Miniszterelnökünk nem régi, RTVS-beli műsorában (Sobotné dialogy) tett kijelentéseiről számolnak be egyik honlapunkon. A tájékoztató címe: Heger szerint az oltásellenesek túl messzire mentek agresszív viselkedésükkel. Ha valóban így nyilatkozott, akkor nyomban felmerülhet bennünk néhány kérdés: oltásellenes-e mindenki, aki nem oltatja be magát, s valóban agresszívak-e az ilyen emberek?
Én beoltottként sem nevezném oltásellenesnek azt, aki még nem vette fel, s talán nem is szándékozik felvenni az oltást. Mert nem tudom, mi ennek az oka, mi áll a dolgok hátterében, tehát nem ismerem véleményüket, testi-lelki állapotukat. Márpedig, mint a továbbiakban olvasom: „A demokrácia egyik erős vívmánya az, hogy elmondhatjuk a véleményünket, ugyanakkor ezt tisztességesen kéne megtennünk.”
Az agresszív viselkedést különben magam is mélyen elítélem, de azért nem neveznék ilyennek mindenkit, aki a térfél másik oldalán áll. Főleg azért nem, mert tudtommal legtöbbjük nem randalírozik, nem ver rendőrt, nem tör-zúz az utcán semmit, nem terjeszt álhíreket, nem fejt ki hamis propagandát stb.
Csak véleménye van meg személyi jogai.
Továbbá arra is kíváncsi lennék, hol lehet itt elmondani, kifejteni a hivatalos állásponttal nem egyező másfajta véleményt? Most nem a kommentekre, a gyors reagálásokra, az önmagunknak teremtett internetes felületekre gondolok elsősorban, hanem a tényekkel alátámasztott érvelésre, az összefoglaló elemzésekre, az érem mindkét oldalának hiteles (és nem csúsztatott) bemutatására.
Vajon őszintén kezelünk-e bizonyos dolgokat: tudjuk-e oszlatni megfelelőképp mások félelmét, meg tudjuk-e győzni észérvekkel a kételkedőket? Vagy lehet-e bűn a félelem és a kételkedés, elítélhető-e azért valaki, ha nem olyan, mint más? S beszélünk-e azokról, akiknek nyomós okuk van nem beoltatni magukat, mondjuk, mert súlyos az állapotuk, vagy, mert halálos betegek, netán egyéb diagnózisuk nem teszi lehetővé az oltást?
És hol tájékozódhatunk arról, hány beoltottnak volt olyan problémája menet közben, amit nem közölt orvosával, vagy egyszerűen nem regisztrálták azt? De lehetne még sok-sok kérdés az egyik meg a másik oldalról is.
Azzal egyetértek, hogy – amint a miniszterelnök mondta, s ahogy ő látja, az oltás témája erősen túlpolitizált, s az alacsony átoltottság talán ennek is a következménye.
De vajon ki politizálja túl a témát, s ki hoz követhetetlen, egymásnak ellentmondó rendeleteket, nagyon is átlátszó intézkedéseket?
Itt van például a közeli pápalátogatás. Heteken át azt hangoztatták, hogy csak a beoltottak mehetnek a találkozások egyes színhelyeire. Aztán hirtelen mindenki zöldet kap, annak ellenére is, hogy a vélt oltási kedv nem hozott nagy eredményt. Így volt ez a nyári szabadságolásokkal kapcsolatban is. Az oltottak szabadon grasszálhattak, senki sem volt kíváncsi arra, nem hoztak-e haza valamiféle vírust, amivel fertőzhetnek.
Csak az oltatlanoknak kellett drága pénzért tesztet végeztetniük kétszer is, és karanténba vonulniuk.
Nem vitatom az óvintézkedések jogosságát, csak olykor nem látom bennük a logikát. Mint ahogy a durva egymásnak feszülésekben sem!
(Csáky Károly/Felvidék.ma)
