Az Esterházy János éremmel kitüntetett Pozsonyi Magyar Galéria tavaszi kiállításán, ahol társszervezőinkkel, a Via Mariae és a Kuckó Polgári Társulással, a Szlovákiai Magyar Cserkészszövetséggel, a Csemadok óvárosi alapszervezetével, a Szövetség a Közös Célokért társulással, s a Posoniummal közösen egy olyan Mária út című vándorkiállítást hoztunk el Pozsonyba, amely gyönyörű témát dolgoz fel. A zarándokút témakörét, amelyen részt vesz egy művész is, aki a lelki élmény, lelki megújulás mellett másként is feldolgozza az átélt eseményeket, rögzíti a zarándoklat során látott tájat, szakrális emlékeket, helyszíneket. Rögzíti nemcsak emlékezetében, lelkében, keresztény vallása emléktárának oltárán – de vászonképek felületein is – ecsetje segítségével. Vagyis a zarándokút élménye közös élménnyé alakul, a néző, a befogadó élményévé is válik.
Még mielőtt bemutatnám az alkotót, a budapesti László Dánielt, a Mária út bemutatását illetően szólni kell az egyházgellei Mézes Richárd önkéntes, keresztény hite által vezetett közösségépítő munkájáról. Ő ugyanis annak a csapatnak is tagja, mely a Mária út felvidéki szakaszának szervezési munkáit végzi, s egyben a kiállítás felvidéki vándorkörútjának a szervezője is. Ez ideig az itt látható, szintén vándorló művek Komáromban, Nagymegyeren, Somorján kerültek bemutatásra. Mivel Mézes Richárd ismertette velem a Mária út szellemi, szervezeti felépítését, így kedves olvasóm is megismerkedhet az említettekkel.
A Mária út két főútvonala egy Közép-Európán átívelő keresztet ábrázol. Kelet-nyugati főága az ausztriai Máriazelltől az erdélyi Csíksomlyóig vezet, amely mintegy 1400 kilométeres távot tesz ki és gyalogosan 60 nap alatt bejárható. Emellett kiépítés alatt áll egy észak-déli útvonal is, melynek felvidéki szakasza nagyrészt már bejáródott, csupán az utolsó szakaszt, a Hontnémeti és Ipolyság közti részt kell kijelölni és bejárni az Árvanádasd és a Rózsahegy közötti szakaszt, hogy a zarándokoknak ne kelljen a nagyon forgalmas Lengyelország felé tartó út mentén gyalogolniuk. Ez az észak-déli útvonal a lengyelországi Czestochova és Medugorje zarándokhelyeket köti majd össze. A Mária út nagy részét már útjelzések és sok helyütt táblák is jelölik, ajánlott szálláshelyek várják a vándorokat és térképes zarándokkalauz segíti a tájékozódást.
László Dániel festőművész 1976-ban született Budapesten, tanulmányait a Budapesti Képző- és Iparművészeti Szakközépiskolában, majd a Magyar Képzőművészeti Egyetemen végezte, ahol 2001-ben diplomázott. Több szakmai díjban, s ösztöndíjban is részesült. A Kogart ösztöndíját nem egy tipikus tanulmányútra, hanem zarándoklatra fordította. Így 2009 őszén a spanyolországi El Caminon végighaladvaa 40 nap alatt eljutott Santiago de Compostelaig. Erről a 960 kilométeres útról 40 festmény született, mely alkotásokat 2010-ben mutatta be a Kogart Galéria. 2010 áprilisában csaknem ezer kilométeres zarándokútra ment budapesti lakásából Csíksomlyóig, majd 2011 áprilisában húsz nap alatt Mariazellbe zarándokolt. A zarándokutak alapján ismét képek születtek, melyek számos anyaországi városban, településen kerültek kiállításra.
Az alkotóban a kemény zarándoklatok után felmerült a kérdés: magyarként miért nem otthon, a Kárpát-medencében járja vándorútját. Erről László Dániel a következőket említette: „Hosszas lamentálás után én is a Mária útra kerültem. A hasonlóság több mint véletlen a két út között. Ezt képeimmel is igyekszek alátámasztani, hasonlóan tájakat, s templombelsőket festettem mindkét úton. A táj persze más, de a zarándok lét – ugyanaz. A táj szép mindkét vidéken, csak mi a hazait sokszor észre sem vesszük, mivel az egzotikumot keressük. Viszont Magyarország szép, nagyon szép. Igaz, össze kell foltozni. Minden zarándoklépés egy öltés – a szétszaggatott csonka ország határain. Kárpát- medence nemzetei között a Mária út egy békítő, engesztelő kapocs. A lehető leghatékonyabb útja a békesség, egység, a lelki kiengesztelődés megteremtésének.”
