66
Az írásbeli érettségi hetének végén járunk, ilyenkor aztán újra felmerül a kérdés, és nem csak a tanárokban: vajon milyen szinten van Szlovákiában az oktatási rendszer? Sokszor elhangzott már, hogy egy átfogó reformra lenne szükség, hiszen a mai körülmények között a fennálló struktúrák nem megfelelőek a diákok képzésére!
Az írásbeli érettségi hetének végén járunk, ilyenkor aztán újra felmerül a kérdés, és nem csak a tanárokban: vajon milyen szinten van Szlovákiában az oktatási rendszer? Sokszor elhangzott már, hogy egy átfogó reformra lenne szükség, hiszen a mai körülmények között a fennálló struktúrák nem megfelelőek a diákok képzésére!
Egyik kiemelkedő problémának tartják a szakemberek, hogy kevés azon fiatal, aki szakmát tanul, s a gimnáziumok számának gyarapodásával a négyéves képzést követően a diák továbbra sem tudja, mit is szeretne csinálni. Nem mindenki szeretné ugyanis egyetemen, főiskolán továbbképezni magát, de akik a továbbtanulás mellett döntenek, azok sem mindig szilárd elhatározást követően döntenek.
Mindezen folyamatokból pedig évek múltán kifejlődik az a helyzet, amelyben ma is élünk. Nem a munkapiac igényeinek megfelelően képzett szakemberek kerülnek ki az oktatási intézményekből, így aztán az egyetemet vagy középiskolát végzett diákok sokszor nem tudnak elhelyezkedni. Rögtön azzal kell kezdeniük, hogy valami teljesen más irányban fejlesszék magukat, mint tanult szakmájuk, ha van ilyen. Ez egyben azt is jelenti, hogy a megszerzett tudásuknak egy jelentős részét nincs módjuk felhasználni, s az anyagi valamint erkölcsi megbecsülésük sem lesz túl magas.
Mindezek ellenére Mikolaj miniszter úr számára nincs is fontosabb, mint a magyar nyelvű iskolák ellenőrzésével ijesztgetni. Természetesen tudjuk, csak pártja politikai törekvései miatt hangzanak el ilyen mondatok, de a közhangulaton ennek ellenére nyomot hagynak a szavai. Abba pedig rossz belegondolni, ha meg is valósítja fenyegetéseit!
Az iskolaügyi tárcát pedig sokan bírálják. Az ígérgetett nagy reformok nem hoztak érdemi változást, pedig tanárként nap mint nap érezzük, a jelenlegi korban égető szükség lenne a változásokra. Az iskolák persze igyekeznek lehetőségeikhez képest javítani a lehetőségeket, amelyeket a tanulóknak kínálnak, de csodákra ők sem képesek.
Évtizedes tanári tapasztalattal rendelkező pedagógusokkal beszélgetve úgy érzem, nem tűnik pozitívnak a tendencia. Lehet, hogy az idősebb kollégáknak a múlt megszépült, de egybehangzóan azt állítják, romlott a diákok átlagos tudásszintje. Természetesen ma is vannak nagyon ügyes és okos tanulók, de az átlag már rosszabb eredményt produkál.
Ez nem is annyira meglepő megállapítás, hiszen a fejpénz idejében az iskoláknak a minél nagyobb számú gyermek tudja csak biztosítani a túlélést, így aztán kényszerhelyzetbe kerültek. Ebben a helyzetben, ahol még a diákság viselkedése is évről évre negatívabb tendenciát mutat, kevés esély marad a fejlődésre.
Ezen kellene elgondolkodnia Mikolaj úrnak és társainak is, nem himnuszra és nagy hazafiasságra kényszeríteni a tanulókat. Bár tudjuk, a nemzeti ellentétek szítása jobb üzlet a számukra, s egy fejlettebb iskolarendszerből érkező fiatal felnőtt talán kevésbé lenne fogékony az ilyen hamis rigmusokra!
Mindezen folyamatokból pedig évek múltán kifejlődik az a helyzet, amelyben ma is élünk. Nem a munkapiac igényeinek megfelelően képzett szakemberek kerülnek ki az oktatási intézményekből, így aztán az egyetemet vagy középiskolát végzett diákok sokszor nem tudnak elhelyezkedni. Rögtön azzal kell kezdeniük, hogy valami teljesen más irányban fejlesszék magukat, mint tanult szakmájuk, ha van ilyen. Ez egyben azt is jelenti, hogy a megszerzett tudásuknak egy jelentős részét nincs módjuk felhasználni, s az anyagi valamint erkölcsi megbecsülésük sem lesz túl magas.
Mindezek ellenére Mikolaj miniszter úr számára nincs is fontosabb, mint a magyar nyelvű iskolák ellenőrzésével ijesztgetni. Természetesen tudjuk, csak pártja politikai törekvései miatt hangzanak el ilyen mondatok, de a közhangulaton ennek ellenére nyomot hagynak a szavai. Abba pedig rossz belegondolni, ha meg is valósítja fenyegetéseit!
Az iskolaügyi tárcát pedig sokan bírálják. Az ígérgetett nagy reformok nem hoztak érdemi változást, pedig tanárként nap mint nap érezzük, a jelenlegi korban égető szükség lenne a változásokra. Az iskolák persze igyekeznek lehetőségeikhez képest javítani a lehetőségeket, amelyeket a tanulóknak kínálnak, de csodákra ők sem képesek.
Évtizedes tanári tapasztalattal rendelkező pedagógusokkal beszélgetve úgy érzem, nem tűnik pozitívnak a tendencia. Lehet, hogy az idősebb kollégáknak a múlt megszépült, de egybehangzóan azt állítják, romlott a diákok átlagos tudásszintje. Természetesen ma is vannak nagyon ügyes és okos tanulók, de az átlag már rosszabb eredményt produkál.
Ez nem is annyira meglepő megállapítás, hiszen a fejpénz idejében az iskoláknak a minél nagyobb számú gyermek tudja csak biztosítani a túlélést, így aztán kényszerhelyzetbe kerültek. Ebben a helyzetben, ahol még a diákság viselkedése is évről évre negatívabb tendenciát mutat, kevés esély marad a fejlődésre.
Ezen kellene elgondolkodnia Mikolaj úrnak és társainak is, nem himnuszra és nagy hazafiasságra kényszeríteni a tanulókat. Bár tudjuk, a nemzeti ellentétek szítása jobb üzlet a számukra, s egy fejlettebb iskolarendszerből érkező fiatal felnőtt talán kevésbé lenne fogékony az ilyen hamis rigmusokra!
Felvidék Ma, Rajkovics Péter
