51
Sajókesziben az újonnan épült harangláb és Huszti Mihály mártírhalált halt gályarab prédikátor emléktáblájának felavatására 2024. szeptember 28-án került sor.
„Átadtuk a Huszti Mihály-emlékművet és emlékét örökre hordva megkoszorúztuk és megemlékeztünk róla. Ő Sajókeszi prédikátora, lelkésze volt 1674-ben. Ezekben az években sok támadást szenvedett a református egyház, várbörtönökbe vetették a prédikátorokat, majd elhurcoltak több mint 40 lelkészt Nápolyba. Eladták őket gályarabságba, ahol sajnos 1675-ben életét vesztette Huszti Mihály. Sajókeszi történelmének egyik szereplője, aki mind prédikátor, lelkész hirdette Isten szavát és összetartotta a falvak lakóit és Sajókeszi református gyülekezetét” – írta közösségi oldalán Sajókeszi polgármestere, Szajkó János.
Huszti Mihály gályarabnak a sajókeszi templomban még 1932-ben emeltek egy táblát.
Huszti Mihály gályarab emlékére Sajókeszin (Fotó: Szajkó János FB)
Azt a táblát az ottani vandalizmustól megmentve átvitték a kövecsesi templomba, most is ott van elhelyezve. Ezt alapul véve csináltatott a polgármester egy új táblát, amit a községi hivatal előtt felépített oszlopra helyeztek.
A rimaszombati járásbeli Sajókeszi neve alapján a honfoglalás után a Keszi törzs szállásterülete lehetett. A települést 792 évvel ezelőtt, 1232-ben említik először.
Fényes Elek 1820-ben még ezt jegyezte fel: „Egy szük völgyben fekszik, nyugot felé Kövecses helységgel határos. Van benne reformatus templom; lelkek száma 305, kik mind reformatusok s eredet-szülte magyarok. Van benne 3 6/8 urbéri telek, 3 majorsági telkes gazda, 6 4/8 majorsági telek, 19 zsellér, majorsági szőllő 35, dézmás, 33 kapás; 150 hold erdő. Szántófölde mindent megterem, – rétje nem a legrosszabb takarmányt ad; van jó és bő legelője; a marhatenyésztésnek a lakosok kedvellői. Birják ezen helységet: Abaffi, Mumhárt, Pogonyi és Dancs urak.” A Gömör-Kishont vármegye monográfiája szerint később a Szentmiklóssy családnak volt itt legnagyobb birtoka.
1910-ben már csak 222-en, még magyarok lakták. 2011-ben 233 lakosa volt, túlnyomórészt romák. A 2021-es népszámláláson 271 lakosból a 76% romának vallotta magát, 14% magyarnak, 8% szlováknak.
Az 1814-ben épült református templomát szétrombolták, életveszélyes állapotba került. Az ottani gyülekezetet a Gömöri Református Egyházmegye Közgyűlése évekkel előtte megszüntette. Elfogyott a reformátusság. Jelenleg Kövecses szórványa, missziós területté vált. Legutóbb Sápos Gyula lelkipásztor szolgált ott 30-40 évvel ezelőtt.
A romtemplomból sikerült kiemelni a harangot, amit az új harangtoronyban helyeztek el, sőt a csúcsdíszt, a kakast is áthozták.
Az építkezés még tavaly ősszel megkezdődött. A haranglábhoz az alapanyagokat a Szlovákiai Református Keresztyén Egyház a Magyar Kormánytól kapott anyagi támogatásából finanszírozta, a munkát pedig a Szajkó János polgármester vezette községi hivatal és önkormányzat biztosították.
Közben megszépült a falu, újrafestették a kerítéseket, házakat. Játszóteret építettek, virágágyásokat helyeztek ki. Összefogott a község vezetése és a falu lakossága. Az elvégzett munkát az 1. Romfesztivállal ünnepelték meg.
A harang megszólaltatásával kezdődött az ünnepi alkalom.
Új harangláb a régi templom harangjával és csúcsdíszével, a kakassal (Fotó: Rákos Loránt FB)
Kinevezték a harangozót, aki mestere a kézi harangozásnak. Mint megtudtuk, jelenleg csak temetések alkalmával szólal meg. De van egy közös terv, olyan elképzelés, hogy havonta egyszer tartanának a kultúrházban igei alkalmat is az ottani lakosoknak. Ezzel pedig újra istentiszteletre is hívogathatna majd a harang.
„Elmondhatjuk, hogy ritka dolognak számít az, amikor egy községben bármit is építhetünk, akár házat, akár közösségi teret, akár templomot, vagy éppen annak egy részét, egy haranglábat. Sok oka van annak, hogy ritkaságszámba megy egy ilyen vállalkozás: először is egyik legnagyobb oka, hogy nincs rá pénz – súlyos ok ez –, de ha volna is pénz rá, hiába van, ha nincs hozzá akarat, hogy építkezzünk, aztán pedig ha lenne is hozzá akarat, hiába van, ha nincsenek hozzá emberek, akik összefogva kivitelezzék azt. De itt nem így történt, hála Istennek” – mondta nt. dr. Rákos Loránt kövecsesi lelkipásztor a harangláb átadási ünnepségén.
Áhítatában kifejtette:
„A régi templomból a harang beköltözött új házába, a kakas pedig felkerült a csúcsra, és újból – hitvalló magasságba töréssel, megújult harangzengéssel – hirdeti e harangláb Istennek uralmát Sajókesziben is. Szó szerint a romból egy új született, mert Isten dicsőségét a rom nem hirdetheti, csak az új lendület, amelyből mindig születik valami előbbre vivő végkifejlet.”
Nt. dr. Rákos Loránt hozzátette, Isten az erős tornyunk,
„aki, mint morajló harangszó, mely képes átzengeni a környéket, megállíthatatlan üzenetével hirdeti számunkra – és mindenki számára, hogy jöjjön hozzá minden ember, akinek bármi baja vagy öröme van, mondja el Istennek, Ő meghallgatja az őszinte imát, és biztonságba juttatja azt, aki tőle vár segítséget. Mert mindig Istené az utolsó szó, ezt halljuk ki majd mindenkor, amikor megszólal e torony harangja.”
Záróimádsága így szólt:
„Mindenható Istenünk, e felemelő alkalmon a Te nevedet magasztaljuk, amiért megadtad lehetőségét annak, hogy ujjongjunk áldásaidnak, amivel e falut megjutalmaztad. Köszönjük, hogy adtál e közösségnek olyan embereket, akik szívügyüknek tartják az itt élők jövőjét. Hálát adunk, hogy megengedted jóvoltodból azt, hogy e harangláb megépülhessen, és harangja újból hatalmadat és dicsőségedet hirdethesse. Kérünk, szenteld meg rendeltetését, hogy mindannak, aki eléje járul és hallgatja a harang szózatát, a Te országod és fenséges mivoltod jusson eszébe, és szívében pedig hozzád kötődjön szent elhatározással. Imádkozunk, Urunk, e mai fesztiválért, add, hogy a szervezők, a fellépők és a résztvevők közössége jól érezze magát ezen a napon, és lelkükben pedig el tudjanak vonatkoztatni a dúló világ harcaitól. Imádkozunk e község vezetőiért és lakosaiért, kegyelmeddel, jóságoddal hordozd őket és egyengesd az életüket, hadd lehessenek ők is országod építésének a javára, közösségünk erősítésére. Kérünk, Urunk Istenünk, hallgass meg minket, Jézus Krisztus Urunkért. Ámen.”
(HE/Felvidék.ma)
