A reformkor kicsúcsosodása volt 1848, annak a korszaknak a csúcspontja, amelynek a vezérfonala az önállóság, az önrendelkezés, a saját ügyekben való döntés jogának és az uralkodói hatalom magyar kézbe való visszaszerzése volt – nyilatkozta a Pátria rádió szombati, március 14-i Reggeli c. műsorában Duray Miklós politikus, közíró és politológus.
Volt-e, van-e a szlovákiai magyarságnak reformkorszaka? – vetette fel a műsorvezető, mire Duray Miklós elmondta, minden szervezett közösségnek van ilyen időszaka. Megítélése szerint az 1990-es évek első felét lehet a felvidéki magyarság reformkorszakának nevezni, de ugyanúgy, ahogy az 1848–49-es forradalom és szabadságharc is elbukott, s már teljesen más formában, a kapitalizálódás kereti között, 1867 után éledtek fel ismét a reformok, a felvidéki magyarság reformkorszaka a komáromi nagygyűlés céljainak meghiúsulásával bukott el. „Attól tartok, azóta sem tettünk igazán elegendő lépést az irányban, hogy újraélesszük ezt a reformkorszakot” – szögezte le a politikus.
Úgy véli, a felvidéki magyar társadalom szerkezete csonka, és nem csak azért, mert kiszolgáltatott, hanem mert tudatosan csonkították meg. „A háború végétől, tehát 1944–45-től kezdődően olyan sérüléseket szenvedett a felvidéki magyarság, társadalmilag és egyéb szempontokból is, hogy a mai napig nem tudott magára találni. Tehát nagyon csonka szerkezetű a felvidéki magyar közösség, s úgy látom, nem is igazán törekszünk arra, hogy a foghíjakat, amennyire lehet, pótoljuk” – vélekedett Duray, hozzátéve, hogy a szlovákiai magyar politikai elit minősége ezzel a csonka vagy sérült társadalmi szerkezettel fémjelzett, ami annyit tesz, hogy a politikai elitünk is sérült, kevésé tud magára találni.
Nem találja az összhangot a civil társadalom és a politikai szervezettség között, ami azt jelenti, hogy elbeszélnek egymás mellett. Ebből pedig természetszerűleg adódik az, hogy a politikai elit személyi állománya is sérült. Arra a kérdésre, hogy ha szónoklatot tartana március 15-én, mit emelne ki legfontosabb üzenetként, elmondta, hogy először feltenné a kérdést, mi az, ami leginkább foglalkoztatja a felvidéki magyarságot, mi számunkra a legfájdalmasabb.
A válasz: a szociális, gazdasági helyzet, a társadalmi szerkezet szétvertsége, a szegénység. „Kérdés, hogy mit és hogyan lehet kezelni. Van egy nagyon sokat emlegetett példánk, a dél-tiroli autonómia. Bizonyítható, hogy miután ez a térség Olaszországon belül megkapta sajátos jogállását, gazdaságilag és társadalmilag is fellendült. Ám felmerül, hogy a felvidéki magyarok társadalmi állapota, alkalmas-e arra, hogy a dél-tiroli példát magáévá tegye és kövesse? Tartok tőle, pillanatnyilag nem” – jelentette ki.
Véleménye szerint most azzal kellene, s kellett volna már a közelmúltban is foglalkozni, hogyan lehet úgy ambíciózussá tenni a felvidéki magyarok középgenerációját, hogy olyan erőt nyerjen, ami a saját gazdasági elvárásait, ha nem is elégíti ki teljesen, de reménnyel kecsegtet, hogy kielégíthesse.
„Ha nagyon el van szegényedve egy társadalom, romokban hever, nem tudja megfogalmazni úgy a saját igényeit, hogy ahhoz közelíteni is tudjon. Elképzelni még el tudja, de nem képes érte megfelelő lépéseket tenni” – hangsúlyozta Duray. Úgy látja, gazdaságilag és társadalmi szervezettségünkben kellene erősödnünk, hogy tovább léphessünk ebből az eléggé kiúttalannak látszó helyzetből.
BA, Felvidék.ma
