A háztáji gazdálkodás a vidéki élet újraélesztésének alapja is lehetne. Gömörben talán megoldást nyújthatna a rossz gazdasági helyzetre is. A kecsői biogazdaságot vezető Barkai házaspár ez irányú próbálkozásait, erőfeszítéseit mutatjuk be cikkünkben.
A felsővályi születésű Barkai Rózsika otthonról hozta magával az állatok szeretetét. Szüleitől látta. Megtanult bánni a sertésekkel, juhokkal, szarvasmarhákkal, baromfival, de a nyulakkal, kacsákkal, libákkal is. És még sorolhatnánk a további állatokat, amelyeket ma már gyermekeivel közösen nevelnek.
Őket is erre az életformára készíti fel. Ösztönösen tudja, hogy a háztáji gazdálkodásban mindenkinek meg van a szerepe. A kifejt tejből megkapja fejadagját a macska is, aki kifogja az egeret, így nem kell mérgeket szétszórni az udvaron. A libatollból kenőt lehet gyártani, amivel a reggeli pirítósra rákenjük a zsírt. A háztáji gazdálkodás a házaspárnak húst, tejet, tejfölt, tojást, sajtot biztosít. A boltból kenyeret, lisztet, cukrot, vajat és pástétomféléket szoktak még vásárolni. A bolti szalámi pedig lecserélve szalonnára, disznósajtra, kolbászra. Főzéshez zsírt használnak.
Ennek ellenére manapság a háztáji gazdálkodás nem divat. Sokan húzzák az orrukat a szagoktól, mások a kezüket a munkától. Igen, az állattartás sok munkával jár. „Tizenhat évvel ezelőtt, amikor férjhez jöttem Kecsőbe, bizony majd mindegyik háznál volt vagy szarvasmarha, vagy kecske, vagy egyéb. Hatvan darab kecskét lehetett számolni. Ma nincs már csak nyolc” – ismertette a jelenlegi helyzetet Barkai Rózsika.
Napja reggel hat órakor a gyerekek iskolába indításával kezdődik. Majd két órát tölt az állatok ellátásával, megetetésével. Rózsika először a tejet adó tehenet és növendékét látja el, és készíti elő a fejéshez. Közben mesél a tehenekről. Majd nevetve mondja, hogy cukros kenyérrel várták valamikor haza a teheneket a gazdasszonyok. Ez a magyarázat arra is, hogy a tehén miért érdeklődik a fényképező iránt.
Az ólban kaptak helyet a nyulak, ludak és a kotlós is. Őket is megeteti. Ezt követően a többfajta sertés ellátása, megetetése következik. A koca hörgésére leszek figyelmes, amely éppen szoptat. Rózsika máris magyarázza, hogy ekkor termelődik a tej. A többi kismalac mondhatni a kezéből eszik. Mindegyik állatot becézi, és van hozzájuk egy – két kedves szava. Majd a kacsák és baromfik megetetése van soron. A kakasok és csirkék körbezsongják, a kacsák már a sertéseknél tisztogatnak. Végezetül a cicák kapják meg a napi tejadagot, melyhez az edényt a nagy kutyák már ki is tisztították.
Hát igazán nagycsaládias reggelinek vagyunk szemtanúi. Míg a háziasszony az állatokat eteti, férje már a réten kaszál. A szénára nagy szükség van ilyen gazdaságban.
„Az állattartás a családban életformává alakult. Mi is fejőstehenet, mellette egy növendéket, nyulakat, háromféle kacsát és többfajta baromfit nevelünk. A gyerekeket bevonjuk a munkákba, és a nehézségek ellenére sem szeretnénk abbahagyni. A család élelmezéséhez sok mindent előteremtünk. Semmi sem vész kárba. Mindez úgy, hogy természetes módon termesztünk és tenyésztünk. Mindenki hasznos ebben a háztartásban” – fejti ki a gazdasszony.
Bizony a néma kacsák bogarászók. Tisztán tartják az udvart. Azzal a céllal kezdték el őket tenyészteni, hogy ne vegyszerrel kelljen irtani a bogarakat és kártevőket az udvarban. Az érkezésünkkor két nagy kutyával és három kiscicával találkoztunk. Ők is fontos szereplői az udvarnak. „Nem kell szétszórnom mérget a patkányok és egerek ellen. Azt felehetné a csirke és a nyúl is. Ők ezzel járulnak hozzá az udvar életéhez. A cicusok, amikor kicsinyük van még aktívabban vadásznak.
A kutyák pedig a megálljt parancsolók. Vannak vadállatok is, amelyek előszeretettel járnak a háztáji kosztra. A görénnyel megvannak a tapasztalataink. A sas is néha lecsap a kertbe, de csak akkor ragad el egy-egy csibét, ha olyan helyen van. A huszonöt tojóhoz két kakast tartok, hogy elbírjanak velük. Legyen mindig szem a tojásban, hogy kikelhessenek a csirkék. Naponta tíz-tizenkét tojást adnak. Többnyire tavasszal kelnek, és négy-öt hónap alatt beérnek a vágásra” – meséli Rózsika.
Az állatokat saját termesztésből látják el. A földet ősszel az állatok trágyájával szórják meg. A megtermesztett zöldséget és zöldjét pedig elraktározzák télire. Hét hektáron kaszálnak és 3,5 hektárt vetnek és használnak a zöldségtermesztésre.
A mókuskerékből való kiszálláshoz azonban ez még kevés. Rózsika álma, hogy önfenntartóvá váljanak. Jelenleg három műszakban járnak munkába.
A Barkaiéknál megvalósult látogatásunkkor sajtot is készítettünk, erről következő cikkünkben olvashatnak majd.
