Érdeklődéssel és több ponton is teljes egyetértéssel olvastam dr. László Ervin professzor megnyilatkozását arról, hogy a koronavírus világjárványból az emberiség akár jól is kijöhet, bár nem feledve azt sem, hogy milyen súlyos emberáldozatot fizetünk már most a láthatatlan világ vírusmilliárdjainak eddig nem tapasztalt méretű hadüzenet nélküli háborújáért.
Keresztyénként, gyakorló szociáletikusként néhány összhangzatos gondolatot osztok meg a kedves olvasóval, s a professzor által sürgetett nélkülözhetetlen világméretű szemlélet- és magatartás-váltással kapcsolatos megfogalmazást is leírok. Egyúttal ennek a magatartás- váltásnak az értelmében közzéteszem egy német protestáns etikaprofesszor, öko-szakértő, dr. Dietrich Werner modern Tízparancsolatát, amit dr. Chr. Stückelberger zürichi szociáletikus ismerősöm, a világon közel 170 ezer etikust, keresztyén (és más vallású) tudóst, gondolkodót összefogó globethics.net alapítója küldött meg a húsvéti ünnepek alatt. (Globethics.net Blog, Rev. Dr. Dietrich Werner, Germany, 10 Commandments for Responsible Pastoral Reactions to the Corona-Crisis).
Kvantumfizikusok, matematikusok és a hittudomány konszonanciái, összhangzatai
Szinte egybecsengenek dr. László Ervin magyar tudományfilozófus professzor megállapításai azokkal a keresztyén szociáletikai megállapításokkal, melyeket szerte a világon napjainkat megelőzően már sokan leírtak, kimondtak e (hit)tudományág művelői között. A professzor így fogalmaz:
„Fontos tudatosítanunk, hogy a vírus megjelenése előtti világunkat már nem tudjuk visszaállítani. Ezt azonban nem problémának kell megélnünk, hanem egy esélynek, amit azért kaptunk, hogy helyrehozzuk a sok-sok évnyi pusztítást, amit a pénz, a hatalom és a felszínes örömök hajhászása közben okoztunk magunknak és a Földünknek egyaránt…”
Ezt mi a keresztyén szociáletikában, öko-teológiában a teremtett világ bántalmazásának, erősebb kifejezéssel „öko-cídiumnak”nevezzük. A következtetéssel is teljesen egyet tudunk érteni, amit László professzor így von le:
„Ha a járvány által előidézett szétesés során nem változunk meg, a következő válságokkal szemben sem leszünk megfelelően felvértezve. Az általunk ez idáig létrehozott fenntarthatatlan folyamatok végzetes fordulópontot érhetnek el, így vagy fejlődünk ezen a bolygón, vagy elpusztulunk”.
Ezt a keresztyén öko-etika művelői így nevezik: ha nem lesz ökológiai megtérés, metanoia, és ökológiai reformáció, azaz a természethez történő emberi viszonyulás gyökeres megváltozása, és új, a teremtett világnak élő egészként szemlélése nyomán a tisztelő környezetetikai megközelítés, magatartásforma, nem sok jövő marad az emberiség számára.
Erről már a 2016-ban a görög Voloszban kiadott Ökológiai Manifesztum (Manifesto on an ecological reformation of all christian traditions) szerzői, a világ minden felekezetéből összejött, a teremtett világért felelősséget viselők így fejeztek ki. (Teljes terjedelemben olvasható: A teremtett világ megóvása – ökoteológia a 21. század elején, esszégyűjtemény, 2016, Budapest, Barankovics Alapítvány, szerk. dr. Birkás Antal, ford. dr. Békefy Lajos, 33-39.o.).
László Ervin professzor (Fotó: MTI)
László professzor planetáris modus vivendi mondataival is egyet tudunk érteni:
„Be kell látnunk, hogy nem „a mi embereink, a mi nemzetünk az első” – még csak nem is az emberiség az első… Az élet szférája az első, mivel az a Földön létezik és fejlődik. Ha ez a szféra ép és egészséges, mi is épek és egészségesek leszünk. Az élet a Földön egy közös harmonizáció rendszere, amelyet az empátia, a valahová tartozás és feltétlen szeretet érzése irányít.
