Egy magas fennsíkon áll a leleszi prépostság régi várszerű kolostorépülete, amely hatalmas tömegével és tornyával már messziről szembetűnik. A leleszi prépostságot még III. Béla (ur. 1172–1196) idejében, 1188 táján Boleszló váci püspök alapította: „Lelesz birtokot és összes javait a szabad jobbágyaikkal együtt a Szent Kereszt egyházának és abban a premontrei rend címe alatt az Isten fejér öltözékében szolgáló kanonokoknak adományozta”.
Lelesz történelme szorosan összefonódik a helyi premontrei kolostor történelmével. A terület, ahol a mai Lelesz községe (a Kassai kerület Tőketerebesi járásában) elhelyezkedik, egy lakatlan puszta volt, helyenként homokdűnékkel és dombokkal. A premontrei kolostor épülete, a nyugati részen elhelyezkedő dombon magasodik a község felé. Valamikor ezen a dombon egy kettős kereszt állt, amely alatt az erre járó vándorok megállhattak imádkozni.
A régészeti feltárások alapján, még a szerzetesek ideérkezése előtt, valószínűleg egy pogány temetkezési hely lehetett a mai monostor helyén. II. (Vak) Béla király (ur. 1131-1041), Lelesz pusztát a váci püspöknek, Boleszlónak (Boleslaus, Bogyiszló, Boleslav) ajándékozta keresztapai ajándékként. Ekkor még Lelesz Zemplén vármegyéhez tartozott. Később Boleszló letelepíti ide az „Isten fehér ruhájában szolgáló kanonokokat” – a premontreieket. A XII. században, már biztosan létezik egy kezdetleges épület Leleszen, amely a szerzetesek lakóhelyéül szolgál. III. Béla király (ur. 1172-1196) az eredeti alapítólevél alapján megerősíti a premontreiek jogát és birtokviszonyát.
Lelesz és egyben a leleszi premontrei rend történelmében különösen fontos szerepet töltött be az 1214-es év. A XII. század vége, és egyben a XIII. század is, konfliktusoktól és viszályoktól zajos, ugyanis trónviszályra kerül sor Imre, és öccse András között. Imre 1199-ben leromboltatja a leleszi kolostor egész épületét, és elkobozza annak birtokait, mégpedig azért, mert a trónviszályban Boleszló püspök András oldalán áll. II. András viszont, trónra lépése után, megjavíttatja a leleszi kolostort, megerősíti annak birtokait (melyet le is jegyez okiratában), egyben kárpótolja Boleszló püspököt is. Így az 1214-ben, II. András király (ur. 1205-1235) által kiadott levél tekinthető Lelesz község szempontjából az egyik legjelentősebb dokumentumnak.
Azonban II. Andrást, a fentebb megemlített kárpótláson kívül más is motiválhatta, hogy Lelesz sorsát így a szívén viselte. A király fennmaradt hadi útleírásaiból tudjuk, hogy északi határvédő hadjáratai során gyakran megpihent Leleszen lovagjaival és kíséretével. Létezik egy olyan hagyomány, mely szerint 1213-ban itt helyezték el II. András magyar főurak által meggyilkolt feleségének, Gertrúdnak a jobb kezét (más vélemények szerint a szívét).
A történeti hagyomány szerint Gertrúd és András magyar herceg esküvőjét 1203-ban tartották meg. Ebben az évben András nagyszabású felkelést indított bátyja, Imre király (ur. 1196-1204) ellen, a trónviszályért pedig a közvélemény később Gertrúdot tette felelőssé. Meráni Gertrúd magyar királynét (Gertrudis; 1185-1213; Szent Erzsébet és IV. Béla király édesanyja, Szent Margit, Szent Kinga, Boldog Jolán nagyanyja), II. András első feleségét, 1213. szeptember 28-án gyilkolták meg a Bánk bán vezette összeesküvés résztvevői. A magyar főnemesek egy csoportja összeesküvést szőtt Gertrúd ellen, mivel a király előnyben részesítette a királyné rokonságát a magyarokkal szemben. II. András halicsi hadjárata alatt a főurak egy csoportja egy udvari vadászat alkalmával, amelyet a pilisi erdőben tartottak, merényletet követtek el Gertrúd királyné ellen. Az összeesküvő főurak a király távollétét és a királyné viszonylagos védtelenségét használhatták ki.
