Az április 12-én tartott közös tatai megemlékezést követően Szőgyénben is megemlékeztek a felvidéki kitelepítettek emléknapjáról. A tatai Mindszenty téren felállított kereszt pontos mása a szőgyéni emlékparkban, a templom előtt emelkedik a magasba.
Az ikerkereszteken függő korpusz eredetije vagonban utazott és a szőgyéni Méri család vitte magával a száműzetésbe. A szőgyéni korpusz évekig várta egy tatai padlás homályában, hogy közel hetven év után újra előkerülve emlékeztessen a múltra és erősítse azt a barátságot, mely Szőgyént és Tatát összeköti.
A szomorú történelmi eseményen alapuló testvérbarátságot jelképezi a két kereszt, melyet egyazon fából hasított a mester, és jelképezi a két település s egyben a nemzet összetartozását.
Méri Szabolcs polgármester hajt fejet (Fotó: Berényi Kornélia/Felvidék.ma)
„A múlt erős gyökér, jelen és jövő belőle él” – hirdeti a felirat a szőgyéni kereszt talpazatán. Ezért is tartotta fontosnak a szőgyéni közösség, hogy miként az előző napon Tatán, Szőgyénben is emlékezzenek arra a 135 családra, akik kénytelenek voltak elhagyni a szülőföldjüket.
Az emlékezés helyszínén Smidt Veronika könyvtáros, kulturális szervező köszöntötte az emlékezőket. Méri Szabolcs polgármester ünnepi köszöntőjében visszaemlékezett a múltban történt eseményre és többek között kihangsúlyozta: „Nehéz elképzelni, mit jelent, amikor ötven kilogrammos csomaggal kikergetnek a családi házból. – Ilyen ma nem történhet meg! – szoktuk hallani, ha szóba kerül ez a téma. Ebben nem vagyok olyan biztos, ezért kell ismerni a múltat. Ezért kellenek az ilyen megemlékezések, a történelemtanárok, akik elmondják az igazságot és hiteles történészek, akik leírják azt.”
Farkas Zsolt esperesplébános emlékezik (Fotó: Berényi Kornélia/Felvidék.ma)
Ft. Farkas Zsolt esperesplébános a nagyhét fényében emlékezett élőkre és holtakra. „A múltat el kell törölni! – ezt hangsúlyozta a hatalom a háború utáni években. Szerették volna, ha elfelejtődik mindaz az igazságtalanság, kegyetlenség, melyet a hatalom gyakorolt az elesettek, ártatlanok felett. A múltat nem szabad eltörölni. Emlékeznünk kell, mert a múlt a nemzet gyökere, mely megtart bennünket és az utánunk jövőket is erőssé teszi. Az Úr Jézus keresztje nagypénteken a gyalázat fája volt, de három nap múlva a dicsőség fájává lett és azóta Isten dicsőségét hirdeti. A szőgyéni kitelepítettek is otthonra találtak, és a két település testvériséget ápol, mely a nemzeti keresztény kultúrát erősíti.” – hangsúlyozta Zsolt atya.
Szarka Andrea és Nothart Erika tanintézményvezetők emlékeznek (Fotó: Berényi Kornélia/Felvidék.ma)
A rendezvényen közreműködött a Csongrády Lajos Alapiskola kisénekkara Szarka Andrea igazgató vezetésével, a 32. számú Szent Mihály cserkészcsapat néhány tagja Berényi Kornélia vezetésével és a 9. Vörössipkás Zászlóalj felvidéki hagyományőrzője, Leboc Szabolcs. Az intézmények és a kulturális szervezetek koszorút és virágot helyeztek el az emlékkeresztnél.
A tiszteletadás szentmisével folytatódott, melyet Zsolt atya mutatott be a Nagyboldogasszony-templomban. Imádkozott azért a szőgyéni 135 családért, akik kénytelenek voltak elszakadni a szülőföldtől, családtagoktól, rokonoktól, barátoktól. Sokan közülük már az égi hazába költöztek, az ő lelki üdvükért is szólt az imádság.
Felvidékről kitelepítettek emléknapja a szőgyéni emlékkeresztnél (Fotó: Berényi Kornélia/Felvidék.ma)
(Berényi Kornélia/Felvidék.ma)