Ma ezt nem csak a vallási próféták és spirituális mesterek mondják nekünk; ezt mondják a két lábbal a földön járó kvantumfizikusok, kvantumbiológusok és transzperszonális pszichológusok is”.
A Biblia az élet, a planetáris élet primátusáról szól. Arról, amit Isten alkotott az idő kezdetén, s amire Ő ezt mondotta a Kijelentés szerint, s bizonyára nem tévedett: „És látta Isten, hogy ez jó” (1Móz 1-ben többször is!). Hogy mivé lett az emberi bűn és engedetlenség, ökológiai és mentális, valóságos uralomvágy következtében, annak látjuk durva és emberméretnél hatalmasabb jeleit: iszonyú viharok, tornádók, özönvizek, sárlavinák, a szinte évente érzékelhető klímaváltozás, állati és növényfajok gyorsuló kihalása nyomán, és a csak a középkorból ismert kontinensnyi, világméretű pandémiás járványkitörés, ki tudja milyen mértékű pusztításában, életáldozatok százezreivel.
Szembe kell néznünk azzal az alapvető és sokszor figyelmen kívül hagyott ténnyel, hogy Földünk élő, roppant bonyolult, nagyon is finomhangolt, sőt intelligens organizmus. Lehet vele szemben cinikusan viselkedni, „pimaszkodni”, de ha egyszer megrázza magát, jaj nekünk.
Istent is el lehet feledni, lehet tagadni, abba Ő nem hal bele, sőt még az „Isten halott” lázadás-teológiát is elviseli. Az a kérdés, hogy meddig?
Hol vannak toleranciájának határai? Ha egy nap Őelőtte ezer esztendő, vagy „mint a tegnapi nap, amely elmúlt” (Zsolt 90,4), akkor bizonyára végtelenül tágasabb, mint a miénk. De valahol bizonyára vannak határok… S ha egyszer megelégeli az emberi „bábelizmust”, akkor nem úgy lép fel, mint büntető Isten, hanem engedi az istentelen embert embertelen „játékokba”, szörnyűséges játszmákba belesüllyedni.
Az ember saját engedetlensége révén korrumpálódik, önmagát és felebarátját, embertársát önmaga zsarnokságával bünteti.
Ez bibliai evidencia, hitbeli 2×2=4.
Isten csendes félrevonulása
Ahogyan Kálvin tanítja az Institutioban, Isten gondolatait fürkésző alázattal: „(Isten mondja)…kissé félrevonulok, és csendben hagyom, hogy csapások érjék (a népet). S majd meglátom, hogy a hosszú nyomorúság után eszükbe jutok-e, hogy orcámat keressék….Isten csendben, mintegy visszavonulva teszi próbára őket egy ideig a különféle csapásokkal….” (Inst 2.5.13), amit a genfi reformátor nem Isten büntetéseként szemlél. Ő csendben félrevonul, hogy „csökönyös elvetemültségünkből” felrázzon, észhez térítsen, rá- vagy visszavezessen a helyes útra, a megmaradás és a jövő ösvényére.
Illusztráció (Felvidék.ma)
A teremtett élet – ahogyan László professzor teljes telitalálattal írja – Isten szeretetéből fakadt és táplálkozik. És – tegyük hozzá – az évezredek alatt elrontott kaini élet krisztusi megváltás-igénye is ott várta sok millió szívben a megoldást, a megváltást, a Megváltót, amire azon az első csodálatos, kegyelmes éjszakán az Atya a teljes korrekció és szabadítás kegyelmével válaszolt:
Úgy szerette Isten a világot, hogy egyszülött Fiát adta, hogy aki hisz őbenne, el ne vesszen, hanem örök élete legyen (Ján 3,16).
