Mám rád Jána Slotu! Mi több: Milujem Jána Slotu! Azaz, nemcsak szeretem, hanem egyenesen rajongásig imádom, már-már szerelemmel vagyok oda Ján Slotáért. S mindezt értelemszerűen kizárólag szlovákul, hiszen úgy szép a népek közti barátság. Mármint természetesen pán Slota szerint. A Szlovák Nemzeti Párt elnöke szerint ez az alapfeltétele, hogy valaki jó magyar, pontosabban jó szlovákiai magyar legyen.
Ján Slota ezt várja el Duray Miklóstól, a Magyar Koalíció Pártjának stratégiai alelnökétől is. Slotának nem az a baja, hogy Duray három éve egy interjúban lefasisztázta pártját. Sőt ennek még talán örült is. Bővíthette a szavazótáborát. Hiszen az ügyben eljáró pozsonyi járásbíróság szóvivője is elismerte: nem sikerült bizonyítani, hogy ártott volna Slotáék PR-jának, hogy lefasisztázták őket. Mivel azonban Szlovákia mégiscsak uniós ország, ahol nem illik fasisztázni – legfeljebb fasisztának lenni -, továbbá mivel a Szlovák Nemzeti Párt kormánypárt, s Pozsonyban a bíróság is független, Durayt elmarasztalták.
A magyar politikus jogkövető magatartást tanúsított: elnézést kért Slota úrtól. Magyarul. S ekkor pán Slota a szívéhez kapott: mit nem enged meg magának ez a büdös magyar! Szlovákiában magyarul, az anyanyelvén?! Hát hol él az ilyen?
Nos, az ilyen félmillió magyar és ötmillió szlovák társával együtt a demokratikus, uniós tag Szlovákiában él. Szlovákiában, amelynek természetesen demokratikusan megválasztott kormánya van, s amely az szeretne maradni az elkövetkező bő néhány évben is. Van eurójuk, volt dübörgő gazdaságuk is, ám a válság ott is válság, s hát a kormányközeli korrupciós ügyek sem kerülik el Pozsonyt. Sőt. Így figyelemelterelésül aljas indulatokat gerjesztettek. Szlovákia – a miénknél amúgy a gátlástalanságban is tehetségesebb – Gyurcsányja, Robert Fico úgy döntött, szembefordítja a magyart a szlovákkal. Mivel magyar eddig sem szavazott rá, a szélsőséges indulatoknak meg kedvez a válság, nem sokat kockáztatott. Nem kellett félnie a magyar kormánytól sem: hasonlóan, mint ahogy a kasztrált szatírt is legfeljebb megmosolyogja az úrilány. Fico ráadásul nem úrilány, dörzsölt hivatásosként verte át Gyurcsányt és vigyorgós utódját. Nyelvtörvényben, tankönyvekben, szurkolóverésben. S nem utolsósorban magyar vállalkozók tömegének Szlovákiába csábításában.
A már említett, mélyen független pozsonyi járásbíróság most újra bocsánatkérésre szólította fel Duray Miklóst, ezúttal szlovákul. Ha ezt nem teszi, fizessen harmincezer eurót. A magyar politikus fellebbez, és kitart igaza mellett.
Ficónak és Slotának is megálljt kell parancsolni. Ezt csak egy határozott, a belhoni és külhoni magyarok érdekeit egyaránt tudatosan és keményen védelmező budapesti kormány tudja megtenni. Ez a jövő zenéje. Az igazságot azonban már ma ki kell mondani. Ha az abszurd Szlovákiában másképpen nem megy, akkor, mint a viccben – hiszen az egész lassan egy keserű politikai kabarénak tűnik.
Nagyné feljelenti a szomszédját, Kovácsot, amiért több alkalommal marhának nevezte őt. Kovácsot a bíróság el is ítéli becsületsértésért, megbírságolják.
A férfi így szól a bíróhoz: – Ez azt jelenti, bíró úr, hogy többet nem szólíthatom Nagynét marhának?
– Pontosan – feleli a bíró.
– De egy marhát szólíthatok Nagynénak, ugye?
– Azt megteheti.
Kovács rávigyorog az asszonyra: – Akkor viszontlátásra, Nagyné!
Harmincezer euró hiányában nem állítanám, hogy Slota fasiszta. Így hát: do videnia, pán Slota!
Máté T.Gyula, Magyar Hírlap
