Bizonyára lesznek, akik felkapják vagy éppen csóválják fejüket a meghökkentő cím olvastán. Na, már megint mit írt ez a jóember?! Márpedig ha valamivel, akkor ezzel a kibervilág tervezte, fabrikálta, s nem Isten teremtette őrülettel szemben az Isten alkotta gyönyörűségekkel legalább egy cikkben külön is foglalkoznunk kell. Éppen adventben. De miről is van szó?
BlessU-2 – dobd be a pénzed, nyomd meg a gombot, megáldalak téged – áldásinspekció
Mondjuk, ha óvodás vagy alsó tagozatos korú unokáimnak valami meghökkentő „mesét”, meglepetést szeretnék szerezni, akkor meghívnám őket a németországi vagy most éppen svájci körúton lévő robotpap, a nagytiszteletű BlessU-2 – azaz az U-2 áldásosztó automata megtekintésére. Ha… Ha nem lenne világjárvány, ha lenne pénzem… S nem az ördögi hahaha maradna ezután. Mivel az egyik van, a másik meg nincs. Van koronavírus és nincs pénzem. Marad a jól bevált online, vagy virtuális internetvilág.
Az éppen a svájci Winterthurban és környékén turnézó áldásosztó automata szörnyűséges robotteste, aminek fotóját kedves zürichi ismerősöm küldte el a reformiert.info kivágott cikkével, lehet, hogy éppen visszataszító különlegessége miatt tetszene meg az unokáimnak.
Amint csattogva-zörögve, fényjelek, afféle diszkófények kíséretében lassan áldásra emeli csontvázkezét. Ettől első látásra inkább megrémültem, s azt mondtam magamban, ha ilyen lesz az új, szép világ, s annak robotpapja, akkor én nem kérek belőle. Köszönöm, hagyja inkább az áldást másra.
Aztán az első visszahőkölésemet legyőzte a racionális tűnődés. Próbáltam megérteni ezt a jövőidéző fura szerkentyűt. Fémkollégámat, robot testvéremet. A fémtest 1 méter 80 cm magas, kissé elhízott testalkatú, kifejezetten riasztó csontváz koponyát stilizáló fejével, élettelen szemével, gépi hangon, minden emberi melegséget nélkülözve egyszer csak elkezdte mondani az ároni áldást: „Áldjon meg téged az Úr, és őrizzen meg tégedet! Világosítsa meg az Úr az Ő orcáját terajtad és könyörüljön terajtad! Fordítsa az Úr az Ő orcáját rád és adjon békét tenéked!” (4Mózes 6,24-27).
S ha van elég aprópénzem vagy tartalékom a bankkártyámon, érintős fizetési móddal további lehetőségekre koppinthatok a monitoron. Megszólal világnyelveken, sőt még svájci dialektusban, „sviccerdütschül” is. Van olyan templom Svácjban, például Rickenbachban, a reformátusoké, ahol a keresztelőmedence elé állították fel ideiglenes áldásinspekcióra.
Márpedig vox divina, isteni szó kell a világjárvány szónémító öldöklése közben
Ez a német találmány, amit az EKD (= Németországi Protestáns Egyház) három éve, a reformáció évében „áldásreformáció” címmel állított használatba, azokat az áldásformákat tudja, melyeket beletápláltak. Hangjából pontosan csak a lélek és a szív hiányzik.
De ez a robot igazi robot, ezért nem képes párbeszédre, nem érti az emberi szót, kukán áll még a gyermeki kérdések előtt is. S nem mindegy, hogy vox humanat, emberi szót, vagy vox divinat, isteni szót, mindezek hiányában pedig csak vox robotat, robothangot hallunk-e.
Millióknak, s nekem is ezen az adventen leginkább a vox divinára, vox Dei-re van szükségünk, az isteni szóra, Igére, a világjárvány okozta nagy globális megszeppenésünk, szótlanná válásunk közben, amikor már az emberi hang is megbízhatatlan. Az EKD teológiailag azzal próbálta legitimizálni, elfogadtatni ezt a papot helyettesítő automatát, hogy egyre kevesebb a lelkész.
