„Az első század tekervényes, mély és rőzsefonattal bélelt lövészárkában szorgalmasan és fáradhatatlanul dolgozik a fekete, barázdás bakakéz. De mintha ma nem folyna oly vígan a munka, mint máskor. Nincs füttyszó, nem hangzik a halk nóta, nincs bakatréfa, víg kacaj, derűs arc. Mindegyik baka arca bánatot tükröztet vissza, mindegyik lelkében egy-egy fájdalmas, nehéz sóhaj fakad, egyik-másik szeme tekintetét maga elé, a lövészárok fadorongos padlójára szögezi, és elmerül gondolataiba. Két hős lelket váratlanul ragadott el a halál sorukból. Oly megszokott, gyakori eset és mégis úgy hat lelkükre, mint a lidércnyomás.
– Szegény Gomba zászlós úr, Isten nyugtassa, hát gondóta vóna-e tegnap ilyenkor, hogy ma már összeütik a koporsóját Poros pajtáséval együtt?”
Így kezdődik Tárnai Andornak, a magyar királyi 9. gyalogezred tizedesének 1916. február 2-án a Felvidéki Ujság március 2-i számában megjelent „A zászlós úr halála és temetése” című harctéri tudósítása, amely dr. Gomba Károly és társának értelmetlen halálát idézi fel.
De ki is volt dr. Gomba Károly? A Borsod vármegyei Mezőkeresztesen született 1889. június 11-én, Gaál Erzsébet és Gomba Márton községi bíró egyetlen gyermekeként, és kassai gyalogezred katonájaként érte a halál.
Szülőfalujából az elemi iskola elvégzése után Miskolcra került a református főgimnáziumba, itt nyolc évig tanult. A botanika vált kedvenc stúdiumává, és e tárgyból jelesen érettségizett 1908-ban. Ez a tantárgy később is meghatározta tanulmányait, munkásságát. Érettségi után a kolozsvári Ferenc József egyetemen végezte tanulmányait, 1914. június 18-án „summa cum laude” tette le a doktori vizsgát. Az Erdélyi Nemzeti Múzeum növénytári osztályán volt alkalmazva, mielőtt innen a haza hívó szavára egyenruhát öltött s 1915 februárjában katonai szolgálatra vonult be.
Az 1916 január 27-én kelt leveléből idézünk:
„December 6-án neveztek ki zászlóssá s kezdettől fogva, mint az I. század 4. szakaszának parancsnoka szerepelek. A január első napjaiban vívott harcokban sikerült elnyernem a II. osztályú ezüst vitézségi érmet. Az első tehát hála Istennek már megvan, ha a másodikat az I. osztályút is sikerülne megszereznem, akkor igazán boldog volnék, mert szebb emléket, ha a jó Isten hazasegít, aligha vihetnék haza, de másrészt sikerülne megfelelnem annak a várakozásnak is, amelynek Professor Úr buzdításként hangot adni méltóztatott.”
Halálának a körülményeiről így számol be a Nagy Háború blogon megjelent írás:
A zászlós Sapowa település közelében, este 11 óra körül lépett ki a 9-esek egyik védőállásának fedezékéből. Az állás előtt munkálkodó katonákat a gyors és kiváló munka elvégzéséért még dicséretben részesítette, s visszafelé tartva egy pillanatra megállt bajtársaival szót váltani. Ekkor egy nyolcas srapnel csapódott be, amely azonnal végzett vele és Poros János, 20 éves olaszliszkai honvéddal. Haláluk időpontját a különböző források eltérően jelölik, találni január 31-ét, február 1-ét és február 2-át is. Minden bizonnyal február 2-ára virradóan érte a végzetes srapnel Gomba zászlóst és Poros pajtást.
A temetést pedig így írja le a Felvidéki Újság cikke:
„A temető bejáratánál Herodek Ferenc dr. ezredlelkész, Michaelisz Árpád főhadnagy, az elhunytak századparancsnoka, továbbá a zászlóaljparancsnokság képviseletében: a zászlóalj segédtiszt, néhány más századbeli tiszt és tisztjelölt, megilletődve várják azt a percet, amelyben a szerető övéiktől ily messze, a galíciai földnek átadják két hős bajtársukat… […] A többiek hideg borzalommal nézik, hogy mint helyezik a gyalulatlan, de formás deszkakoporsóba szerencsétlen bajtársukat… […] Négy-négy honvéd két-két rudat tesz a koporsó alatt keresztbe, „Kész” jelre felemelik a koporsót s megindul a gyászmenet rövid és mégis hosszú úton, a temető felső részén, a kőfeszület mögött, azzal szemben tátongó sírgödörhöz. Hajadon fővel kísérjük bajtársainkat. Harangszó helyett úgy a mi, mint az ellenség ágyúi bömbölnek közbe, süvítenek, puffognak a golyók. Megállunk a két sír szájánál. Megerőltetésünkbe kerül, hogy a lelkész parentáló szavaira könnybe ne boruljon szemünk. […] Közös imánk elrebegése után a sír fenekére bocsátottuk a koporsót. Néhány perc múlik s két friss sírhalommal több hirdeti a 9-es honvédek lángoló hazaszeretetét, mesékbe illő hősiességét.”
Galícia földje azonban nem sokáig maradt a nyughelye Gomba Károlynak. Édesapja, Márton legfelsőbb engedéllyel ellenséges tüzérségi csapások közben fia holttestét exhumáltatta és hazaszállíttatta Mezőkeresztesre, hogy a borsodi mezőség édes földjében aludhassa örök álmát. Tavaszi újratemetése nagy katonai pompa és tiszteletadás mellett zajlott le a mezőkeresztesi református temetőben. A temetési szertartást Tüdős István püspök a Tiszán inneni Református Egyházkerület legfelsőbb vezetője végezte. A dr. Gomba Károly zászlós nyughelye ma is megtalálható a református temető hátsó részén. Az oszlopon neve felett édesanyjáé, alatta édesapjáé olvasható. Hazatért. Galícia földje azonban nem sokáig maradt a nyughelye Gomba Károlynak. Édesapja, Márton legfelsőbb engedéllyel ellenséges tüzérségi csapások közben fia holttestét exhumáltatta és hazaszállíttatta Mezőkeresztesre, hogy a borsodi mezőség édes földjében aludhassa örök álmát. Tavaszi újratemetése nagy katonai pompa és tiszteletadás mellett zajlott le a mezőkeresztesi református temetőben. A temetési szertartást Tüdős István püspök a Tiszán inneni Református Egyházkerület legfelsőbb vezetője végezte. A dr. Gomba Károly zászlós nyughelye ma is megtalálható a református temető hátsó részén. Az oszlopon neve felett édesanyjáé, alatta édesapjáé olvasható. Hazatért.
…
Aki a teljes írásra kíváncsi, elolvashatja a Nagy Háború blogon.
Sztakó Zsolt, Felvidék.ma{iarelatednews articleid=”58449,57986,56900,56339,54128,53852,52939,52779,52498″}
