Holokauszt Emlékközpont, a Külügyminisztérium és a Közigazgatási és Igazságügyi Minisztérium Lehet nemet mondani című konferenciáján Esterházy Jánosra is emlékeztek május 15-én.
A Holokauszt Emlékközpont, a Külügyminisztérium és a Közigazgatási és Igazságügyi Minisztérium Lehet nemet mondani címmel szervezett tanácskozást, hogy felidézzék azoknak a helytállását, akik 1938 és 1945 tavasza között Magyarország akkori területén nemet mondtak a történelmi együttélés felrúgására, a nemzet erkölcsi hagyományainak megsértésére, ellenszegültek az akkori törvények által lehetővé tett kirekesztési intézkedéseknek, a jogfosztásnak, az embertelenségnek és az üldöztetésnek.
Németh Zsolt: Esterházy életét történelmi vizsgálat tárgyává kell tenni
A konferencia megnyitóján Németh Zsolt azt mondta, az embermentők tudatos döntést hoztak „az élet, mások élete mellett”, még ha ez sokszor a saját életük elleni döntést is jelentette. „A náci rezsim sötétsége közepette” mertek nemet mondani, „csillagként ragyogtak az éjszakában”, bizonyították, hogy volt lehetőség „a jó választására a rossz ellenében”, az élet választására a halál ellenében – tette hozzá. Hangsúlyozta: az embermentők ma is példaként szolgálnak.
Úgy fogalmazott, sokan voltak, akik „nem mondtak semmit”, így „belesodródtak egy gonosz rendszerbe, amelynek fásultan részeivé váltak”. Voltak olyanok is, akik „igent mondtak a halálos rendszerre” anyagi érdekből vagy félelemből, hogy elveszítik egzisztenciájukat, vagy azért, mert követői voltak „az emberellenes, kereszténységellenes náci ideológiának” – mondta.
Mint mondta, azért szervezték május 15-re a konferenciát, mert 1944-ben ezen a napon kezdődtek el a tömeges deportálások Magyarországról, és 1942-ben ezen a napon gróf Esterházy János a pozsonyi parlamentben egyedüliként szavazott nemmel a szlovákiai zsidók deportálásáról előterjesztett jogszabályra.
Hangsúlyozta, abszurd, hogy van olyan ország az EU-ban, ahol „az egyik kiemelkedő erkölcsi példát” még mindig háborús bűnösként tartják számon. Esterházy János életét történelmi vizsgálat tárgyává kell tenni, és a zsidók üldözése elleni „következetes erkölcsi kiállásának” a rehabilitációjához kell vezetnie – jelentette ki Németh Zsolt.
L. Simon László: a magyaroknak és a szlovákoknak fel kell dolgozniuk a történelmüket
L. Simon László (Fidesz) , az Országgyűlés kulturális és sajtóbizottságának elnöke szerint a magyaroknak és a szlovákoknak képesnek kell lenniük feldolgozni a történelmüket, „együtt kell tudnunk élni a múltunkkal, a problémáinkkal, a magyaroknak és a szlovákoknak békésen kell együtt élniük a Kárpát-medencében”. A politikus erről a Lehet nemet mondani című keddi budapesti konferencián beszélt. Gróf Esterházy János megítélésével kapcsolatban kiemelte, az egykori politikust „rehabilitálni kell, és van miért rehabilitálni”, mert a vele kapcsolatos vádak nem igazak. Hozzátette: Esterházy Jánost „emberi nagysága, kiállása, életútja méltóvá teszi” arra, hogy a hamis vádak alól tisztázzák. Mint mondta, ideje abbahagyni vádaskodást, azt, hogy „patikamérlegen mérjük azoknak a tetteit”, akik másokat megmentettek, vagy akik áldozatok lettek. A holokauszt „mindannyiunk közös tragédiája”, nemcsak a zsidóké vagy a magyarországi zsidó közösségé, hiszen a magyarok is „minden áldozattal szegényebbek lettek” – hangoztatta. Úgy fogalmazott, nem értékesebb, ha valaki nem zsidóként ment zsidókat, mert nem lehet különbséget tenni az áldozatok, az embermentők között, egyaránt lényeges minden eset. Fontos, hogy vannak olyanok, „akiknek a példájából ma is meríthetünk” – mutatott rá.
