Bő egy hónapja írtam Feltűnően hátrányos megkülönböztetés című jegyzetemben arról, hogy a közútfejlesztés terén mi készül, mire számíthatunk a jövőben. Akkor még a pénzügyi tárca egyik részlegének anyagát látva leírtam, az utak fejlesztését illetően mekkora diszkrimináció érheti régióinkat, szülőföldünket.
Nos, a gyanú beteljesült. A szlovák kormány megvitatta a közútfejlesztés időbeosztását, majd eldöntötte, hogy
Szlovákia déli járásait teljes egészében kisorolja a fejlesztésre szánt régiók közül. Mint amikor a sebész kikanyarítja a vakbelet az élő szervezetből.
Andrej Doležal közlekedési miniszter maga ismerte be, hogy a prioritás észak, míg dél leszakadásra ítéltetik s mi ezt jó, ha tudomásul vesszük. Alapvetően arról döntött a kormány, hogy az elkövetkező 4 évben új útszakaszok építésébe nem kezd, csupán a megkezdett útszakaszok építését folytatja. A kormány által jóváhagyott kivitelezési időbeosztásban, a déli régiókra fókuszálva a következő ábra tárul elénk: 3 város – Vágsellye, Léva, Ipolyság – elkerülő szakaszának építését tervbe vették, s máris évekkel elhalasztották és az R2-es déli gyorsforgalmi út Zólyomtól Losonc felé tartó szakaszának építését folytatják, néhány kilométer hosszúságban.
Sem R7-es, sem észak-déli kapcsolat, Komárom és Érsekújvár ne is álmodjon elkerülő utakról. Engedjenek meg néhány számot, amely hűen tükrözi a lesújtó valóságot: 2021-ben közútfejlesztés címén Eperjes megyébe 158 millió € vándorol, Zsolna megyébe 130 millió €, míg Nagyszombat megyébe 98 ezer € (!!!), Nyitra megyébe pedig csak 30 ezer € (!!!) jut.
És a további években is hasonló arányban kerülnek területi alapon a közútfejlesztésre szánt források felhasználásra. Mi ez, ha nem durva hátrányos megkülönböztetés, nyílt színen történő diszkrimináció? Különösen, ha figyelembe vesszük: csupán a déli Nyitra megyét és Besztercebánya megyét nem szeli át autópálya.
A déli Nyitra megye és Kassa megye az a két megye, amelyeket a legrövidebb szakaszon érintenek gyorsforgalmi utak Szlovákiában.
2025-ig tehát ne is reménykedjünk, a fent leírtakon kívül délen semmi sem fog megvalósulni. Hacsak nem számítjuk az 1. osztályú állami utak burkolatfelújítását, de az a kormány által jóváhagyott időbeosztásban nincs konkrét szakaszokra (megyékre, járásokra) bontva. E téren se legyenek illúzióink.
Az egészben az a legrosszabb, hogy 2028-tól Szlovákia és a térség országai számára bezárul az EU Kohéziós Alapjának kapuja.
A Lajtán túli nagyok már 2021-től tervezték kapuinak bezárását a közép-európai országok számára – mivel időközben szerintük túl gazdagok lettünk – ám a visegrádi négyek kormányfői hosszas vita után elérték annak elhalasztását 2028-ra. Tizenhetedik éve ebből az alapból érkezik vaskos támogatás közlekedési, környezetvédelmi és kommunális infrastruktúra fejlesztésére.
E téren ami 2027-ig nem valósul meg, arra 2028-tól majdnem biztosan keresztet lehet vetni. Ha lesz is rá hazai forrás, az eddigiekhez mérten összehasonlíthatatlanul kevesebb lesz. Minden kedves olvasó el tudja képzelni mi fog itt, délen 2026 és 2027 között megépülni. 2028-tól pedig még annál is kevesebb.
Közhely, hogy ezzel is büntetik a régióinkat, szülőföldünket, mivel 2020-ra megszűnt, ma sincs szervezett magyar képviselet a törvényhozásban és a kormányban. Vegyük fordított szemszögből: akik ott vannak, azok számára dél és kelet semmit sem jelent. Egyszerűen nem érdekli őket. Nem veszik észre, hogy a déli utakon és vasutakon nem csupán magyarok utaznak, hanem szlovákok és mások is? Sőt! Egyszerűen beáldozzák őket. Itt álljunk meg egy szóra és tegyük fel az alábbi kérdést:
A temérdek délen élő választópolgár – magyar, szlovák, roma… – akik tavaly február 29-én a mai kormánypártok valamelyikére szavazott, mindehhez mit szól?
Folytatódik – az eddigieknél még súlyosabb egyensúlytalansággal, sőt diszkriminációval – az a gyakorlat, hogy a délen élők által befizetett adókból is építkeznek északon meg középen.
A befizetett adóink nem vándorolnak vissza beruházások formájában. Máshova vándorolnak. Meddig mehet ez így? Még pontosabban: meddig tűrjük?
Nem tehetünk mást, szövetkeznünk kell, hiszen egységben az erő. Ám végképp nem mindegy, hogy az az erő milyen lesz, mennyire lesz határozott, cselekvőképes. Világos, egyenes beszédével ki tudja-e vívni a tömegek támogatását és felvállalja-e régióink fejlesztését, szülőföldünk felzárkóztatását, fejlődő pályára állítását? Ebben a közlekedési infrastruktúráé a főszerep, hiszen a korszerű utak és vasutak a gazdaság ütőerei. Amerre haladnak, ott tapasztalható fejlődés. Amely régiót megkerülik, ott úrrá lesz a hanyatlás, a visszafejlődés.
(Farkas Iván, az MKP szakmai alelnöke/Felvidék.ma)