Ez a szeretet a makro- és mikro-kozmikus életet, létezést is magába öleli, hiszen az eredeti görögben a kozmosz szó szerepel. Vagy a szeretet lesz a földi lét hálózatrendszerének, a minden mindennel összefügg egyetemes tapasztalatának a kötőanyaga, s ezt minden ember elfogadja, majd ennek megfelelően él, vagy a léthálózat miattunk fog szétszakadni – végzetesen és véglegesen. Ebben a bibliai látású próféták, evangélisták, egykori és mai teológusok egyetérthetnek a teremtett világot kutatókkal, a mai kvantumfizikusok, kvantumbiológusok és transzperszonális pszichológusok ide vonatkozó véleményeivel. Ez a teremtett világot, a creatiot kutató elméleti és empirikus tudományok, s hit(tudományok) összhangzattanának 2×2-es evidenciája. Ennek felismerésére szinte rákényszerít minket a koronavírus.
S ha a Töviskoronás Krisztushoz, a szeretet Királyához megérkezünk e pandémia nyomán, akkor igaz lesz: nagy jót tett velünk a koronavírus. Pontosabban a koronavírussal az, Akinek pontosan a planetáris szeretetcivilizáció megvalósítása a célja.
A planetáris szeretetcivilizációhoz vezető ösvény felsejlése
Ennek eléréséhez nevelés, új szemléletmód, nyilván még sok-sok fájdalmas tapasztalat kell. Az új szemlélet, életvitel kialakítása, begyakorlása, majd feltételes reflexként, szinte automatikusan pozitív cselekvése nagyon kemény tanulási feladat mind az iskolában ülőknek, vagy a laptop előtt tanulóknak, legyenek gyerekek, fiatalok vagy felnőttek… Ezért konszonáns módon a tudománynak és a hittudománynak, az oktatásnak minden tőlük telhetőt meg kell tenniük, mielőbb.
Úgy tűnik dr. László Ervin professzor megnyilatkozásából, hogy erre mindkét oldal vagy a jövőért felelős sokoldalú láthatatlan asztal körül ülők is nyitottak. Miként a jövő előtt is…Ez planetáris életstratégiai kényszer. Vagy nélküli vagy. Kanttal szólva ez feltétlen kategorikus imperatívusz.
Én a magunk oldaláról, a szociáletikai paradigmaváltás előkészületeként hozom ide azt a szerény reflexiót, Tízparancsolatot, amit nemrég küldött meg tiszteletreméltó dr. Chr. Stückelberger professzor ismerősöm, a globethics.net már említett alapító tudósa Zürichből. A szerző protestáns teológus is. Ismerkedjünk meg az általa küldött anyag gondolataival. A ma lehetséges evangéliumi viselkedés-kultúrájával és gyakorlati stratégiájával a jövő érdekében.
A Werner-féle Tízparancsolat
1. Ne hagyd, hogy szívedet magával ragadja a félelem!
Ezeket azért mondom nektek, hogy békességetek legyen énbennem. A világon nyomorúságotok van, de bízzatok: én legyőztem a világot (Ján 16,33).
A példa nélküli globális koronavírus-válság sokakból félelmet és aggódást vált ki, hiszen látjuk, messze túlér a vírus hatása az egészségügyi állapotokon. Gazdasági, pénzügyi, szociális és oktatási, s más következménye minden társadalmat érint Földünkön. Az emberi élet alapvető sebezhetőségének a döbbenetes tapasztalata okozza ezeknek a megjelenési formáknak az elbizonytalanodását is.
Azt is tudjuk ugyanakkor, hogy a keresztyénség kétezer éves történetében voltak üldözések, meg olyan helyzetek számos mértékben, amikor a fatalizmust, a félelmet kezelni kellett az egyház(ak)nak. És kezelték.
Jézus Igéje arról, hogy ne féljetek, én legyőztem a világot, ígéret és biztatás a tekintetben, hogy amíg megszületnek a felelős és integrálható módszerek, anyagok, vakcinák a pandémia leküzdéséhez, addig is kell az emberekkel foglalkozni, olyan tanácsot adni nekik, ami működik és hatékony félelmeikkel szemben. Járványügyi krízis lelkigondozás ez, amire sok századon át az Isten szolgálatában állók számos példát adtak. Augustinus jó 1600 éves bölcsessége kiváló útbaigazítás az Ige mellett:
Imádkozzál úgy, mintha minden Istentől függene; cselekedj úgy, mintha minden tőled függene…
(A következő részekben a Werner-féle Tízparancsolat átdolgozás további részeit ismertetjük)
