Farkas Zsolt atya, a Regnum Marianum szervezője meghívására érkezett a zambiai Gabriel Kwaku Mwanza, akit elkísért tolmácsa, Lépes Lóránt, a Mária Rádió Mirjam műsorigazgatója, aki a közelmúltban tett eleget Kwaku meghívásának.
Az előadást szentmise előzte meg, ahol Kwaku atya homíliájában bemutatkozott a hívő közösségnek és kapcsolódva az evangéliumhoz (Mt. 16. 13-30) így szólt:
„Ha megkérdeznétek, ki vagyok én, elmondhatom, hogy én csak egy egyszerű pap vagyok, aki minden nehézség ellenére szolgálja az Urat Afrikában. Zambiából érkeztem. 15 ezer keresztényt szolgálok, 70 templomban. A legtöbben analfabéták, és a tudásomért, a tanácsaimért és az Isten iránti szeretetemért keresnek engem. Ahol szeretettel kell felszólítanom a közösséget, hogy orvoshoz menjenek, amikor betegek és ne a helyi boszorkányhoz, aki csak gyűlöletet és megosztottságot hoz a közösségbe. Azért, hogy engedjék a gyerekeket iskolába, ahelyett, hogy a teheneket terelnék a bozótosban. Azért, hogy lányaikat engedjék iskolába járni, ahelyett, hogy korai házasságokba kényszerítenék bele őket, így a családnak egy bevételi forrást teremtve belőlük.
Ezért fogom a szárazság okozta éhínség ellenére is tovább szolgálni ezeket a szegény embereket. Ott, ahol nem mi választjuk ki, mit együnk, hanem azt esszük, amink van. Ahol a legtöbb ember lakhelyén nincs áram. De, ahol van is, maximum napi 1-2 óráig, mivel a nagy folyóban is kevés víz folyik. Ott, ahol a pap autója egyben a mentőautó is, amivel gyakran maga szállítja a terhes nőket a kórházba szülni. Ott, ahol gyakran három órát kell vezetnem a rossz minőségű utakon, hogy egy misét tartsak egy közösségnek, keveset várva viszonzásképp. Ott, ahol a vasárnapi mise gyűjtéseként általában 3 eurónyi összeg gyűlik össze, és a gyülekezet a gyűjtést nagy tapssal hálálja meg. Ott, ahol a misét olyan templomokban ünnepeljük, melyeken tető sincs. Ott, ahol az egyház a papnak 35 eurót ad egy hónapban fizetésként.
De ha szegények vagyunk is, egy módon mégis hisszük, hogy az életvitelünkben gazdagok vagyunk. Azt is hisszük, hogy az Úr adni fog, mert mi az életet választjuk, az életet ünnepeljük. Az Úr engem is megajándékoz néhány keresztényen és a paptársaimon keresztül itt Szlovákiában. Szóval, ha megkérdeznék, ki vagyok én – miként Jézus kérdezte Pétertől – azt mondom, én csak egy egyszerű pap vagyok, aki minden nehézség ellenére próbálja szolgálni az Urat Afrikában” – mondta Kwaku atya.
Zsolt atya köszönti a Regnum Marianum vendégeit (Fotó: Berényi Kornélia/Felvidék.ma)
A szentmise után a vetítéssel egybekötött előadás a könyvtár és galéria épületében történt, ahová a környező településekről is szép számmal érkeztek érdeklődők.
A hallgatóság megtudta, hogy a közelmúltban Zambiába látogató Lépes Lóránt atya, a Mária Rádió Mirjam műsorigazgatója és Jelencsics Erich Gábor, Marcelháza plébánosa érkeztek Kwaku atya meghívására Zambia északi részébe, ahol betekintést nyertek Kwaku egyházközösségeibe és az ott élő keresztény katolikusok életébe.
Lépes Lóránt és Kwaku atya barátsága 2011-ben kezdődött Rómában, ahol mint a felvidéki és a zambiai Mária Rádió szerkesztői találkoztak.
Az elmúlt évek alatt Kwaku atya az idei évben hetedik alkalommal látogatott el a Felvidékre.
Lóránt és Erich atyák a gyerekekkel (Fotó: Lépes Lóránt archívuma)
A vetítéssel egybekötött előadás alkalmával beszélt Zambia látnivalóiról, a Viktória-vízesésről, a természeti adottságokról, a nemzeti parkokról, az állatvilágról, és bemutatta a településeket, az ott élő emberek életformáit.
Kwaku atya esperesi körzetében hetven templom van, ami jobb esetben is egy egyszerű épület, de legtöbbször tető sincs felettük.
