Spek Friderika Zselízen született és nőtt fel. Tehetsége már fiatalon megmutatkozott, ám nem a szakácsművészetben csillogtatta még tudását, hanem a labdarúgásban…
Előbb a zselízi utánpótláscsapatokban pallérozódott, majd 12 évesen az 1. ligás ipolysági Lady Teamhez került, fél szezonnal később pedig már az egyik legjobb szlovákiai női focicsapathoz, a Vágsellyéhez igazolt, amivel bajnoki címet szerzett. Ezt követően igazolta le a Ferencváros és a válogatottba is meghívták. Profi pályafutásától mégis búcsút kellett vennie, mert egyre több sérülés hátráltatta, mígnem teljesen ellehetetlenítették őt a labdarúgásban. Ekkor döntött úgy, hogy szakmát vált és a gasztronómia felé orientálódik az alig 15 éves hölgy.
(Fotó: Spek Friderika facebook)
Maradván Budapesten, beiratkozott a Szamos Mátyás Szakgimnázium és Szakközépiskolába, ahol 2018-ban szerzett mesterszakács oklevelet. Szakmai gyakorlatát előbb a Mák Bistroban, majd a Michelin-csillagos Borkonyhában töltötte (Magyarországon csak öt ilyen minősítésű étterem működik, Szlovákiában egy sincs). A szakmai gyakorlat után a nívós étterem főalkalmazásba is felvette a zselízi lányt, aki bekerült a Magyar Nemzeti Gasztronómiai Válogatottba is.
2018-ban a Bocuse D’or magyarországi döntőjén commisként volt Volenter István csapattársa, itt elnyerte a legjobb commis díjat.
(A commis segítőt jelent a séf mellett. Általában páros versenyeken van ilyen megnevezés, ahol a segítők viszonylag fiatalok.)
Később a Chaine de Rottiseurs versenyeken szerepelt, ahol a legjobb konyhai munkaszervezésért járó díjat is megkapta. 2018 őszén Friderika volt a magyar versenyző az EuroSkills Budapest versenyen, szakács szakmában. Jelenleg a Port Bistro & Cafe, Budapest séfje.
A Magyar Nemzeti Gasztronómiai Szövetség honlapja szerint konyhai stílusát tekintve precíz, aprólékos és maximalista, kiforrott, merész ízek és ízpárosítások, lágy állományok, letisztult technológiák jellemzik, igazi nőies stílusjegyekkel. Folyamatosan a fejlesztések, technológiák csiszolásán, tökéletesítésén dolgozik.
(Fotó: Spek Friderika facebook)
Hogy jött a foci után a szakácskodás?
Az utolsó műtétem után mikor tudatosult bennem, hogy soha többé nem leszek focista, ezért nagyon sokat gondolkodtam, hogy mi legyen tovább. Addig mindig csak egy dolog volt fontos az életemben, mindig csak egy célt követtem: ez volt a foci. A tanulás és minden egyéb másodlagos volt. Természetesen most már máshogyan látom, de ott akkor nagyon nehéz helyzetben voltam. Így hazaköltöztem Zselízre és úgy döntöttem, a budapesti iskolákhoz már nagyon le vagyok maradva, inkább befejezem otthon a 9. osztályt. Amikor hazajöttem és lábadoztam a műtét után, nem nagyon járt más a fejemben, csak a jövőm. Egyszer a napi szokásos rutinom mellett, ami akkoriban a TV-nézés volt, ment valami szakácsműsor, melynek hatására nekem bevillant, hogy szakács leszek. Attól a perctől kezdve hajthatatlan voltam és végül sikerült találnom egy iskolát. Kitartó munkával és alázattal végül az osztály legjobb tanulója lettem és a gyakorlatokon is nagyon jól tudtam teljesíteni.
Hogy élted meg, hogy szakítanod kellett a labdarúgással, amikor már a legnagyobb magyar csapat, a Fradi mezét viselhetted?
