Marek Vagovič, az Aktuality.sk portál főszerkesztője Saját fejjel címmel írt könyvet. Lebilincselő történet a Smer színfalai mögül az oknyomozó újságíró szemével, aki több fontos botrányt is leleplezett. Ebben a fejezetben arról ír a szerző, hogyan jutott azoknak a vállalkozóknak a jegyzékéhez, akik Fico pártja mögött állnak.
„A Smer ma erős, belülről is stabil, az értékek és program szempontjából is kikristályosodott párt, amely európai típusú szociáldemokrata politikát folytat. Programunk irányultságán kívül van azonban egy további devizánk is: tiszták vagyunk s legfőképpen egyenes a gerincünk” – írta Robert Fico 2005-ben a Smer évzáró jelentésében. A gerinc szót akkor idézőjelekbe tette. Az első jelzést arra vonatkozóan, hogy ez a szó valóban idézőjelekbe tartozik, Mečiar küldte, aki ellenzékben ugyanannak a választói rétegnek a támogatásáért küzdött, mint Fico. Az akkori kormányfő Dzurinda leváltási próbálkozásának parlamenti vitájában ugyanis azt mondta, hogy a baloldali retorika nem a „szegényekről és rászorulókról való gondoskodást jelenti, hanem azoknak a megtöltését, akik a HZDS-ből átszánkóztak a Smerbe”.
Sőt, Mečiar Fedor Flašíkot azzal vádolta, hogy az járja az országot és parlamenti mandátumokat árul az „újgazdagoknak”. Flašíkot és a Smert is akkoriban a „hihetetlen kitalációk és hazugságok” szóösszetétellel jellemezte. Fico akkor csak egy nagyon kurta válasszal illette mindezt: Mečiar ideges, de ő nem hagyja kiprovokálni magát. A Smer retorikáját a parlamenti vitában a HZDS egy másik képviselője, Jaroslav Jaduš is megkérdőjelezte, mondván, bár Fico pártja az „ahogyan Mečiar idejében loptak, ugyanúgy lopnak Dzurinda idejében is jelszóhoz tartja magát, arról nem beszél, ki az, aki ezeket az összelopkodott pénzeket ma élvezi.” De Jaduš még ennél is tovább ment, amikor nyilvánosan elsőként megnevezett egy vállalkozót, aki a Smer mögött áll.
„Miért vesz részt Poór úr az önök játékaiban? Hogyan került sor arra, hogy azok a csoportok, amelyek Szlovákiát uralják, éppen a Smer pártot támogatják” – tette fel a kérdést Jaduš. Pár nappal később felhívtam, hogy magyarázza el részletesebben, hogyan értette ezt. Jaduš akkor mondta azt a mára már legendává vált mondatot, amelyet a média is előszeretettel idézget, ha a Smer „részvényeseiről” ír. „Az olyan emberek számára, mint Ivan Kiňo, Ján Gabriel vagy Jozef Brhel a Smer mellékbefektetés volt arra az esetre, ha netalán a HZDS a 2002-es választások során nem kerülne kormányra.” A Smer hátterének kulcsszemélyiségeként a privatizőr Vladimír Poórt, a HZDS volt tisztségviselőjét jelölte meg. Bár ezek erős szavak voltak, Fico mindenféle részletezés nélkül elegánsan lepattinthatta azzal, hogy ez csak pletyka.
És pontosan ezt is tette. Amikor az újságírók megkérdezték, hogy a gazdag mecénások pénzelik-e a pártját, minden esetben gondolkodás nélkül tagadta ezt. A Jadušsal való telefonbeszélgetésem után, aki a Smer befektetőiről szóló állításait tovább már nem részletezte, kerestem annak a módját, hogyan lehetne ellenőrizni, hogy Fico pártja a részvénytársaság elvén működik-e. Igyekeztem megállapítani, léteznek-e kötődések a pártfogó vállalkozók és a Smer konkrét arcai közt. Személyes kapcsolatok révén, közös üzletelés vagy a magáncégek irányító, illetve ellenőrző szerveiben való közös részvétel. De mivel szerettem volna időt megtakarítani, először felhívtam a HZDS egyik politikusát, akiről azt feltételeztem, hogy részletesebb információkkal rendelkezik a Smer üzleti hátteréről.
2005 októberének elején találkoztunk a parlament melletti kávézóban. Mivel nem sejtette, mit akarok tőle, nem tartotta fontosnak, hogy valahol hátul húzzuk meg magunkat, hogy senki se lásson bennünket együtt. A HZDS politikusa jókedvűen érkezett, s a rá jellemző mély hangon megkérdezte: „Rólunk fog írni?” Amikor megmondtam, hogy a Smer mecénásairól készítek egy írást, csak elmosolyodott, s azt mondta: „Az összefonódásokból van ott elég. Azok a vállalkozók, akik azelőtt a HZDS-en élősködtek. Most továbbálltak Ficóhoz.” A befektetőkről adott megjegyzések egyeztek azzal, amelyet Jaduš képviselő engedett ki az éterbe. De egypár bónusz is akadt.
