Vándorkiállításon Esterházy Jánosnak, a visegrádi nemzetek vértanújának életét és munkásságát bemutató dokumentumtárlat

Az új esztendő kezdetén két magyarországi helyszínen került bemutatásra az Esterházy János – Isten szolgája című vándorkiállítás, mely Molnár Imre történész, és Laczkó Gábor grafikus közös munkájaként jött létre az alsóbodoki Esterházy János Zarándokközpont égisze alatt. Január 15-én Körmenden a helyi Kolping család szervezésében a városi kiállítóteremen, majd január 17-én a szombathelyi Bolyai János Gyakorló Általános Iskola és Gimnázium épületében folytatódott az Esterházy János életművét és hitvallását felidéző vándorkiállítás. Mindkét helyszínen bemutatásra került az Esterházy életéről és lelki örökségéről szóló dokumentumfilm is.

A Szlovákiai Magyar Cserkészszövetség jóvoltából rendezett körmendi ünnepélyes megnyitó alkalmával Kiss László római katolikus plébános hangsúlyozta: Isten Szolgája, Esterházy János egész életében az igaz értékekért küzdött, segítette a jogfosztottakat, üldözötteket, míg maga is azzá lett.

Rámutatott: ez a kiállítás egy hangos kiáltás és kiállás akar lenni, Esterházy János igaza és életszentsége mellett.

A Kovács Jenő szombathelyi mérnök támogatásával megvalósult, a szombathelyi Bolyai János Gyakorló Általános Iskola és Gimnázium épületében rendezett tárlaton eddig mintegy 200 diák ismerkedhetett meg rendhagyó történelmi órák keretében Isten Szolgája Esterházy János, és rajta keresztül a felvidéki magyarság XX. századi drámai történetével.

A 11+1 tabló (Roll-up) segítségével az érdeklődők végigkövethetik életútját, lelki örökségét. A nyitó tabló négy nyelven köszönti a látogatót. Egy Esterházy Jánostól származó idézet – A mi jelünk a kereszt! – magyar, lengyel, cseh és szlovák nyelven olvasható. A további tizenegy tábla időrendi sorrendben követi egymást. A tablók felépítése azonos, a családi archívum fényképeit a János gróftól, a családtagoktól, a szemtanúktól származó idézetekkel látták el.

Az első négy tábla a családja és szülőföldje iránti ragaszkodását mutatja be. „Elválaszthatatlanul összenőttem ezzel a földdel, amelyet elődeim, őseim vérükkel és verejtékükkel tettek termékennyé.” A fényképfelvételeken számtalan példát láthatunk arra, hogy egy szent mögött milyen fontos szerepet tölt be az édesanya és az édesapa személye. Nincs ez másképp Esterházy János esetében sem. A szociális érzékenységen túl szülei, (különösen lengyel származású édesanyja) átadták gyermeküknek a mély istenhitet és az Eucharisztiával való élő kapcsolatot. Erről így vallott János gróf:

„Kora gyermekkoromtól lelkembe oltották a nemzet és a keresztény hit szeretetét és az azokhoz való ragaszkodást.”

A tablók címe: Felmenői – A gyermek- és ifjúkor – Családja – Szülőföld.

Esterházy János élete szorosan összekapcsolódott térségünk 20. századi történelmével, szembe kellett néznie annak gyilkos ideológiáival. Az őt körülölelő gonoszság, gyűlölködés nem ellenségeskedést váltott ki belőle, hanem az életszentségre való törekvés eszközévé vált. A következő rövid idézet jól szemlélteti mindezt:

„A mi történelmünkből megtanulhattuk azt is, hogy csak az olyan törekvés jut diadalra, amelynek mártírjai vannak.”

Számtalan történet maradt fenn arról, hogy Krisztus jóságát és szeretetét közvetítette rabtársai számára. Erre mélységes istenhitén keresztül kapott erőt és kitartást. Életének erről a szakaszáról a Szolgálat – Hit – Irgalom – Vértanúság című összeállítás számol be. Az Esterházy János Szülőföldjéért Egyesületnek köszönhetően, végakaratának megfelelően 2017. szeptember 16-án szülőföldjén helyezték örök nyugalomra Esterházy János földi maradványait, az e célból Paulisz Boldizsár által felépített Szent Kereszt felmagasztalása kápolnában – a gróf halálának 60., és halálra ítélésének a 70. évfordulóján, azon a helyen, amely szívéhez oly közel állt, a Zobor-hegy lábánál. Erre vonatkozólag három tabló zárja a kiállítást: A temetés – Boldogok –Zarándokok címmel.

Az alsóbodoki Esterházy János Zarándokközpont az önátadásból fakadó áldozathozatal beteljesedésének kíván emléket állítani. Honfitársainak küldött egyik utolsó üzenetében ezt írta:

„Ezen a földön születtem, szívem, lelkem oly mélyen gyökerezik ebben a földben, hogy itt maradok köztetek, és veletek együtt fogom átélni a sötétség napjait is. (…) Egyet kérek tőletek: egy pillanatra se tévesszétek szemetek elől lelkünk két nagy kincsét, nemzeti öntudatunkat és Krisztusba vetett hitünket.”

Esterházy Jánosról mindenkinek az emberi tisztesség, a segítőkészség, a szabadságszeretet jut eszébe. Hűsége a magyarsághoz, szülőföldjéhez és a keresztény hitéhez máig szóló példa. Azok az eszmék, amelyekért meghalt, a közép-európai népek megbékélése, az igazság szolgálata, a Krisztussal való egység gondolata mind aktuálisak napjainkban is. Esterházy János életének titka: Istennel egyre mélyülő, személyes kapcsolatban élni. Örökségének ez a leglényegesebb üzenete, ami azért nagyon fontos, mert a gyilkos ideológiák újra és újra megjelennek, a jó és a rossz küzdelme is állandó a történelem során.

Az alsóbodoki Esterházy János Zarándokközpont hivatalos honlapján tette közzé, miszerint a központ vezetése úgy döntött, hogy a járvány miatt kiesett időszakra való tekintettel 2022 márciusáig, Isten szolgája Esterházy János elhunyta 65. évfordulójáig meghosszabbítja a tiszteletének terjesztése céljából meghirdetett Esterházy-emlékévet. A februárban Zalaegerszegen, majd Zamárdiban, márciusban Bulyákon bemutatkozó vándorkiállítást azonban az alsóbodoki Esterházy János Zarándokközpont ezt követően is szívesen bocsájtja az érdeklődők rendelkezésére.

(Molnár Imre/Felvidék.ma)