Ilonka néni – Dr. Tamás Aladárné – megélte az első és a második világháborút; a trianoni országcsonkítást; az elaknásított, s így gyakran szétroncsolódott országhatárok és társadalmi szerkezetek Európáját; a felvidéki magyarság teljes jogfosztottságát, a deportálásokat és kitelepítéseket. Ilonka néni az egykori Gömör vármegyében élt, s ott örömét lelte abban, hogy kisiskolás magyar gyermekeket taníthatott. Sohasem tudjuk meg, mi minden járt a fejében a történelem viharaiban, de abban bizonyosak lehetünk, hogy ő meg tudta őrizni a lelki békéjét.
Lelki béke nélkül nem lehetett volna mosolygósan, kitárulkozó szívvel ártatlan gyerekek elé állni és átadni nekik azt a felbecsülhetetlen kincset, amit Istenben élésnek, magyar nyelvnek, kultúrának, hagyományoknak nevezünk.
Ilonka néni már idős asszony volt, amikor egy áldásos pillanatban felismerte: elvesztené a lelki békéjét, ha nem élne a történelem adta, a nemzetközi jog szavatolta lehetőséggel, s nem kérvényezné önként soha fel nem adott állampolgárságának újbóli felvételét; hogy ne csak a lelkében őrizhesse soha meg nem tagadott magyarságát, hanem formálisan is visszahonosodhasson.
Ilonka néni úgy érezte, hogy számára ez a tisztességes, hiszen tettét bizonyára helyeselnék becsületes felmenői, és mindazok a nemzetépítő szellemi óriások is, akikről évtizedeken át beszélt a tanítási órákon az újabb és újabb nemzedékeknek.
És Ilonka néni visszahonosodott. És számtalan településen elmondta, hogy nagy öröm volt, amikor az elrabolt haza kinyújtotta felé a kezét. És ő nem vádol senkit, és reméli, hogy Esterházy Jánosnak lesz igaza: a magyar és a szlovák népet egymás mellé, sorsközösségbe teremtette az Isten.
Ilonka néninek a hatalom már nem tudja visszaadni a szlovák útlevelét, és bocsánatot sem kérhet tőle, hiszen ő a testi valóságában már nincs velünk. Itt marad azonban az öröksége: a becsületesség, a bátorság, a jövőbe vetett hit gyönyörű példája.
Egyikünk sem tudja, milyenek a földi élet utolsó pillanatai, én mégis megkockáztatom: Ilonka nénit a túlvilágra érkezve átölelte az Isten.
