió szerepe is. Keszegh Tünde szerint az uniós fórumok bizonyos segítséget nyújthatnak, ugyanakkor ezek az eljárások rendkívül lassúak. Hozzátette, a decemberi büntető törvénykönyvi módosítás nyomán a kérdés már európai szinten is megjelent, és az Európai Parlament LIBE bizottsága is foglalkozik vele.
A résztvevők szerint a Beneš-dekrétumok időszakáról ma is viszonylag kevés szó esik. Keszegh Tünde szerint
nem a gyűlöletkeltés a cél, hanem annak bemutatása, hogy a kollektív bűnösség elve milyen következményekkel járt,
és miért fontos erről a fiatalabb generációknak is beszélni. Szerinte a hallgatás és a tudatlanság jelenti az egyik legnagyobb problémát.
Az ügyvéd hangsúlyozta: az 1945 és 1948 közötti időszak története nemcsak a magyar közösség ügye, hanem általános tanulságokkal is szolgál a kollektív bűnösség elvének veszélyeiről. Mint fogalmazott, soha nem szabad embereket nemzetiségük, vallásuk vagy származásuk alapján egyetlen kategóriába sorolni.
A rendezvény végén többen is arról beszéltek, hogy a történelmi eseményekről és az elszenvedett jogfosztásokról nyíltabban kellene beszélni, különösen a fiatalabb generációk körében. Keszegh Tünde szerint az első lépés a saját közösség tájékozottságának erősítése lehet, mert csak így válhat a kérdés szélesebb társadalmi párbeszéd tárgyává.
Szalai Erika/Felvidék.ma
