Ma zajlott az „A velünk élő kollektív bűnösség” című konferencia a dunaszerdahelyi MOL Arénában, a Pro Hungarica Communitate Polgári Társulás szervezésében. A tanácskozás a Beneš-dekrétumok történeti hátterét, jogi következményeit és máig ható alkalmazását vizsgálta, fővédnöke Gubík László, a Magyar Szövetség elnöke volt. A konferencia nyitóelőadásairól ITT, majd a Beneš-dekrétumok máig ható következményeit jogi és politikai megközelítésből vizsgáló előadásokról ITT írtunk bővebben.
Az „A Beneš-dekrétumok alkalmazása és kritikájának kriminalizálása – megoldási lehetőségek jogi megközelítésben” című záró panelbeszélgetés a konferencia egyik legkonkrétabb és legsúlyosabb tanulságát fogalmazta meg: a kollektív bűnösség elvére épülő jogfosztás nem lezárt történelmi fejezet, hanem ma is működő, rendszerszintű gyakorlat, amelyet az állam több jogterületen, egymást erősítő módon érvényesít. A kriminalizálása pedig csak olaj volt a tűzre: felerősítette a témát és európai „hírnévre” tett szert a szlovák kormány a lex Beneš kapcsán.
A beszélgetést Kállay András, a Pro Civis képviselője moderálta. A panel résztvevői Bugár Viktor, Fiala-Butora János, és Keszegh Tünde jogászok voltak.
Egy per, amely mindent megmutat
Keszegh Tünde a közbeszédben is ismert Bosits-ügyön keresztül mutatta be, miként működik a Beneš-dekrétumok utólagos alkalmazása a gyakorlatban. Az ügy 2009 óta húzódik, vagyis immár tizenhat éve, annak ellenére, hogy az Emberi Jogok Európai Bírósága Strasbourgban kimondta: sérült az érintett tisztességes eljáráshoz való joga. Ennek ellenére a szlovák Legfelsőbb Bíróság többször is visszadobta az ügyet az első fokra, sőt legutóbb
kifejezetten arra utasította az alsóbb bíróságokat, hogy alkalmazzák a Beneš-dekrétumokat.
Az ügyvéd hangsúlyozta: a probléma nem egyedi. Olyan esetekről van szó, ahol a konfiskációt a negyvenes években nem hajtották végre, az ingatlanok mégis jogszerűen öröklődtek, majd évtizedekkel később az állam peres úton próbálja visszavenni őket. Ez jogbizonytalanságot teremt, és bárkit érinthet, aki ilyen múlttal rendelkező ingatlant örököl.
Adminisztratív konfiskációk a kataszterben
Bugár Viktor részletesen bemutatta a közigazgatási útvonalon zajló elkobzásokat, amelyek a kataszteri hivatalokon keresztül történnek. Elmondása szerint 2019–2020 óta újra és újra felbukkannak friss bejegyzések, amelyek nyolcvan évvel ezelőtti konfiskációs határozatokra hivatkozva írják át az ingatlanokat az állam nevére.
A szakjogász három „hullámot” különböztetett meg. Az első az autópálya- és nagyberuházásokhoz kapcsolódott, ahol
kiemelkedően értékes földek kerültek az államhoz.
A második hullámot 2022-ben sikerült ideiglenesen megállítani, ám 2023-tól a gyakorlat újraindult. A harmadik – jelenlegi – szakaszban már széles körű bizonyítékok állnak rendelkezésre arról, hogy az eljárások tömegesek és rendszerszerűek.
Különösen súlyos problémának nevezte, hogy sok esetben „nevesítetlen” vagy már elhunyt tulajdonosokra hivatkozva történik az átírás, miközben az örökösök élnek, gyakran külföldön. Ráadásul ugyanaz az állami szerv jár el „képviselőként” és elkobzóként is, ami nyilvánvaló érdekellentétet jelent.
Dokumentáció nélkül nincs jogvédelem
Fiala-Butora János szerint a legnagyobb akadály jelenleg az, hogy nincs teljes kép a konfiskációk mértékéről és módszereiről. A megoldás nem egyetlen jogi lépésben rejlik, hanem hosszú, dokumentációra épülő folyamatban. Ennek célja egyrészt a nemzetközi fórumok meggyőzése, másrészt az uniós joghatóság megnyitása – különösen akkor, ha az érintettek között osztrák, magyar vagy más uniós állampolgárok is vannak.
A jogász hangsúlyozta:
az Európai Unió és más nemzetközi szervezetek csak akkor lépnek, ha részletesen alátámasztott, rendszerszintű jogsértéseket látnak.
Ezért kulcsfontosságú a kataszteri, bírósági és közigazgatási esetek összegyűjtése, még akkor is, ha a hozzáférést a jogszabályi módosítások egyre inkább nehezítik.
A kriminalizálás visszafelé sült el
A panel végkicsengése egyértelmű volt:
a Beneš-dekrétumok kritikáját célzó büntetőjogi szigorítás nem elhallgattatta, hanem láthatóbbá tette a problémát.
A jogászok szerint a kormányzati szándék – a vita elfojtása – éppen az ellenkező hatást váltotta ki: egyre több érintett, szakember és nemzetközi szereplő figyel fel arra, hogy Szlovákiában 2026-ban is folyik vagyonelkobzás kollektív bűnösségre hivatkozva.
A résztvevők abban egyetértettek: valódi megoldás csak akkor születhet, ha a jogi küzdelmet politikai belátás követi, és a szlovák állam hajlandó szembenézni a dekrétumok máig ható következményeivel. A panel szerint azonban addig is folytatni kell azt a munkát, amelyet a konferencia egész nap képviselt: következetesen, lépésről lépésre, dokumentumról dokumentumra.
SZE/Felvidék.ma