A konferenciát a Wallenberg-emlékév keretében rendezték
Karin Olofsdotter budapesti svéd nagykövet kiemelte, a nemzetközi jog ma már rendelkezik az emberi jogokról, de még mindig kivégeznek embereket vallási vagy etnikai hovatartozásuk miatt a világban. Raoul Wallenberg példaértékűen tett tanúbizonyságot a bátorságról, de ma is megpróbálhat mindenki a saját képességeihez képest változást elérni a világban – hangoztatta. Az emlékévet a holokauszt idején folytatott embermentő tevékenységéről ismert Raoul Wallenberg születésének 100. évfordulója alkalmából tartják Magyarországon.
Esterházy János (1901-1957) a két világháború közötti időszakban, majd a második világháború idején következetesen küzdött a szlovákiai magyarok megmaradásáért és jogaiért. A második világháborúban a szlovák parlament egyetlen magyar képviselőjeként egyedül szavazott az akkori fasiszta szlovák állam törvényhozásában a zsidók deportálása ellen. Ennek ellenére a háború után háborús bűnösnek nyilvánították és halálra ítélték. Később az ítéletet életfogytiglani börtönre változtatták.
Az 1912. augusztus 4-én született Raoul Wallenberg 1944-ben a budapesti svéd nagykövetség titkáraként több ezer, egyes források szerint 20 ezer ember életét mentette meg közvetlenül, azzal, hogy svéd úti okmányokkal látta el vagy védett házakba menekítette őket.
Esterházy vezetése alatt a szlovákiai magyar politikának önálló arculata volt
Előadott többek között Molnár Imre, Simon Attila, Szita Szabolcs, felszólalt Paulina Biniecka lengyel történész, Martina Fiamova, Hóvári János, a délután szekció levezető elnöke Szarka László, a Selye János egyetem dékánja volt.
Esterházy János mindig elutasította a nemzetiszocializmus létjogosultságát, és egyedül ő nem szavazta meg a szlovákiai zsidóság deportálásáról szóló törvényt – mondta Molnár Imre történész, a Külügyminisztérium munkatársa kedden a fővárosi Páva utcai Holokauszt Emlékközpontban rendezett konferencián. Martina Fiamova történész, a szlovák Nemzeti Emlékezet Intézet munkatársa ezzel szemben azt hangoztatta, hogy Esterházy János több alkalommal támogatta a szlovák kormány zsidóellenes határozatait. Molnár Imre a Holokauszt Emlékközpont, a Külügyminisztérium és a Közigazgatási és Igazságügyi Minisztérium Lehet nemet mondani című konferenciáján rámutatott: Esterházy János arról, hogy nem szavazza meg a deportálásról szóló törvényt, előzetesen tájékoztatta a szlovák parlament elnökét. Mint közölte, a politikus – keresztény értékekre hivatkozva – lelkiismereti alapon hozta meg döntését, és a magyar közösség vezetőjeként utasította el a jogszabályt. Esterházy jól érzékelte azt is, hogy a magyarokat is fenyegette a diszkrimináció a fasiszta Szlovákiában. Felelevenítette, Esterházy János nem szavazta meg a deportálásokat, a törvény ellen szavazni azért nem tudott, mert a parlamentben a levezető elnök fel sem tette azt a kérdést, hogy ki szavaz ellene. Azt azonban a források alapján tudni lehet, hogy ha felteszik a kérdést, ellene szavazott volna, mert „istentelennek és embertelennek tartotta” a javaslatot – tette hozzá. Döntésének következtében le akarták tartóztatni, végül azonban erre nem került sor, mert Berlinnek nem volt érdeke a szlovák-magyar ellentét elmélyítése – világította meg.
