Ipolyszécsényke múltjának tükörcserepeit szemezgetve akadtam Clementis (Klementisz) Kálmán nevére, aki az 1890-es években az itteni, XXIX. számú körjegyzőségnek volt a vezetője. A család házasság révén kapcsolatban állt az egykor ide került Horváthyakkal, s mindkét família jelentős szerepet töltött be a falu életében.
A Clementisek egyik tagja volt Clementis Zsigmond (1842-1903) hajdani királyi telekkönyvvezető is, aki szintén erősen kötődött Szécsénykéhez, de hosszabb időn át tevékenykedett Ipolyságon is. Minderről Naplójából, a Feljegyzések és visszaemlékezések 1880 című vaskos kéziratból szereztem tudomást. Az anyag másolatát a család egyik mai leszármazottja, dr. Hasznos József bocsájtotta rendelkezésemre, akivel egyben bejártuk az ősök itteni helyeit is.
Kápolna a temetőben, melyet a XX. század elején emeltek. Csáky Károly felv.
Clementis Zsigmond már 1870-ben is Ipolyságon volt alkalmazásban mint hivatalnok. 1883-ig tevékenykedett itt, többek közt a telekkönyvi hivatalban.
Számunkra különösen érdekesek említett feljegyzéseinek ama részei, melyekben a szerző Ipolyság korabeli képét villantja fel, illetve közöl néhány rajzot is a város akkori építményeiről.
Az első rajzon a lakóházát láthatjuk, amely a régi temető közelében, a mai csendőrségi épület telkén állt. Eme kis polgárház kapcsán közli a szóban forgó rajzhoz csatolva Clementis az alábbiakat: „ Miután Ipolyságot már körüllaktam, vagyis minden részében laktam, végre ezen temető mellé épített kis lakásba kerültem, melynek legnagyobb baja az, hogy kicsiny. Lakói nem szoktak a városba beköltözni, hanem vagy a ház háta megé, vagy végkép el a vidékről. A ház megett van a temető, ide maga emberségéből nem költözött még át senki, hanem akarata ellenére vitték. Hát én hova megyek innen? Megyek-e, vagy visznek?”
A szerző a régi központi keresztnél (Majoroš M. felv.)
A kis festményen jól látható a régi temető központi keresztje is, melyet sikerült az idők folyamán áthelyezni a város mai temetőjébe.
A XVIII. századi kőkorpuszos feszület a bejáratnál áll, rajta még olvasható a régi évszám: 1777.
Már a közelsége miatt is jól ismerhette a hajdani köztemetőt Clementis. Nem csoda hát, ha annak egykori kápolnáját is megörökítette rajzán az említett Naplóban. A kápolna oldalán látszanak a félköríves végződésű ikerablakok, az ugyancsak félköríves, magas, keskeny ajtó a lépcsőkkel, a négyszintes karcsú, csúcsívben végződő torony a nyitott ablakokkal és a kereszttel. Erről a kápolnáról a nemrég megjelent egyik helyi kiadványban is olvashatunk, mégpedig az alábbiakat: „A régi temető parlagján 1945-ig állt egy kis kápolna. A várost védő német katonaság légelhárító ütegállásokat helyezett el körülötte, és lőszerraktárat létesített. A börzsönyi dombokról irányított aknavetők és katyusák a kápolnát az ütegekkel együtt megsemmisítették.” (Márton I., 2017:100.p.)
Csak megjegyezzük, hogy a XX. század elején megnyílt mostani temetőben is áll egy neogótikus kápolna. Talán a hajdani szakrális építmény emlékére (mintájára?) emelték ezt? Az új temetőt különben 1907-ben szentelték fel, s néhány év múlva, 1911-ben már állhatott a kápolna, mert akkor már helyeztek át ide az építtetők régebben elhunyt családtagjaiból is.
Clementis Zsimond rajza a volt sóházról, azaz szolgabírói hivatalról (Csáky Károly repr.)
A Napló 20. lapján a Kilátás ajtómból című érdekes feljegyzést olvashatjuk, melyben többek közt ez áll: „Ipolyság kisvároska. Ezt legjobban érzik azon hivatalnokok, kiknek itt házok nincsen; – a ságiak, tudni illek a ház tulajdonosok azt mondják: a város nem kicsi, de sok a lakó bele. 1878. év October l-sőjén én is tapasztaltam, hogy a lakók csakugyan sokan vannak, mert nem kaptam más becsületesebb lakást, mint a 25. lapon lefestett, két szobás, 1 konyhás, 1 kamrás, favágatós, magános udvaros és kertes kis házikót. S azon idő óta kényszerűlve vagyok abban összehúzódva zsugorogni.”
Majd így folytatja a helyszínrajzot: „Kilátás ajtómból a volt sóházépület egy részére, melynek földszintjén most szolgabírói hivatal van, az emeleten a szolgabíró lakik (most Huszár Lajos). 1870 és 71-ben én is laktam ott.” A 21. oldalon ott az épületről készített színes rajz. Az építmény a mai egyházi gimnázium északi oldalán áll. Kétszintes, a főútra három tengellyel néz egy kiugró részbe vezető kapuval.
A többször idézett mai kiadványban ez olvasható a Clementis által megfestett házról: „A közjegyzői épületben 1858-1938 között a hontmegyei alispán lakott, majd 1945-ig csendőrlaktanyának használták. 1946-1960 között Klein Elemér és Wollner Lajos magánlakása volt, 1960-tól az új épület átadásáig az Állami Nemzetbiztonsági Testület irodája.” (Márton I., 2017:99.p.)
Az öreg temető kápolnája Clementis Zsigmond naplójából (Csáky K. repr.)
Látjuk, ha az idézett adatokat összevetjük, némi zavar észlelhető. Amíg Clementis az épületet szolgabírói hivatalként és lakásként emlegeti, addig a mai krónikás közjegyzői épületként és az alispán otthonaként mutatja azt be.
Egy biztos: az épület részben hasonlít az egyházi gimnázium déli részén álló művészeti alapiskola otthonára, amelyről tudjuk, hogy 1774-ben már itt állt (a részletesebb bemutatáshoz rövidesen visszatérünk).
Clementis rajzán jól látszik egy másik építmény része is, a két ház közti átjárót lezáró bálványos kapuzattal. Ez a ház eredetileg sóraktárnak épült. Később lebontották, s 1888-ban a helyén emelték az egykori városházát, a mai iskolát. Egy 1788-ból való, az ipolysági sóhivatal környékének helyszínrajzán ott a sóraktár, déli és északi oldalán pedig egy-egy lakóépület. Az előbbit a sóhivatal házaként, az utóbbit pedig a mérlegkezelő új házaként is jelölték, emlegették.
