A műsorban elsőként a Feszty Árpád Alapiskola és Óvoda énekkara lépett fel, akiket a Bellő és a Kerecsen zenekar kísért. (Fotó: Tallósi Norbert)

Idén kétszáz esztendeje annak, hogy nemzeti költészetünk egyik gyöngyszeme, a Himnusz megszületett, illetve 200 évvel ezelőtt született Petőfi Sándor.

A Csemadok ógyallai szervezete és a Feszty Árpád Alapiskola és Óvoda irodalmi összeállítására került sor az alapiskola folyosóján, a Petőfi-emlékév alkalmából.

A megjelenteket Zsapka Katalin, a Csemadok elnöke köszöntötte, aki elmondta, Petőfi nem csupán költő volt: forradalmárként, nemzeti hősként emlékszünk rá, aki mindössze 26 évet élt, ez idő alatt pedig közel ezer verset írt. Ebből több mint nyolcszáz maradt fenn és gazdagítja líránkat olyan sorokkal, amelyek semmit nem veszítettek szépségükből és jelentőségükből, olykor még aktualitásukból sem. A Petőfi-emlékévben a költő nyomába eredtünk és olyan dalokat, verseket gyűjtöttünk össze, amelyeken keresztül mutatjuk be a költő egyes életszakaszait.

A rendezvény műsorvezetője Basternák Ildikó, a város egykori polgármestere, a Csemadok vezetőségi tagja volt.

A műsorban elsőként a Feszty Árpád Alapiskola és Óvoda énekkara lépett fel, akiket a Bellő és a Kerecsen zenekar kísért. Az alapiskola pedagógusa, Lacza Nóra Reményik Sándor Petőfihez c. versét szavalta. Petőfi Sándorról eredetileg valószínűleg ugyanaz a kép élt Reményikben, mint akkoriban szinte mindenkiben, az a kép, amelyet a századforduló irodalmi kultusza (beleértve az iskolai oktatást is, mint a kultuszképzés elsődleges formáját) létrehozott. Talán csak azzal a kisebb különbséggel, amely az erdélyieknek a költői örökség gondozásában vállalt szerepét sajátosabbá tette, a költő sorsának időszerű (az erdélyi magyarok számára) üzenetét kívánta megfogalmazni.

Petőfi Sándor atyja, Petrovics István aszódi mészáros, 1818-ban feleségül vette Hrúz Máriát. Esküvőjük után Aszódról Szabadszállásra mentek, az ottani mészárszék bérletébe; majd Kiskőrösre költöztek. Itt született 1823. január 1-én első gyermekük: a magyar nemzet legnagyobb lírikusa, Sándor. Iskolaévei 1831-ben kezdődtek: Szentlőrincen, Pesten, majd Aszódon, itt Koren István tanár keze alatt jeles tehetségű, szorgalmas tanulónak bizonyult. Tanára 1838 nyarán megbízta őt az év végi búcsúztató megírásával. A fiú versben oldotta meg feladatát. Legszebb reményekkel távozott szülei lakóhelyére, Szabadszállásra. Otthon viszont szomorúság várta. Atyját súlyos anyagi veszteségek érték. Most már csak szűkösen áldozhatott fiára. Ősztől újra folytatta a tanulmányait a selmecbányai evangélikus líceumban. Tanulmányaiban csakhamar hanyatlani kezdett, megbuktatták. Édesapja most már sorsára bízta, megtagadott tőle minden támogatást. Megkezdődött a vándorélete. Színésznek, majd katonának állt, de sehol sem találta a helyét. Lerongyolódva érkezett Pozsonyba; itt barátai, egykori aszódi és selmecbányai osztálytársai némiképp segítették. A gyaloglás, éhezés annyira megtörte, hogy kórházba került. 1841 nyarán bebarangolta a dunántúli tájakat, Komáromban is járt, a Duna folyó ihlette verse megírására, amelyet Cibulka Erzsébet adott elő.

A borozó c. költeménye 1842. május 22-én megjelent az Athenaeumban. Ez volt az első nyomtatásban megjelent verse, ekkor még Petrovics Sándor aláírásával, de november 8-án ugyanitt, a Hazámban c. költeményt már Petőfi Sándorként írta alá, melyet Psenák Mária tolmácsolásában hallhattunk. A Borozó c. költemény megzenésített változatát Rózsás Attila adta elő.

Petőfi a sok éhezéstől elgyengülve, betegen került vissza Debrecenbe. Itt egy jólelkű özvegyasszonynál kapott menedéket. Fűtetlen szobában írta költeményeit, jobb jövőjébe vetett hite mégsem rendült meg. Lelkében megérlelődött a gondolat, hogy Pestre megy, s költeményeinek kiadót keres. Vörösmarty Mihály közbenjárására Vahot Imre beajánlotta segédszerkesztőnek a Pesti Divatlaphoz. Kifizette adósságait, azután szüleihez utazott. Az otthon töltött időszak pozitív hatással volt a költészetére. A Távolból, s a Befordultam a konyhára című megzenésített költeményeit az iskola énekkara adta elő. Az Egy estém otthon, István öcsémhez, Anyám tyúkja verseket Kutruc István, Molnár Ibolya és Veszelei Gyula szavalták.

Budapestre visszatérve meglehetősen egyformán teltek napjai; délelőtt a szerkesztői teendőit végezte, délután a Pilvax kávéházba járt. A Pinty úrfi versét Lacza Nóra szavalta.

Mire a Nemzeti Kör által kiadott Versei megjelentek, már készen volt A helység kalapácsa. A következő évben négy kötete látott napvilágot: a János vitéz, egy verses mese, melyben Kukorica János az árva juhász Tündérország királyává válik, ahol újra együtt lehet szerelmével, Iluskával.

