A felvidéki magyarság alapvető érdeke a jó iskola. A jó magyar iskola, amely vonzza a gyerekeket és eredményeivel elismerést vált ki a társadalomban. A jó gimnázium pedig a magyar értelmiség képzésének letéteményese – véli Albert Sándor. Az alábbiakban ezzel kapcsolatos véleményét osztja meg olvasóinkkal.
A jó gimnázium tudásalapú társadalom kiépítésének egyik alapfeltétele. Ez kell legyen iskolahálózatunk legerősebb láncszeme. Szerencsére vannak ilyen gimnáziumaink, de vannak olyanok is, amelyek az alacsony tanulói létszámok miatt a túlélésért küzdenek (a közoktatási törvény 17 tanulóban állapította meg az osztályok minimális létszámát).
A 2013/14-es tanévben a 19 önálló magyar tanítási nyelvű gimnáziumban 2 769 diák tanult. Hét vegyes (szlovák-magyar) osztályokkal működő gimnáziumban további 835 diák tanult magyar nyelven.
A statisztikai adatokból viszont kiderül, hogy a magyar tanítási nyelvű gimnáziumok osztályaiban fele annyi a diák, mint az országos átlag.
Gimnáziumaink többsége az alacsony létszámok miatt (pl. Szepsi 23 tanuló, Szenc 31, Gúta 34, ….) finanszírozási problémákkal küszködik. Szakmai szempontból pedig az a gond, hogy beszűkül a pedagógiai programok kínálata, tehát a színvonalra és minőségre is kihatással van az alacsony tanulói létszám. Érdemes lenne tehát fontolóra venni a kis létszámokkal, egymás szomszédságában működő gimnáziumok összevonását is, mert néha a kevesebb több, esetleg jobb, színvonalasabb lehet.
Természetesen nagy körültekintést igényel a helyszín kiválasztása (elsősorban a bejárás miatt), de ennél is fontosabb, hogy egy ilyen összevont iskolában évfolyamonként 2-3 párhuzamos osztály működhetne.
Bővülne a kínálat és a tanulók többféle tanulmányi programból választhatnának (ahány osztály, annyi program). Ez növelné a tanulók belső motiváltságát, hiszen zömében olyan tantárgyak közül választhatnának, amelyeket szívesen tanulnak, ill. amelyek segítenék a megálmodott egyetemre (szakmára) való felkészülést és bejutást.
Hangsúlyozzuk viszont, hogy az iskolák összevonása érdekeket sért (pl. kettő, három helyett csak egy igazgatóra van szükség) és a tantestületben növeli a bizonytalanságot (milyen új tantárgyakat kell felvennem, esetleg milyen tantárgyakat kell átadnom egy másik kollégának), ezért nagy körültekintéssel kell eljárni. Hangsúlyozni szeretnénk azt is, hogy az összevonás csak az érintett felek közös akaratából, ill. beleegyezésével valósítható meg. A kellőképpen nem előkészített integrációs kísérletek eleve kudarcra vannak ítélve és tiltakozások hullámát válthatják ki. Ez viszont inkább árt, mint használ az ügynek, mert csak elmérgesíti az iskolák közötti
kapcsolatot, a város és az iskolák kapcsolatát, de megterheli a pedagógusok közötti kapcsolatrendszert is.
Az összevonás elsődleges célja a kínálat bővítése, az oktatás hatékonyságának növelése és az átjárhatóság (az egyik irányzatról a másikra) kell, hogy legyen.
Az összevonás után nő a biztonságérzet. Nem kell már minden tanévkezdéskor attól rettegni, vajon lesz-e elég jelentkező, nyithatunk-e osztályt, túléljük-e ezt a tanévet is.
Nem lényegtelenek persze a fenntartó és az oktatási tárca által preferált gazdasági szempontok (megtakarítás) sem.
Hasonló elgondolás alapján akár két szomszédos vegyes iskola magyar osztályaiból is létrehozható egy önálló, évfolyamonként legalább két párhuzamos osztállyal működő, magyar tanítási nyelvű gimnázium. Az említett szakmai előnyökön kívül ez a megoldás elősegítené a tanulók magyarságtudatának erősítését is.
Albert Sándor, Felvidék.ma
{iarelatednews articleid=”49220,49634„}