Simon Attila történész, a révkomáromi Selye János Egyetem oktatója közölte: Esterházy János elnöke lett a csehszlovákiai magyarok politikai tömörülésének, az Országos Keresztényszocialista Pártnak. Vezetése alatt tudott a szlovákiai magyar politika önálló arculatot felmutatni – mondta. Megemlítette, hogy Esterházy Jánosnak 1938-1945 között le kellett mondania a történelmi Magyarország visszaállításának igényéről. Szólt arról is, hogy a szlovák parlamentben Esterházy János volt az egyetlen ellenzéke a hivatalos szlovák politikának, és konzervatív emberként egyaránt elutasította a bal- és jobboldali szélsőségeket.
Esterházy János minden kritériumnak megfelel ahhoz, hogy a Világ Igaza elismerést megkapja
Amikor Esterházy Jánost háborús bűnösként halálra ítélték, az egész magyar közösséget ítélték halálra, sorsában kézzelfoghatóvá vált, hogy Csehszlovákia a magyarokkal szemben a kollektív bűnösség elvét gyakorolta – jegyezte meg.
Szita Szabolcs, a Holokauszt Emlékközpont igazgatója elmondta: abban, hogy Esterházy János nem szavazta meg a deportálásokat, „kemény, szigorú, következetes erkölcsisége” nyilvánult meg.
Paulina Biniecka lengyel történész, a Kielcei Jan Kochanowski Bölcsészettudományi Egyetem oktatója előadásában rámutatott: az anyai ágon lengyel származású Esterházy Jánosnak emberként és politikusként mindenki számára követendő példát kell jelentenie.
Hozzászólásában Martina Fiamova megemlítette, Esterházy János több alkalommal támogatta a szlovák kormány zsidóellenes határozatait, például 1940 októberében. Esterházy János továbbá 1942-ben támogatta azt a törvényt, amely megtiltotta, hogy nem zsidó gyermekeket zsidó emberek adoptálhassanak – tette hozzá. Utalt arra, hogy Esterházy János, bár nem támogatta a szlovák zsidóság deportálását a szlovák parlamentben, de nem az egyetlen volt, aki nem szavazta meg, ugyanis többen elhagyták a szavazáskor a szlovák törvényhozás termét.
Hóvári János, a Külügyminisztérium helyettes államtitkára zárszavában rámutatott: a tárca sok programot indított a Wallenberg-emlékév keretében, ez a konferencia is ennek a része, Esterházy János életének megismerésére pedig pénzt kell áldozni, hogy a megkezdett munkát tovább folytathassák a történészek, mert „tanulnunk kell azokból a borzalmakból, amelyek a világban végbementek”. Elmondta, amikor még izraeli nagykövet volt (2000-től 2004-ig)a Jad Vasem Intézet munkatársai azt közölték, Esterházy János minden kritériumnak megfelel ahhoz, hogy a Világ Igaza elismerést megkapja, ha az a társadalmi bizottság, amelyhez Szlovákia is tartozik, jóváhagyja. Az úgynevezett csehszlovák bizottság azonban ebbe nem egyezett bele. A helyettes államtitkár kitért arra is, hogy Avigdor Liberman izraeli külügyminiszter levélben jelezte magyar kollégájának, Martonyi Jánosnak: Izrael elismeri, nagyra tartja Esterházy Jánosnak a holokauszt idején tanúsított magatartását.
A konferencia délutáni szekciójának levezető elnöke, Szarka László, a Selye János egyetem dékánja bejelentette, hogy Esterházy János életpályájának forrásértékű kutatására pályázatot nyújtott be a lengyel, a szlovák és a magyar történettudományi intézet a Visegrádi Alaphoz.
Összefoglaló MTI nyomán/ Felvidék.ma
