Idén is útra kelt egy busznyi felvidéki magyarokból álló diákcsapat, hogy bebarangolják a történelmi Torna, Gömör és Szepesség gyönyörű tájait. A nagykaposi, királyhelmeci, kassai és rozsnyói magyar középiskolák diákjai 2010. október 7-én és 8-án a már tizenegyedszer megrendezett Honismereti Mozgó Egyetem „hallgatói” voltak. A csapat vezetője idén is Köteles László, MKP-s politikus volt, aki egyben a rendezvény elindítója és azóta főszervezője.
A túrázók először Dobsinán álltak meg, ahol a helyi temetőben a II. világháború befejezése után csehszlovák katonák által tömegsírba lőtt német és magyar nemzetiségű civilekről emlékeztek meg. Ezután izgalmas szurdoktúra következett a Hernád-áttörésnél. A fél napos gyaloglás vadregényes tájakon vezetett keresztül olyan ösvényeken, amiken sokszor csak fa- és acélhágcsók, több méteres létrák segítségével lehetett végigmenni. Az út során a résztvevők a Tompa Mihálytól is ismert Menedékkövet is megtekintették. Az estébe nyúló gyalogtúra után a megérdemelt pihenés következett a csingói szálláson.
Másnap tovább folytatódott a honismereti kirándulás. A diákok először a Branyiszkói-hágó bevételénél elesett 48-as honvédek síremlékét látogatták meg Korotnokon, majd Szepesgörgőn álltak meg, ahol 1918-ban, a Felső-Magyarországért vívott harcokban dicső halált halt Görgey fivérek sírjánál tartottak ünnepélyes megemlékezést, majd a szepesi káptalan és székesegyház megtekintése volt soron. Hosszabb pihenő következett ezután Késmárkon, ahol a városnézés során Thököly Imre mauzóleumát és a híres evangélikus fatemplomot is meglátogatták az „egyetemisták”. Hazaindulás előtt a diákok megtekintették a Szepesszombatban álló 1848/49-es honvédemlékművet is.
A szepesszombati honvédemlékmű
A kétnapos honismereti kirándulás alatt a diákok olyan ismeretekkel lehettek gazdagabbak, amelyek „valahogy” nem kerültek be a történelemkönyvekbe, s ha nem figyelünk oda, lassan feledésbe is merülhetnek a felvidéki magyarok körében. A nemzettudatunk megtartása, erősítése szempontjából erős muníciónak számít, ha a ma már teljesen szlováklakta területeken magyar kezek által épített csodálatos épületek és további felemelő nemzeti emlékek között jár az ember. E kirándulás is bizonyíték arra, hogy mi, magyarok több szállal kötődünk Nagy-Magyarország egész területéhez, mint azt gondolnánk.
„Múlt nélkül nincs jelen és jövő. Történelmünk nélkül ingatag a jelenünk és bizonytalan a jövőnk. Szerencsére olyan nemzet fiai vagyunk, akiknek nem kell új történelmet írni és kitalálni, egyszerűen csak el kell zarándokolnunk a történelmi helyeinkre, a városokba, a falvakba, ahol a „kövek” beszélnek helyettünk is. A múltból minden józanul gondolkodó nemzet erőt, hitet és tartást meríthet.” – áll a Honismereti Mozgó Egyetem egyik korábbi programfüzetében, és remélhetőleg ennek tudatában tértek haza a résztvevő felvidéki magyar középiskolások is.
Varga Tibor