Igyekszik felkeresni a közösségeket, mégis megesik, hogy havonta csupán egy-egy alkalommal jut el a településekre, hogy szentmisét mutasson be, eskessen, vagy a fiatalok keresztény találkozóit, közösségeit segítse, szervezze. Szerencsére most kapott egy segédlelkészt, és a nővérek is segítik őt munkájában.
Utazási lehetőség Zambiában (Fotó: Lépes Lóránt archívuma)
Az utak nehezen járhatóak, de az emberek a körülmények ellenére is eljutnak a szentmisékre, sok esetben félnapos gyaloglás után.
Maga Kwaku is nehezen jut el az egyes helységekbe. Ilyenkor családoknál száll meg, majd folytatja útját.
Ezek a családok szegénységben élnek, mégis befogadják és megosztják vele az ennivalójukat, és ha éheznek, akkor velük éhezik.
Iskola Zambia egyik falvában (Fotó: Lépes Lóránt archívuma)
Minden apró faluban van iskola, ahová a gyerekek csupán 1-2 évig járnak, míg megtanulnak írni és olvasni. Egy-egy iskolának akár 500, vagy több tanulója van. A családokban 10-12 gyermek nevelkedik, akik kiveszik részüket a megélhetésért folytatott küzdelemből.
Ők még hírből sem ismerik a technika vívmányait, melyek nélkül az európai ember el sem tudja képzelni az életet. Mégis vidámak, boldogok és derűlátóak.
A szentmiséken, melyek 3-4 órán át tartanak, énekkel és tánccal dicsőítenek.
Kwaku atya egyházközösségeiben különféle csoportok működnek, a férfiak, a nők és az ifjúság részére. Ilyen ifjúsági csoport az „Ugandai Vértanúk” – „Martyrs of Uganda” néven ismert közösség. Hasonlóan működnek, mint a cserkészek, egyenruhát viselnek, és a felvételhez hat hónapon át komoly feltételeket kell teljesíteni, míg végül a püspök megáldja őket és a közösség tagjává válnak.
Kivetítve az Ugandai Vértanúk közössége (Fotó: Berényi Kornélia / Felvidék.ma)
Lóránt atya ugyancsak mesélt zambiai élményeiről, melyeket képekkel, videófelvételekkel mutatott be. Elmondta, hogy nagy tiszteletnek örvend az évekkel ezelőtt Felvidékről ajándékozott hangfal, mely a népes szentmisén mindenki számára elérhetővé teszi a hangot.
Ennél már csupán az áramfejlesztő számít nagyobb technikai ajándéknak, ami szükség esetén pótolhatja a gyakori áramszünetet.
Lóránt atya felvételein látni lehetett, hogy minden nehézség ellenére boldogok az emberek.
Temetési szertartás, igénybe véve a felvidéki ajándékot, a kihangosítást (Fotó: Lépes Lóránt)
A gyerekek is kiveszik részüket a megélhetésért folytatott kemény munkából. Örülnek, ha tanulhatnak, bár az iskolai körülmények messze nem hasonlítanak az itteni tanulási lehetőségekhez.
„Zambia keleti részében az számít gazdag embernek, aki napjában három alkalommal tud étkezni” – mondták az emberek Lóránt atyának.
Gabriel Kwaku Mwanza atya a napokban visszatér népes vér szerinti családjához, melyet szintén bemutatott. A tizenegy testvér mellett húsz unokahúga és unokaöcsse várja őt haza. A fiúk között van három szeminarista fiú, akik Kwaku nyomdokain haladnak.
Kivetítve, Kwaku népes vér szerinti családja (Fotó: Berényi Kornélia / Felvidék.ma)
Visszatér népéhez, ahhoz a nagy családhoz, mely őt nemcsak mint lelki vezetőt tiszteli, de az élet minden területén kikéri és megszívleli tanácsait, tanításait, miközben ösztönzi a fiatalokat a tanulásra.
Szereti és segíti népét, akiknek a tiszta ivóvíz megszerzése is gondot jelent, akik sokszor hosszú kilométereket gyalogolnak, hogy az Eucharisztiában részesüljenek, s akik a keveset is megosztva segítik egymást.
Gabriel Kwaku Mwanza atya elutazása előtt a Felvidéken ünnepelte 50. születésnapját (Fotó: Jelencsics Erich archívuma)
Kwaku atya jelmondata, melyet nemcsak tanít, de életpéldájával is közvetít:
„Jó kereszténynek lenni és másoknak is segíteni, hogy jó keresztények legyenek!”
Az akadémia vendégeit az agapéra a Mária Légió helyi prezídiuma invitálta.
(Berényi Kornélia/Felvidék.ma)
