Duray Miklós a magyar közgondolkodás medencetudatának hagyományáról szólt a martosi nemzetgazdasági fórumon, amelyet a XVIII.– XIX. század óta a gazdasági cserekapcsolatok is megerősíteni látszottak. Ezt rombolta le látványosan Trianon – fogalmazott a Nyugat-magyarországi Egyetem tanára, akit közelgő 70. születésnapja alkalmából a Martfeszten is köszöntöttek, és akitől Szász Jenőt követően azt kérdeztük:
Mennyiben egészíti ki, illetve mond ellent egymásnak a Kárpát-haza koncepció és a visegrádi négyek együttműködése?
– Közelítsük meg a kérdést történelmi szempontból! Az első visegrádi találkozó, a három király találkozója a középkorban arról szólt, hogyan teremthető meg a cseh, a magyar és a lengyel királyság ellensúlya a Német-Római Birodalommal szemben. Amikor Antall József életre hívta a második visegrádi találkozót, akkor tulajdonképpen ugyanerről volt szó. Van egy térség, amely a kommunista hatalmi rendszer része volt, de sikerült felszabadulnia a kommunizmus béklyójából. Viszont az elmaradottságunk – akár Nyugat-, akár Közép-Európa nyugati részével szemben – teljesen nyilvánvaló volt. Antall József kezdeményezése arról szólt, hogyan lehet e térség gazdasági esélyegyenlőségét a nyugat-európai nagy régiókkal szemben valamiképp megteremteni. 
Ha ebből indulunk ki, akkor teljesen egyértelmű, hogy a visegrádi négyek együttműködése arról szól, hogy államaik területe ne legyen kiszolgáltatottja – különösen most az uniós csatlakozás után – a nyugat-európai piacnak. Ettől lényegesen különböző törvényszerűségek szerint működik a szerves gazdasági fejlődés, amire a V4-ek azért nem alkalmasak, mivel a visegrádi együttműködés négy állam együttműködése, ahol a gazdasági fejlődés régió-specifikus. Egy példa: Csehországban más logika szerint zajlik a gazdasági fejlődés a valamikori Morva Őrgrófság és megint más logika szerint az egykori Cseh Királyság területén. Egy másik: a mai Lengyelország területe sem egy egységes gazdasági tér, több gazdasági egységet találunk rajta. Viszont a Kárpát-medence – annak ellenére, hogy több állam osztozik a területén – sokkal inkább egységes gazdasági tér, mert geográfiája, vízrajza és a hagyományos gazdasági vonzáskörzetei mind a mai napig ezt a természetességet tükrözik.
Jó, de ezt tették tönkre, s nem is annyira a versailles-i békerendszerrel, hanem a második világháború utáni párizsival, hiszen a trianoni békét követően még évekig Budapesten intézték például az egész régió bankügyeit.
– A gazdasági fejlődés a trianoni békét követően az első pillanattól kezdve szétágazott. Míg a bankügyeket a különböző nemzetközi összefüggések miatt, a nemzetközi pénzügyi politika tehetetlensége következtében nem lehetett azonnal felrúgni, ám a megrendelések, a gazdasági fejlesztések és a piacok azonnal átalakultak.
Akkor ez azt jelenti, hogy Ön szerint a Kárpát-medence kedvezőbb földrajzi, geopolitikai adottságokkal rendelkezik a XXI. századi gazdasági versenyben, mint a visegrádi négyek országterületén lévő valamennyi régió összessége?
– Mások a követelmények a visegrádi négyekkel kapcsolatban és mások a Kárpát-medencével. A visegrádi négyeknek ellensúlyt kell teremteniük a nagytérségben a nyugat-európai gazdasági nyomulással szemben, a Kárpát-medencének pedig a Kárpát-medencén belül kell visszaállítani a szerves gazdasági fejlődést – át kell lépni az államhatárokat, mégpedig az egyéni tőkével és az egyéni gazdaságfejlesztéssel.
De a Szász Jenő-féle Kárpát-haza koncepció sem pusztán az egykori Szent István-i Magyarország vagy az Osztrák-Magyar Monarchia területére korlátozódik, hanem azon túllép és így egy jóval nagyobb piacot ölel fel.
– A Nemzetstratégiai Kutatóintézet Kárpát-haza koncepciója némileg más ügy, de nem mond ellent annak, amit én állítok. Az egyik a másikat kiegészíti. Az NSKI gazdaságfejlesztési modellje azokra az európai uniós alapokra épül, amelyek ugyan szét vannak osztva államonként, de amelyek egy részét, „államonkénti csomagjait” fel lehet használni más államokban is. Nemcsak, de mégis leginkább az egymással szomszédos államokban, ami logikus.
Kövér Lászlótól azt hallhattuk, hogy azért ideálisak a szlovák-magyar államközi kapcsolatok, mert pont azokkal a kérdésekkel nem foglalkoznak állami szinten a politikusok, amelyek biztos, hogy nézeteltérésekhez vezetnének. És ezek között ott van az is, ami a Kárpát-haza koncepcióban benne van, például a határátkelőhelyek megsokszorozása, amit Magyarország szeretne, de a szlovák állami akarat – nem.
