Mostanában egyre gyakrabban hallani a szakmai fórumokon is, hogy az évszázad felére az emberiség létszáma feltételezhetően eléri, sőt meg is haladja majd a 9 milliárdot.
Az előrejelzés elsősorban azt próbálja sugallni a mezőgazdasági és élelmiszeripari termelőknek, hogy az elkövetkező évtizedekben mindenképpen szükség lesz a hozzáférhető élelmiszerforrások jelentős mértékű növelésére, ennek összes fejlesztési és volumennövekedési vonzatával együtt. Komplex termesztéstechnológiai eljárások kerülnek kidolgozásra és bevezetésre, amelyek eredményeként még hatékonyabbá, még nyereségesebbé válik majd az élelmiszertermelés. Ami persze még nem jelenti azt, hogy pár évtized múlva már nem lesznek éhezők, hogy mindenki számára jut elegendő betevő falat, sőt… Inkább a befektetőknek jelzi, hogy a beruházásaik megtérülési rátája feltehetően tovább emelkedik majd.
Az ilyen prognózisok hallatán egyre több emberben merül fel a gondolat, ha az élelmiszer, a kenyér és a víz valóban stratégiai fegyverré válik, vajon mi mennyire válhatunk, válunk majd kiszolgáltatottá, a globális piacok kénye-kedvének játékszerévé. Sokan úgy vélik, a támogatásokkal, azok jelentős emelésével megoldhatók lennének a jelenlegi versenyképességi gondjaink, pedig egyre nyilvánvalóbb, hogy mi a globális piacokon se most, se később nem rúghatunk labdába. Miközben folyamatosan adjuk fel, vesztjük el azokat a képességeinket és ismereteinket, amelyekkel képesek lehetünk a valóban szűkös esztendőkben is megbízhatóan ellátni magunkat.
Szilvássy László
(a szerező a Jó Gazda havilap főszerkesztője)
Felvidék.ma
