Megjelent Lipcsey György legújabb albuma, Mítosz Hit História címmel a Vámbéry Polgári Társulás gondozásában. Lóska Lajos művészettörténész előszavában a következőket írja.
„Kétféle gyakran átpolitizált szemlélet jellemzi napjaink képzőművészetének megítélését. Az egyik a görög és római, illetve a zsidó és keresztény tradíciót, továbbá a nemzeti művészetet negligáló homogén világművészet létrehozását hirdeti. Ez a „mindent eltörölni” akaró, hajdan kommunista, ma globalista ideológia sajnos igen népszerű mindenekelőtt Nyugat-Európában. A másik felfogás ezzel szemben viszont azt tarja, hogy az egyetemes művészet a lokalitásra épül, csak a különböző népek, nemzetek, kultúrák és régiók egyedi jegyekkel bíró művészetéből alakulhat ki. Szerencse a szerencsétlenségben, hogy Európa konzervatív értelmisége, mindenekelőtt a közép-európai társadalmak képviselői nem tudnak és nem is akarnak azonosulni a nivelláló ideológiákkal, sőt a művészek jelentős része sem osztja ezt a nézetet. Különösen így van ez az autonómiájukat, létüket féltő kisebbségi alkotók esetében. Nem véletlen tehát, hogy az európai hagyományokhoz, az európai művészethez való kötődés fontosságát hirdeti Lipcsey György új albuma is. A Dunaszerdahelyen élő szobrász kötete képanyagát célzatosan nem stiláris elvek alapján válogatta, hanem három, a művészet kontinuitását biztosító fogalmat, a mítoszt, a hitet és a történelmet középpontba állító fejezetre tagolta.
A mítosz
A könyv első összefoglaló fejezetében található – zömmel az elmúlt egy-két esztendőben készült – mozgalmas, szögletes, szerkezetes szobrok (Mítosz sorozat) különféle mitológiai és bibliai történeteket köré szerveződnek. Célzatosan antik előkép, Oskar Bätschmann szavaival „vizuális forrás” hatott például a szobrász Laokoón című kisplasztikája létrejöttére. Lipcsey számára a Vatikáni Múzeumban megtekinthető antik mű elsősorban a tradíció, a klasszikus művészeti kánonok fontosságának szimbóluma.
A kölcsönvett cím pedig lényegében figyelemfelkeltő utalás, a kompozíciót ugyanis szabadon átírta: elhagyta a két mellékalakot, hogy még jobban érzékeltesse a főhős tragédiáját. Laokoón történetét Homérosz eposzából ismerjük: a tengerből kiúszó óráskígyó isteni utasításra megölte, halálra szorította a főpapot a két fiával együtt, aki amellett kardoskodott, hogy a hatalmas falovat nem szabad az ostromlott Trójába bevinni. A II. évszázadban készült antik szoborcsoport évszázadokon keresztül a szobrászat, mindenekelőtt a klasszicizmus etalonja volt. A jeles német esztéta Winckelmann értelmezésében a szenvedés, a fájdalom jelképe: „… mely a test minden izmában és inában megmutatkozik …”. Ugyancsak antik regét idéz meg a Nimfa és szatír című kisbronza, az Attila és Lilit pedig a hun mondavilágból vette témáját.
A Zsuzsánna és a vének háromalakos együttese viszont már a Bibliába vezet el bennünket. Dániel könyvében olvashatunk a szép és fiatal Zsuzsánnáról és a gonosz öreg bírákról. A két kéjsóvár vénember meglesi a fürdőző Zsuzsannát, ajánlatot tesznek neki és mivel a közeledésüket a fiatal nő elutasítja, feljelentik, hogy kacérkodott velük. Ám a turpisságuk kiderül, győz az ártatlanság a bűn fölött, a kéjenceket elítélik.
A hit
A kötet következő összefoglaló fejezetének vezérfonala napjaink egyik ellentétesen megítélt fogalma, a hit. A 21. század modern embere abban az illúzióban él, hogy nincs szüksége a materiális világon túllépő kapaszkodókra. A vallások tanítása szerint viszont valamilyen, az életüket, sorsukat meghatározó fölöttes, transzcendens irányítóba vetett hit nélkül lehetetlen élni. De a hit számos emberi elhatározásra is irányulhat: hitre van szükség akkor is, ha létre akarunk hozni valamit, ha ki akarjuk teljesíteni önmagunkat. A hitre utaló művek nagy részének ugyancsak a Biblia az ihletője. Mózes történetére vezethető vissza a szobrász elvont, geometrikus elemekből összeállított, ülő, már-már teljesen absztrakt figurája.
A képzőművészetben Mózes attribútumai a törvénytáblák, valamint a homlokán látható két szarv, mely hibás szövegfordítás révén került a képzőművészeti alkotásokra. (Az ábrázolás legismertebbje Michelangelo Mózese.) Ezen kívül számos bibliai eseményt (Utolsó vacsora) és személy (Keresztelő Szent János és Assisi Szent Ferenc) alakját tudjuk azonosítani a művekben.
História
A história címszó alatt felsorakoztatott munkák viszont már múltunk eseményeit dolgozzák fel, köztük a 20. század háborúk utáni időszaka egyik legszégyenteljesebb történésének, a Csehszlovákiában rekedt magyarok kitelepítésének emléket állító Bőröndmesék sorozat, míg a Birodalmak bukása sorozat az 1989-es rendszerváltást. Ennek egyik darabján az oszlop tetején megbillenő, majd a földre hulló csillag szemléletesen jelzi a szocializmus és a szovjet megszállás végét.
Hannes Böhringer írja a modern művészetről, hogy annak „… öntörvényűvé válása és önnön magához igazodása egyre inkább felszámolja a művészet céljait és indítékait”. Nos Lipcsey György heroikus szerepet vállal magára, amikor a képzőművészet eszközeivel igyekszik korunk elhatalmasodó társadalmi és művészeti válságára felhívni a figyelmet. Tudatosan teszi le a voksát a hagyományok mellett, célzatosan választja a zsidó és keresztény kultúrkörre utaló témákat, általuk is érzékeltetve, hogy milyen meghatározó napjaink embere számára a klasszikus európai művészeti tradíció. Sok olyan művészi hitvallásra lenne szükség, mint amilyen az övé.”
NE/Felvidék.ma
