Címke: Sztakó Zsolt jegyzetei a Morda aljáról

Mint már mondtam, Gretina nővér nagyon vallásos volt. Mintha rémlene, hogy apáca is volt, ameddig az a rendszer engedte, hogy apáca legyen, és talán...

A hazautazás úgy történt, hogy végig a moszkvics hátsó ülésén feküdtem, a fejem anyu ölében, aki vigyázott, hogy le ne essek. Mert ülni persze...

Kedvenc fogásom a krumplipüré, abból mindig kérek repetát, és a nővérek megállapítják, hogy ebből is látszik, hogy „odaátról" vagyok, mert a tótok szeretik a...

Mindig rettegsz, amikor Ferike betoppan a szobába, és az autóját keresi rajtad, merthogy azt valaki ellopta tőle. És, ha nem te loptad el/mert hiszen...

Egyszóval, Nagymarosra vittek a sokadik roham után, ami azért komolyabb volt az előzőeknél, hisz maradandó következményei lettek, úgyhogy már rehabilitációs kezelésre is szükségem volt....

Nagymaroson olyan volt, mintha csak egy meghosszabbított nyaraláson lennék, hisz azelőtt is, minden nyáron heteket töltöttem el itt, ahogy Ili néni két nagyfia, Karcsi...

Mikulás előestéje van, amikor a gyerekek/hogy világszerte-e, azt nem tudom, annyira azért nem ismerem a világ szokásait/gondosan kipucovált csizmáikat, cipőiket kiteszik az ablakba,...

Az őszt úgy kezdtem meg, hogy az öreg iskolába jártam, ahol egy teremben négy osztályt tanított Nyúl tanító úr. Ő vezetett be minket az...

Anyu falfehér arccal ül a padon, és hallgatja, ahogy bent a vizsgálóban üvöltök, hogy zeng tőle az egész folyosó. A vizsgálat, amin átesek,...

Focizunk. Engem mindig a kapuba állítanak. Egyrészt, mert én vagyok a legfiatalabb a pályán lévő gyerekek közül, így aztán a kapuban a helyem. ...

Megállíthatatlanul forgok a saját tengelyem körül, pontosabban, nem is én forgok, hanem egy külső erő forgat, pörget. Olyan érzés, mintha körhintán ülnék. Habár, nem...

Szemerkél az eső, aztán, mintha meggondolná magát, eláll, én azonban nem a rakodópart alsó kövén ülök, és nem figyelem elmélyülten a Duna hullámait, hanem...