Nincs utánpótlás, s valahogyan szembesülni kell ezzel a helyzettel és kezelni kell ezt. Még azt is el tudom képzelni, hogy egész liturgiai évre való prédikációt töltenek fel a robotpap memóriájába. S azt is, hogy a teljes Biblia megrendelhető nála gombnyomásra. Még talán – Uram bocsá’ – az úrvacsora kenyerét és borát is kiszolgáltathatja szükséghelyzetben, például Covid-fertőzöttek ágyánál.
Egyet azonban nem tud. Hacsak csillagászati összegért fel nem ruházzák mesterséges intelligenciával, amely már a megszülető gondolatot is leolvassa agyunkban, s akkor előléptetik robotpásztorrá. Robotlelkésszé, robotesperessé, robotpüspökké, robotpápává – Uram bocsá’. Ugye milyen abszurd? Hát igen.
Csak az emberi lényeg, az Istentől alkotott, Tőle belénk lehelt lélek hiányzik belőle, az emberen túlnani szubsztancia, a lényeg, amitől emberek vagyunk.
Mi nem tudunk isteni lelket lehelni robotjainkba. Milyen lenne például egy ilyen robotpapnak az imája? Az éneklése? A lelki gondozói, gyóntatói beszélgetése? Kit és hogyan vonzana Hozzád, Uram?!
Uram, madárkáid énekével magasztallak téged ezen az adventen is
Ezen az adventen is maradok inkább madárkáid szólistái vagy kórusai mellett. Nem a robotmárkákkal, hanem a madárkákkal. És elmondom az unokáimnak, figyeljetek csak! Olykor egy-egy cinege vagy pinty énekszólóját lehet még hallani a magas betonházak falai között. Figyeljetek csak rájuk! Halljátok őket az autókórus bűzös-monoton dübörgése közben? Egy-egy parkban? S ha kimentek, az erdőkben még szól a természetes, évmilliós ének, amit az Úristen „füle” is szívesen fogad, mert ismerős neki ez a madárfütyörészés, dallam. Hisz Ő adta szívükbe, csőrükbe a szépséges dallamot!
Éppen kedden olvastam a herrnhuti, 69 nyelven megjelenő Losungban az Igét: „Az Úrhoz menekülök. Hogyan mondhatjátok nekem: Menekülj a hegyre, mint a madár?! Mert a bűnösök már feszítik az íjat, rátették a nyilat a húrra, hogy rálőjenek lesből a tiszta szívűekre” (Zsolt 11,1-2).
Nekem a menekülő madár a tiszta szívűek megmentéséről szól. S erre emlékeztet a budaörsi pintyek vagy csivitelő verebek hangja is! Meg arra a madárra, amelyik az éjféli sötétben is a hajnali fényáradatról énekel. Meg arra a kínai közmondásra, ami szerint ha lesz a szívedben zöld ág, akkor rászáll majd egy dalos madár.
Azaz ha él benned a remény, derűre, örömre fakadsz majd, s szívesen gyűlnek köréd az emberek. Vajon mikor tudja majd egyetlen gondolatmásodperc alatt nagytiszteletű BlessU-2 robotpapunk mindezt így összehozni? Én maradok Jézus szava, evangéliuma mellett ezen az adventen is, amiben gyönyörködik a szívem.
Ő pandémiás napjaink lélegzetelállító, szavakat visszafogó csendjében is az egyetlen megbízható, hiteles, hitet támasztó szót, Igét mondja: „Ne aggodalmaskodjatok a ti éltetek felől, mit egyetek és mit igyatok; sem a ti testetek felől, mibe öltözködjetek. Avagy nem több-é az élet hogynem az eledel, és a test hogynem az öltözet? Tekintsetek az égi madarakra, hogy nem vetnek, nem aratnak, sem csűrbe nem takarnak; és a ti mennyei Atyátok eltartja azokat. Nem sokkal különbek vagytok-é azoknál” (Máté 6,25-26). Kell, lehet ennél több, amit isteni-emberi szó adhat?
Mert Jézus szavának és a madarak énekének ma és holnap, a kibervilágban, vagy a poszt-COVID-19-es világban, ha lesz egyáltalán ilyen, nem lesz igazi alternatívája… Uram, add még, hogy madárkáid márkás, játékos énekét sokáig hallhassa a szívem…