A HZDS politikusa elsősorban Vladimír Poórra hívta fel a figyelmemet, aki Fedor Flašíkkal barátkozott. A kapcsolatukról már azelőtt is írt a Plus 7 dní. „Igen, találkozgatok Vladimír Poórral. Ő a barátom, s nem érdekel, ki mit gondol erről, és azzal találkozgatom, akivel akarok” – reagált Flašík. Sikerült megállapítanom, hogy ennek a csapatnak Martin Glváč is a tagja volt. Az igazságügyi tárca árnyékminisztere és a Smer pozsonyi szárnyának befolyásos játékosa. Amikor feltettem neki a kérdést: milyen a Poórral való kapcsolata, elismerte, hogy ismerik egymást. „Néha teniszezünk együtt, járok a nagyszombati focimeccsekre is.” Poór a nagyszombati Spartak Trnava labdarúgócsapat tulajdonosa.
Poórt és Glváčot azonban nemcsak a sport iránti rajongásuk köti össze. A cégnyilvántartás szerint két társaság, az Izoba és Arad szerveiben is mindketten együtt ültek. Poórnak az Arad cég miatt a rendőrséggel, illetve az ügyészséggel is meggyűlt a baja. A vád alapján ezen a cégen keresztül fiktív szerződéseket kötött szolgáltatásokra, aminek köszönhetően a Nafta Gbelyt mintegy 300 millió koronás kár érte. „Jogászként voltam ott, és némely részvényes érdekeit képviseltem. A céges folyamatok átláthatóságát kellett ellenőriznem, amiben tiszta a lelkiismeretem” – védekezett Glváč. Poór végül nem került bíróság elé, Dobroslav Trnka színrelépése után a bűnvádi eljárást ellene megszüntették.
Glváč együttműködött Flašíkkal is, tizenhárom cégben szerepelt együtt a nevük. Beleértve az elhíresült Donar ügynökséget is, amely Mečiar idején élte az aranykorát. „Ma olyan vállalkozók vannak itt, akik sokkal többet kerestek. Miért mindig csak vég nélkül Flašík nevét hajtogatja?” – bosszankodott Glváč, amikor a közös múltjukat felemlegettem. Egy HZDS-es forrás a Smer egy másik politikusára is rámutatott, akinek szintén kapcsolatai voltak az oligarcha Poórral – Ivan Varga parlamenti képviselőre. Bár újságíró voltam, a nevét először hallottam. S mivel se érdekesnek, se fontosnak nem tűnt, eredetileg nem is akartam írni róla. Végül aztán másként döntöttem, s jól tettem. A Varga nevet jól jegyezzék meg, mert még lesz róla szó az Andrej Babiš oligarchától kapott szponzori pénzekkel összefüggésben.
Pillanatnyilag azonban megelégszünk a nyilvánosan hozzáférhető információkkal. Varga képviselő úr a nagyszombati mecénással, Poórral három cég szerveiben szerepelt közösen. De ettől nagyobb adu, akit akkor sikerült Poórral összefüggésbe hoznom, kétségkívül Ľubomír Vážny volt. Közlekedési árnyékminiszter, aki például a Smer érdekeit védelmezte a pozsonyi reptér privatizálása során. Vážny ott volt a Nafta Gbely igazgatótanácsában, amelyet később Poór privatizált, majd a rendőrség szerint az Arad cégen keresztül kimutyizott. Vážny azonban mindennemű felelősséget tagadott ezt illetően. „Az igazgatótanács csak a szóban forgó negyedév pénzügyi kimutatását hagyta jóvá. Ezenkívül én a beruházásokkal foglalkoztam.”
A Smer politikusa egyúttal azt állította, hogy a Nafta Gbelyből kidobták, mivel „valamilyen problémás beruházásokra” lelt ott. Néhány évvel később Poór állítólag elnézést is kért tőle. „Egy fogadáson azt mondta, ha tudta volna, hogyan állt a dolog valójában, biztosan nem engedélyezte volna, hogy kidobjanak.” Vážny és Poór azonban valójában jól megértették egymást. Mély kapcsolatukat az a mondat is elárulta, amelyet a smeres szakember a nagyszombati vállalkozóval kapcsolatban kiejtett: „Korábban azt mondtuk, hogy nem fogunk találkozgatni, nehogy valamilyen módon összekössenek bennünket”. Amikor Vážnýval a cikk megjelentetése miatt találkoztam a parlamentben, az egyébként konfliktusmentes politikus dühös volt. „Azt az utolsó idézetet elengedhette volna. Nem jött ki jól.”
(Aktuality.sk/Felvidék.ma)