A gyilkosság helyszíne a Buda és Esztergom közötti Pilis hegység, de egyesek elképzelhetőnek tartják a Leleszhez közeli Bodrogszentes (szlov. Svätuše, Lelesztől 12 km-re) nevezetű község Pilis-dombját is, mint a merénylet helyszínét. Mások úgy vélik, hogy az ugyancsak Bodrogközben található nagykövesdi váron támadtak rá (Nagykövesd/Veľký Kamenec, Lelesztől 28 km-re), amely egykor Zemplén vármegye része volt. Fontos megjegyezni, hogy nincs olyan forrás, ami egyértelműen elárulná, hogy a pilisi erdőben rendezett vadászaton történt-e a gyilkosság, de erre utal Gertrúd temetési helye, ami a mai Pilisszentkereszt területén álló egykori monostorban volt. Csak azt tudjuk, hogy a királynét valamilyen sátorban gyilkolták meg, ami arra utal, hogy Gertrúd a jól őrizhető királyi palotán kívül volt. A merényletnél jelen volt a királyi udvartartás, itt vendégeskedett az osztrák herceg is, aki menekülni kényszerült, és menekíteni kellett a két királyi herceget, Bélát és Kálmánt is.
A pilisi erdőben végrehajtott merénylet, idővel a magyar történelem egyik leghíresebb bűncselekménye lett. Az eset már akkoriban is feltűnést keltett Európában, mert magyar királynét, sőt királyt „nem volt szokás” meggyilkolni. Az Árpádok egyébként is ügyeltek a családjukra még a belviszályaikban is, ezért igazi „bulvárhír” volt a királyné elleni merénylet. Már a század folyamán több verzióban szerepelt a történet a krónikákban. A merénylet történetét Katona József Bánk bán drámája és Erkel Ferenc azonos című operája dolgozta fel.
A történészek körében különböző vélemények születtek Gertrúd királyné legendájával kapcsolatban. Egyes források szerint Gertrúd a leleszi kolostor területén lehet eltemetve, más elképzelések szerint, csak a szívét, illetve a jobb kezét, mellyel gyilkosai ellen védekezett, helyezték el Leleszen. Feljegyzés tanúskodik arról, hogy sokáig őriztek a leleszi szerzetesek egy ezüst urnát, amely a királyné szívét rejtette, de valószínűleg ezt az urnát később átszállították a pilisi cisztercita kolostorba. Jelen pillanatban „teljes bizonyossággal állíthatjuk, hogy Gertrúd királynét a pilisi monostorban temették el” – mondta Benkő Elek, a Magyar Tudományos Akadémia Régészeti Intézetének igazgatója. Ezt többek között Gertrúd fiának, IV. Bélának a pilisi ciszterci monostor javára tett 1254. évi adománylevele is teljes egyértelműséggel tanúsítja. Ahogy azt is, hogy a király többször is meglátogatta felesége sírját, és az apátságot újabb és újabb adományokkal gazdagította. II. András király 1214-es rendeletében ezt olvashatjuk: „Mikuta pusztát, hitvesünk, a dicső Gertrud királyné lelke üdvére örökre az egyháznak adományoztuk, éspedig leginkább azért, mivel testének egyik része (a másik Leleszen őriztetvén) ugyanazon templomban temettetett el, s két áldozást rendeltetett ugyanott, hogy mindig misézzen lelke nyugalmáért.” Arról viszont nincs információ, hogy a királynét az egykor jelentős templom mely pontján temették el.
Bodrogközben máig olyan legendák keringenek, miszerint Gertrúd királyné maradványainak egy részét a leleszi templom sírboltjában helyezték el. Az itteni legendák szerint a leleszi szerzetesek fogadták be átmenetileg, és a templomuk alatt lévő kriptában őrizték a király meggyilkolt feleségének holttestét. Ezért a király hálája jeléül a királynő szívét ajándékozta a rendháznak. A király személyében tehát az ország első embere lett Lelesz, és a rend védelmezője, patrónusa. Ahogy már fent említve volt, egyesek a merénylet színhelyének is a bodrogszentesi Pilis hegy oldalát gondolják, de vannak, akik magát Leleszt is feltételezik. Ma is tehát sok kérdés vetődik fel Gertrúd királyné legendájával kapcsolatba. Arra, hogy tényleg Leleszen lennének Gertrúd királyné földi maradványainak egyes részei, jelenpillanatban nincsenek régészeti bizonyítékaink, azonban a leleszi kolostor területén folyamatosan zajlanak az újabb és újabb régészeti feltárások.
Radi Anita, Felvidék.ma{iarelatednews articleid=”48636,46468,28081,27145,40784,40651″}