A három utolsó kötet szoros kapcsolatban áll szerelmi élményeivel. Dunavecsei tartózkodása idején melegen érdeklődött egy ottani földbirtokos leánya, Nagy Zsuzsika iránt; Pesten viszont Vahot Sándor sógornőjéről, a 15 éves Csapó Etelkáról ábrándozik. De szerelme vagy inkább szerelemvágya tragikus véget ér, Etelka meghal.

Az ekkor született versei a Cipruslombok Etelka sírjáról, s a Szerelem gyöngyei c. kötetben jelentek meg. A Fa leszek, ha és a Juhász legény dalát Veszelei Gyula, a Kutyakaparó c. versét Fliegel Tímea szavalta.

Harmadik ismert szerelme Mednyánszky Berta volt, akit Petőfi feleségül is kért, de a szülők ellenezték a szegény költő közeledését és kijelentették, hogy leányukat sem színészhez, sem költőhöz nem adják. Mednyánszky Berta szerelmében való csalódása és rossz anyagi helyzete nagyon elkeserítették. A Száműztem magamat c. versét Radosicky Györgyi szavalta, a Fiastyúk c. megzenésített költeményt az iskola énekkara énekelte.

Szalontán Arany Jánosnál vendégeskedett. Élete legszebb napjai közé sorolta ezt a barátja és annak családja körében eltöltött hetet. Az Arany Lacinak c. versét és a Falu végén kurta kocsma címűt Varga Edit és Kutruc István adták elő.

1846. szeptember 8-án a nagykárolyi megyebálon megismeri a 17 éves Szendrey Júliát, a viszont szülők mindent elkövetnek, hogy a házasságot megakadályozzák. Egy Júliáról hallott álhír miatt megkéri Prielle Kornélia kezét, de a házasság meghiúsul. A történetről viszont értesül Júlia is, aki maga is szeszélyes. Rejtélyes viselkedése elbizonytalanítja Petőfit. Levélben kap választ, melyben csupán ez áll: 1000 x Júlia. Júlia igent mond a lánykérésre. 1847. szeptember 7-én összeházasodnak. A Ha szavaidat meggondolom, és a Reszket a bokor, mert… c. verseket Varga Edit és Lacza Nóra szavalták. Számtalan verset írt feleségéhez, melyekkel megteremtette a hitvesi költészet műfaját.

Mézeshetei első napjaiban már megfogalmazza a jóslatát. A Szeptember végén és a Ha férfi vagy, légy férfi c. verseket Tóth Szilva és Veszelei Gyula adták elő. A pesti forradalom Petőfi jövendölését látszott beváltani, és maga is az események részese kívánt lenni. Egységes fellépést kívánt az idegen hatalom megdöntése érdekében, ahogy ezt gyönyörűen leírta a Dicsőséges nagyurak c. versében. A Nemzeti dal c. verse a magyar szabad sajtó legelső nyomtatott műve. A Nemzeti dalt Tóth Szilvia és Rózsás Attila énekelték. 1848 júniusában képviselőjelöltként indult, de megbuktatták. Politikai szereplésének ez a bukás volt a legfájóbb sebe. Ekkor írta, hazafiúi elkeseredésében és forradalmi lázában utolsó nagyobb elbeszélő költeményét: Az apostolt, amelyet a Petőfi-életmű csúcsának tekinthetünk. Tulajdonképpen egy számvetés, visszatekintés a költő életére. Az otthon és a haza szeretete még ezekben a nehéz időkben is fontos maradt a számára. Az Itt van az ősz és a Szülőföldemen c. verseket Psenák Mária és Tóth Szilvia szavalták el.

Korábban csendes elvonultságban élt nejével, most népgyűléseken szónokolt, hírlapi cikkeket írt. Felesége szerette volna, ha férje fontos szerephez jut s a költő nem tudta magát kivonni a hatása alól. Zaklatott lelkiállapotában legjobb barátaival is összetűzött: megtámadta Vörösmarty Mihályt, szakított Jókai Mórral is. Némi vigasztalást hozott dúlt életébe egyetlen gyermekének, Zoltánnak a születése 1848. december 15-én. A Fiam születése c. verset Molnár Ibolya szavalta.

Újra katonának állt, Debrecenből áthelyezték Bem József tábornok erdélyi seregébe. A lengyel hadvezér nagyon megkedvelte, segédtiszti beosztást adott számára, majd futárként szolgált. Ilyen minőségében több ízben meglátogathatta családját. Neje és fia a zavaros időkben ide-oda hányódva élt. A költő 1849. július 31-én, a segesvári csatában eltűnt. Az Európa csendes és a Petőfi 200 verseket Radosicky Györgyi és Veszelei Gyula szavalták.

Az irodalmi összeállításban verset szavaltak az alapiskola tanulói: Fliegel Tímea, Molnár Bianka, Benyík Vanessa, Ondrusek Lilla, Varga Gyula, akiket Bagin Tünde pedagógus készített fel.

Befejezésül a Petőfi dicsérete éneket, amelyet Szarka Gyula zenésített meg, az iskola énekkara adta elő. A dal vadonatúj szerzemény, kifejezetten erre az alkalomra készült, a szövegben megidézve Petőfi karizmatikus sorait.

A rendezvény összeállítói – Varga Edit, Zsapka Katalin, Radosicky Györgyi – elmondták, minden esély megvan rá, hogy ezzel az emlékévvel visszahozzuk költészetét a köztudatba. Hiszen akkor élnek tovább költőink, ha mondjuk és énekeljük a verseiket. Ez a fiatalos lendület, dinamizmus, ami Petőfire jellemző, közel áll a mai fiatalokhoz is.

(Miriák Ferenc/Felvidék.ma)