Április 20-án kezdik vetíteni a mozikban Prikler Mátyás új filmjét, amely a Hatalom-Moc címet kapta. Az országos vetítés előtt a pozsonyi Aupark üzletközpont mozijában a meghívottaknak levetítették a filmet, és az alkotók valamint a főbb szerepeket játszó színészek sajtótájékoztatót tartottak. Az alkotást nálunk is nagy várakozás előzte meg, miután a film világpremierjére a Rotterdami Nemzetközi Filmfesztiválon már sor került, ugyanott, ahol a rendező előző filmjéé volt, amelynek címe Köszönöm, jól és ugyancsak komoly sikert aratott.
A Hatalom nagyjátékfilm hasonlóan sikergyanús, erre predesztinálja a rangos szereplőgárda, és persze témája, amely a jelenlegi társadalom nagy kérdéseit, a politikai élet rejtett gépezetét, a hatalom megtartásáért tett kínos erőfeszítéseket, de az egyéni jellemek sokféleségét, a bonyolult emberi kapcsolatokat is boncolgatja.
A történetnek nincs konkrét helyszíne, de az eset nyugodtan történhetett nálunk, vagy Közép-Európában bárhol. Nem konkrét a rendőri egyenruha sem, de még a falon függő hivatalos államelnöki kép is elmosódott, homályba vesző, kivehetetlen arcvonásokkal.
Döbbenetes képsorokkal indít a film, és a feszültség az utolsó filmkockáig kitart.
A történet azzal indul, hogy egy két szomszédos ország minisztereinek nem hivatalos vadászatán véletlenül elsülő puskából kirepülő golyó halálra sebez egy fiatal helybeli hajtót. A tettes elismert miniszter, aki korunk fontos problémájával, a vízgazdálkodással foglalkozik. Karrierje egészen az unió felé ível, és ha kiderül, hogy ő lőtte le a fiút, mindennek vége, ráadásul sok eltusolandó dolog is felszínre kerülne, és magával rántaná a munkatársait is.
Súlyosbítja a helyzetet, hogy a sajtó is rárepül az esetre, és hogy hír legyen belőle, mindenképpen meg kell akadályozni.
Megkezdődik hát a cselszövés, bűnbakot kell találni és találnak is, aki megvesztegethető, lefizethető és végül a miniszter helyett bevonul a börtönbe.
Az ügy megoldását a titkosszolgálat egyik tapasztalt ügynökére bízzák, aki halálosan beteg, tudja, nincs sok hátra az életéből, és hogy bebiztosítsa családját, maga is megvesztegethetővé lesz. Azt kéri a felettesétől, hogy fizessen neki, és akkor megtalálja azt az embert, aki magára vállalja a tragédiát.
Sorsok, nehéz élethelyzetek sorozata a cselekmény, minden szereplőnek megvan a maga tragédiája. A legsúlyosabb tragédia azonban az, hogy bár látszólag keresik az igazságot, az eltűnik a hatalom útvesztőiben.
A szereplők több mint nagyszerű teljesítményt nyújtottak, pedig bonyolult jellemeket kellett megformálniuk.
Fájdalmasan életszerű a fiukat elvesztő szülők szerepében Bandor Éva és Mokos Attila, akik mint elmondták, pályafutásuk során nem először alakítottak házaspárt.
A főszereplő Steiner titkosügynököt, aki ugyancsak súlyos erkölcsi dilemmákkal küzd, a magyarországi Hajdu Szabolcs formálta meg kiválóan. A miniszter szerepében a cseh Jan Kačer remekelt, jól érzékeltetve, még hajlandó is lenne bevallani tettét, ha nem félne a következményektől.
A miniszter feleségét megszemélyesítő Jana Olhová szavak nélkül is jelezte, mennyire együttérez férjével. A lelőtt fiú lánytestvére pedig kimondja a film, a helyzet, de az élet nagy értelmét, hogy az igazságot ki kell deríteni, mert az nyugtatná meg a családot, a környezetet. De úgy látszik, az igazság elvész, mert mindent felülír a hatalom, az érdekek, a bűnök elsimítása.
Elgondolkodtató film készült Prikler Mátyásnak és az alkotógárdának köszönhetően.
A filmben szerepel egy újságírónő is, Lucia Kašová alakítja, aki szeretne utánajárni a történéseknek, feltárná a valóságot, de akadályokba ütközik. Ez a tény ugyan egybeesik a Ján Kuciak-gyilkosság hátterével, de a rendező elmondta, hogy nyolc évvel ezelőtt kezdték írni Marek Leščákkal a forgatókönyvet, és akkor még jóval az újságíró-gyilkosság előtt voltunk.
Prikler Mátyás a sajtótájékoztatón így nyilatkozott: „Amikor Marek Leščák forgatókönyvíró barátommal az új filmről beszélgettünk, folyamatosan azt hangsúlyoztam, hogy a legérdekesebb téma a világon a hatalom. A történetet csak később gondoltuk ki. A filmmel kapcsolatban a leginkább az a dilemma foglalkoztat, hogy lehet-e és van-e értelme egy kisebb katasztrófát elsimítani, hogy megakadályozzunk egy nagyobbat.”
A film szlovák-magyar-cseh koprodukcióban készült, több producer, alap, intézet hathatós támogatásának az eredménye, és a Filmtopia forgalmazza. Zenéjét Tallér Zsófia szerezte, a jelmezek Gadus Erika munkája, az operatőr Pálos Gergely, producere Zora Jaurová volt.
A sajtótájékoztatón elhangzott, hogy az április 20-ai időpontra az ország minden szegletébe, mozijába, filmklubjába sikerült eljuttatni a filmet.
Több közönségtalálkozót is terveznek a nézőkkel és az alkotókkal, mégpedig minél több településen, hiszen a filmet számos helyszínen forgatták, mellékszereplőkként, statisztákként rengetegen vettek részt a forgatáson.
A nézőkben a film témájával kapcsolatosan bizonyára kérdések sora vetődik fel, feleletet azonban nehéz adni rájuk, megoldást találni még nehezbb addig, amíg valami nagy-nagy fordulat nem következik be társadalmunkban, de akár a világban is. De az ilyen “mély szántású” filmek rávilágíthatnak ezekre a visszásságokra, szembesíthetnek a közélet aggasztó bűneivel.
(Benyák Mária/Felvidék.ma)