László Dániel harmincöt képet hozott el a koronázó városba, a magyar hon legrangosabb történelmi székhelyeinek egyikébe. Amikor a képek installálása után pozsonyi magyar képzőművész barátaimmal szétnéztünk a teremben, szinte mindannyiunkat amolyan szelíd áhítat fogott el. A nyugalom, a keresztény szellemiség, árasztotta el a termet, az ábrázolt templombelsők viszont mindannyiunkat lelki elmélkedésre késztettek. Ez a nyugalom-zóna valahol ott kezdődik, ahol a tárlatlátogató belép a terembe. Az ajtó melletti két festmény egy keresztény szentélybe belépő hívőt ábrázol, mellette egy templomkapu, amely a szentélybe való belépést, a szellemi, nyugalmi zóna kezdetét jelöli. Az oldalsó falakon tájképek, a tájban szakrális helyek, zászlót vivő zarándokok, melyekben most már nemcsak a Mária út vándorai gyönyörködhetnek, hanem mi is. A főfal eleve kínálta a lehetőséget a templomok belső tereit, az oltárokat ábrázoló alkotások elhelyezésére. A szemlélődő, habár nem éppen a vándorút adta sorrendben, de a képaláírásokból tájékozódhat arról, hol is készült az alkotás, szemlélődés közben milyen tájon haladunk keresztül, melyik templom belső terébe érkezünk. Ezeknek a képeknek az úgymond érdembeli megtekintése amolyan belső átélés nélkül szinte lehetetlen.
Egy ilyen kiállítást azért is élmény megtekinteni, mert igencsak felpörgetett, kaotikus világunkban olyan kellemetlen eseményekkel is találkozunk, amelyek szinte napi szinten mindannyiunkat érintenek. Például a Pozsonyi Magyar Galéria is részben érintett volt néhány évvel ezelőtt abban a botrányban, amikor egy Kalmus nevezetű kassai szobrász az avató ünnepség kellős közepén meggyalázta Esterházy János mellszobrát annak az egyházi épületnek azudvarán, mely épület közösségi terében galériánk Esterházy János festmény- és grafikai gyűjteménye került kiállításra.
Régi szokásomhoz híven, a PMG-ben megrendezett kiállítás anyagának ismertetésén kívül néhány mondatban ismertetem a Pozsonyi Magyar Galéria történéseit. A Karácsonyi nocturno című, a Pozsonyi Műtermek, s meghívott vendégművészeik kiállítása után kora tavasszal Budapesten, a Polgárok Házában a Pozsony bemutatkozik témakörű, több rendezvénnyel tarkított kulturális eseményen állítottunk ki – csoportos tárlat keretén belül – a PMG zászlaja alatt. Nagy élmény volt számunkra ez a kiállítás, mivel a mintegy 250 látogatónak csupán egy része fért a terembe, így a többiek egy videó-láncon nézhették a megnyitót.
Június negyedikén a Pozsonyi Magyar Galéria Lévára látogat, Esterházy János gyűjteményünket mutatjuk itt be a Reviczky Házban a Esterházy-emléktábla avatásának egyéves jubileuma alkalmából rendezett ünnepség keretén belül. Június 27-én Prága vár minket, egy nemzetközi konferencia keretén belül mutatjuk be Esterházy gyűjteményünket, mely az ősz folyamán ismét az anyaországban folytatja vándorútját.
Személyesen, kurátorként, képzőművészként is nagyon örülök annak, hogy mi, pozsonyi közösségszervezők is részt vehetünk ennek a nagyszerű kiállítási anyagnak a vándoroltatásában. Bár minél több hasonló jellegű, témájukban a békességet, a lelki nyugalmat hirdető, valami mellett kiálló, s nem mások érzései, vallása ellen uszító kiállítás születhetne honi földön.
További képek megtekinthetőek a fotógalériában ITT.
Kalita Gábor, Felvidék.ma{iarelatednews articleid=”53764,53753,53720,53464,53345,53471,53650,53588″}