Az első pár hónap nagyon nehéz volt. Anyukámat ekkor vesztettem el, így 14 évesen ott álltam szakma, célok nélkül és ahányszor csak a lábamra néztem és megláttam a heget, összeszorult a gyomrom. Idővel persze enyhült és a szakácskodás nagyon sok mindenben segített. Új célokat adott és nagyon sok új lehetőséget.
Hogyan érkezett a válogatott meghívó? Egyáltalán a gasztronómiai versenyzés?
A meghívóm egy telefonbeszélgetés során jött. Felhívott Volenter séf és megkérdezte, szeretnék-e commis lenni az egyik nemzetközi versenyen. Természetesen igent mondtam. Amikor pár éve a Bocuse D’orra készültünk, volt szerencsém látni Adamek Balázsék felkészülését a Wacs versenyre. Ők abban az évben Prágában versenyeztek és az első helyezést hozták el. Majd Malajziába jutottak tovább, ahol a világdöntőn mérették meg magukat. Ezeket tudván nem volt kérdéses, hogy vállalom-e a felkérést. Ez a verseny akkoriban még nagyon távolinak tűnt, így aztán felhívott Balázs, hogy volna-e kedvem a nemzeti válogatottal részt venni az olimpián. Hatalmas megtiszteltetés volt és szó sem lehetett más válaszról, mint igenről.
National Team Hungary (Fotó: Spek Friderika facebook)
Milyen eredményeket sikerült eddig elérned?
2018-ban a Sirha Budapest nemzetközi élelmiszeripari és HoReCa szakkiállítás keretén belül került megrendezésre a Bocuse d’Or magyarországi döntője, ami a világ legrangosabb szakácsversenyének számít. Ezen Volenter István séf commisjaként vettem részt, végül az előkelő második helyen végeztünk, de elnyertük a legjobb csapatmunka és a legjobb hústányér díjat, nem utolsósorban pedig a verseny legjobb commisjának is megválasztottak, ami óriási megtiszteltetés volt számomra. A kóstoló zsűrit olyan személyek alkották, mint az olasz Enrico Crippa (a világhírű, három Michelin-csillagos Piazza Duomo-étterem tulajdonosa).
Ugyanebben az évben szervezték meg Budapesten a fiatal szakemberek Európa-bajnokságát is. Ide a selejtezőkörből a négy továbbjutó versenyző közül az első helyről jutottam be a döntőbe, ahol a szakács kategóriában ugyancsak a legjobbnak bizonyultam. Ezzel kvalifikáltam magam az Európa-bajnokságra, ahol több mint 20 versenyzővel kellett megmérettetni magam, különböző nemzetekkel, más-más stílusokkal kellett felvenni a harcot.
Ezek mellett szerepeltem a Jeunes Chefs Rôtisseurs nevű szakácsverseny nemzeti válogatóján is, ahol sikerült elnyernem a legjobb konyhai munka díjat.
Most télen pedig volt szerencsém kijutni Stuttgartba a Magyar Nemzeti Válogatottal, ahová a világ minden tájáról érkeztek csapatok és egyéni versenyzők egyaránt. Ebben a mezőnyből hoztunk egy-egy bronzérmet a hideg-, illetve a melegtányér-munkáért.
Hogy érzed magad ebben a világban?
A versenyzés számomra lételem, éppen ezért hatalmas megtiszteltetésnek érzem, hogy a Magyar Nemzeti Válogatott csapattagja lehetek. Álmomban sem gondoltam volna, hogy ez valaha megvalósul, épp ezért mindent a legjobb tudásom szerint teszek a siker érdekében.
Hatalmas lehetőségnek tartom, hogy ilyen világversenyeken egyáltalán szerepelhetek, az pedig külön büszkeséggel tölt el, hogy felvidékiként a magyar nemzetet és a magyar gasztronómiát képviselhetem. Nagy kihívás ennyi napon keresztül, több ezer ember előtt élesben versenyezni és mindig a maximumot nyújtani. Célom, hogy mindenben a tökéletességre törekedjek szakmailag, emberileg egyaránt.