– Nyilvánvaló, hogy Duna-hidat csak állam- vagy kormányközi szerződéssel lehet létrehozni. De én két olyan közútról is tudok, amely átszeli a Szlovákia és Magyarország közötti államhatárt, és mindkettő úgy épült meg, hogy a helyiek eldöntötték, hogy megépítik az utat, és amikor volt rá lehetőség, odament a buldózer, leaszfaltozták a területet, hagytak egy centiméternyi rést a határvonal mentén, és attól kezdve közlekednek rajta. Az egyik Nógrád–Gömör térségében, a másik Zemplén megyében található.
Ettől függetlenül továbbra is meglehetősen természetellenes a szlovák-magyar határmentének állapota, hiszen Kalmár Ferenc mondta, hogy Nyugat-Európában 2–4 kilométerenként van egy határátkelő két állam között, míg az említett két ország között ideális esetben minimum ennek a tízszerese!
– Kétségtelen, hogy vannak ügyek, amelyeket kormányközi megállapodással lehet megoldani, de van rengeteg olyan is, amelynek megoldásához nincs szükség a két kormányra.
Azt akarja ezzel mondani, hogy mivel Szlovákia déli határai mentén túlnyomórészt – végig magyar többségűek az önkormányzatok, ezért a – Duna vonalától eltérően – alapvetően „helyi önkormányzat-függő” nemcsak a határátkelők megépítése, hanem más problémák megoldása is?
– Amennyiben az állam nem hajlandó rá, az utakat a határig a határ mindkét oldalán meg lehet építeni. A híd más ügy, de hidakat az Ipolyon és a Dunán kell építeni. Ezen kívül van még egy 300 km-es határ, ahol nincs szükség hidakra.
Mekkorának látja ma a szlovák-magyar kiegyezés esélyét? Kövér László úgy fogalmazott, hogy akkorák a nézeteltérések, hogy inkább szóba sem hozzák őket.
– Kérdés az, hogy mi a célunk, illetve vannak-e olyan célok, amelyeket mindenképpen el kell érni? Vagyis vannak-e olyan céljaink, amelyek érdekében a leginkább vitás kérdéseket félre kell söpörni?
Ha ilyenek vannak, akkor valóban az ilyen célok elérése érdekében félre kell tenni a legvitásabb kérdéseket. De ha már nincs ilyen, akkor elő kell venni őket! Nem egyszerre, de fokozatosan, egyenként. Ha Magyarország és a szomszédos államhatár mindkét oldalán magyarok élnek, akkor nem biztos, hogy minden problémát állam- és kormányközi szerződéssel kell megoldani. 
Rengeteg eszköz áll mind a civil szervezetek, mind a termelő- és értékesítő szövetkezetek, vállalkozások, önkormányzatok rendelkezésére, amelyekkel át lehet lépni az államhatárt úgy, hogy együttműködhessünk. Például ki tudja azt megakadályozni, ha én szlovákiai állattenyésztőként egy magyarországi vágóhídon szeretném levágatni az állataimat és egy magyarországi vállalkozóval kívánom értékesíttetni? Vagy egy mobil vágóhíd segítségével vágassam le az állataimat és legalább félkész, de inkább háromnegyed-kész áruként adjam el a piacon? Ma a helyzet Szlovákiában az, hogy lábas jószágként tudom eladni, vagyis a legrosszabb áron, mivel nincs együttműködés!
Ha nem feldolgozott árut teremtek, hanem lábas jószágként adom el, akkor csak a fele árát kapom ugyanazért az áruért. Közgazdasági fogalmakkal élve: a „hozzáadott érték” kevesebb, ha feldolgozatlanabb állapotban tudom csak eladni. Vagyis azon kell gondolkodni, hogyan lehet a hozzáadott értéket növelni, mert az egyaránt gazdagítja a magyarországi és a szlovákiai magyar vállalkozót is!
Mekkora a szlovák politikusok ezzel kapcsolatos racionális átlátó képessége?
– Nem tudom megmondani. Szerintem nem is foglalkoznak ezzel.
Mivel foglalkoznak?
– Azzal, hogyan tudnak a saját vállalkozásaiknak minél nagyobb nyereséget szerezni. Ugyanis a szlovákiai, meg valószínűleg a magyarországi politika is erről szól!
Akkor a dél-szlovákiai miért nem erről szól?
– A dél-szlovákiai vállalkozók közül csak nagyon kevésnek van olyan kapcsolata, amiből komoly hasznot tud húzni. Ezen kellene segíteni!
Gecse Géza, Felvidék.ma
Fotó: Gecse Géza, Oriskó Norbert, Petrás Amália, Pásztor Péter, Szemán Viktor
A felvételek a III. Martosi Szabadegyetemen készültek {iarelatednews articleid=”54843,54899,54664,53973″}
