Június idusán a Kármelhegyi Boldogasszony ünnepét üli a katolikus egyház.
A kármelita közösségek ábrázolásán, védasszonyuk Mária, az egyik karján a kisded Jézust tartja, másik kezével a skapulárét nyújtja. A skapuláré gyakran a Kisded kezében is ott van. Kármelita templomokban és más templomok mellékoltárain is gyakran látható ez az ábrázolás. A magyar nyelv Skapulárés Boldogasszony, vagy Skapulárés Szűzanya néven is tiszteli a Megváltó édesanyját.
Skapulárés Boldogasszony és a kármeliták Fotó: Karmelita Portál
A Szentírás több helyen megemlékezik a Kármel hegyről, ahol Illés próféta élt és védelmezte a hit tisztaságát (1Kir 17–19). Az egyházatyák a hegyet szépsége, termékenysége, ősisége, Illés győzelme miatt Szűz Mária jelképének látták. Sok remete élt a hegyen, majd a 12. században rendet alapítottak itt azzal a céllal, hogy a Szűzanya oltalmában szemlélődő életmódot folytassanak. A tengerről felszálló felhőben (1Kir 18,44), mely Illés idejében a megmentő esőt hozta, a Szűzanya előképét látták. Így jött létre a kármelita rend.
Stock Szent Simon (1164-1265) középkori angol remete, később karmelita-rendi szerzetes, 1251. július 16-án részesült a skapuláré látomásában. A hagyomány szerint a Szűzanya angyalok és szentek kíséretében jelent meg a rendfőnöknek, és átnyújtotta neki a skapuláré nevű vállruhát azzal az ígérettel, hogy aki viseli, nem jut a pokolba, és a halálát követő szombaton kiszabadul a tisztítótűzből. E kiváltságot később a rendtagokon kívül kiterjesztették minden hívőre, aki a skapulárét, illetve annak éremváltozatát viseli és a Kármelhegyi Boldogasszony oltalma alatt a megfelelő életmódra vállalkozik.
A Kármelhegyi Boldogasszony tiszteletét azok a szerzetesek hozták magukkal Európába, akik a szaracénok elől menekülve kényszerültek elhagyni ősi remeteségüket. Édesanyjuk, védasszonyuk ünnepét 1376/78-tól ülik a kármeliták. Pápai jóváhagyást az ünnep megtartására V. Sixtustól kaptak 1587-ben, majd az emléknapot XIII. Benedek 1726-ban kiterjesztette az egész egyházra.
A skapuláré anyagból vagy érem formájában Fotó: Berényi Kornélia
A kármeliták házai ma is az imádság és a lelki elmélyülés helyei hazánkban és szerte a világon. A Kármel hegyén emelt templom, melyet az évszázadok során több alkalommal újjáépítettek az oszmán hódítók rombolása után, ma is áll és zarándokhelyként szolgál.
Magyarországon a Kármelita rend sarutlan ága van jelen. Ezt a rendi családot Avilai Szent Teréz és Keresztes Szent János alapították a 16. században. A Sarutlan Kármelita testvérek jelenleg Budapesten, Győrben és Keszthelyen tevékenykednek, valamint Kunszentmártonban és Attyapusztán tartanak lelkigyakorlatokat, ahol a Kármelhegyi Szűzanya Segítő Nővérei élnek. Felvidéken a leghíresebb kegyképei a kistapolcsányi és Bacsafa-szentantali zarándokhelyeken találhatók.
Ima a Kármelhegyi Boldogasszony közbenjárásáért:
„Boldogságos Szeplőtelen Szűz,
Kármelhegy ékessége és fénye,
ki különösen kegyes szemmel tekintesz arra,
aki áldott ruhádat viseli;
tekints reám is kegyesen
és fogadj oltalmad palástja alá.
Erősíts hatalmaddal,
világosítsd meg lelkem homályait bölcsességeddel
s gyarapítsd bennem a hitet, reményt és szeretetet.
Ékesítsd fel lelkemet kegyelmekkel és erényekkel,
hogy isteni Fiadnak mindenkor kedve teljék benne.
Állj mellettem életemben,
vigasztalj meg halálomban édes jelenléteddel,
és mutass be a Szentháromságnak,
mint gyermekedet és ájtatos szolgádat,
hogy a mennyországban örökké dicsérhesselek és áldhassalak.
Ámen.”
Forrás: Magyar Kurír, Karmelita Portál
(Berényi Kornélia/Felvidék.ma)
