Ahelyett, hogy jól megérdemelt nyári vakációját töltené (és esetleg azt meghosszabbítaná mondjuk a ciklus végéig hátralévő idővel), Martin Klus államtitkár augusztus 22. és 27. között nyakába veszi az országot, s mintegy 20 városba látogat el, hogy megkérdezze a nagyérdeműt, milyen Európában szeretne élni.
A közösségi médiában beharangozott roadshow fő kérdését az egyik hozzászóló hamar rövidre zárta, midőn azt felelte: leginkább semmilyen Európai Unióban nem szeretne élni (tolmácsolva ezzel egyre többek véleményét, tekintve Nyugat-Európa súlyos morális válságát és hanyatlását, amit minden erővel igyekeznek ránk tukmálni).
De azért lehet ezt egy kicsit jobban cizellálni. Ha tehát e magamutogatós vándorcirkusz a környékünkre érkezne, bátran mondjuk el, hogy olyan Európai Unióban szeretnénk élni, ahol nincs helye olyan országnak, melyben:
- a 21. század harmadik évtizedében még mindig hatályban vannak a legsötétebb náci időket idéző, emberek nagy csoportját megbélyegző, kollektív bűnösséget kimondó jogszabályok;
- az előbbiek miatt meghurcoltak sem erkölcsi, sem anyagi kárpótlást, de még csak egy bocsánatkérést sem kaptak;
- a legnagyobb, kisebbségi sorba taszított nemzeti közösség nem egyenrangú a többségi nemzettel, anyanyelve nem számít hivatalos nyelvnek az általa többségében lakott régióban (ld. ellentétben számos európai példával), nemzeti jelképeik használata korlátozott;
- bosszúból és ellencsapásként hozzák a törvényeket (lásd állampolgársági ellentörvény), ahelyett, hogy az ország fejlődését, lakosainak jólétét szolgálnák.
És végül: olyan Európában, ahol az olyanok, mint a sajtót, magánszemélyeket perrel fenyegető, nemzetbiztonsági kockázatot vizionáló Martin Klus-ok nem a külügyi államtitkári székben, hanem legfeljebb a budiban ülnek.
Külön öröm lesz, ha Klus-szal tart hivatalbeli főnöke, Ivan Korčok külügyminiszter is, aki – hogy valamivel mégiscsak beírja magát a „történelembe” – újabban azzal van elfoglalva, hogy a Duna fölött köpköd át. És aki ezt szóvá teszi hivatalos Facebook-oldalán (mint pl. e sorok írója), azt rövid úton letiltja – ahogy az ugyebár a mai modern liberális demokratákhoz illik…
(Szűcs Dániel/Felvidék.ma)
