Imádságban magyar főpásztorért és hivatásokért – lezajlott a XXXVI. Komáromi Imanap

Május 11-én, Jó Pásztor vasárnapján került sor a XXXVI. Komáromi Imanapra, amelyet a Pázmaneum Társulás, a Jópásztor Alapítvány és a Komáromi Római Katolikus Egyházközség közösen szervezett. A rendezvénynek idén is a komáromi Szent András-bazilika adott otthont, ahol a felvidéki magyar hívők együtt emelték fel szavukat imádságban a magyar főpásztorért, valamint a papi és szerzetesi hivatásokért. Az ünnepi főpapi szentmisét dr. Fábry Kornél esztergom-budapesti segédpüspök atya mutatta be oltártestvéreivel.

Az ünnepi szentmisét megelőzően a délutáni program szentségimádással vette kezdetét a bazilikában. Ezt követően szabadtéri keresztútra került sor, amely az elmélkedések és imádságok révén a szenvedő Krisztus követésére hívta a híveket.

A délutáni imaóra elcsendesedésre és elmélyülésre adott alkalmat, ezt követően pedig „Hitvalló példaképeink” címmel hangzott el egy előadás, amelyet Karaffa Attila, a Pázmaneum Társulás elnöke tartott. Beszédében hangsúlyozta, hogy az évről évre megvalósuló imanapok legfőbb küldetése a magyar főpásztorért, magyar püspökségért és magyar papi, valamint szerzetesi hivatásokért való közös ima.

Mint mondta, az imanap különös jelentőséget nyer idén, hiszen „beragyogja a katolikus egyház örömhíre, Krisztus feltámadása és az új Szentatya, XIV. Leó pápa megválasztása”.

Karaffa Attila arra buzdította a jelenlévőket, hogy

imádkozzanak az új pápáért , hogy „teremtse meg a lelket és a szívek békéjét a háborgó nemzeteknek”.

Kiemelte, hogy az imanapról mások mellett egy képes beszámoló, valamint egy üdvözlő nyilatkozat is eljut majd a Vatikánba, amelyben a magyar főpásztor ügyének támogatását kérik az új pápától.

A Pázmaneum Társulás elnöke rámutatott, hogy

a Szent András-bazilika – mint a felvidéki magyar katolikusok egyik legnagyobb hivatalos találkozóhelye – méltó színhelye a közös imának, amely 36 éve hívja össze a híveket.

Megjegyezte, hogy szerinte a magyar hivatások hiánya ma is égető kérdés, hiszen magyar papjaink sokszor több egyházközség szolgálatát is ellátják, és gyakran erőn felül dolgoznak.

„Szükséges a hála és a köszönet – akár akkor is, ha csak egy-egy papnövendék kerül ki a magyar közösségünk soraiból”

– tette hozzá, majd megjegyezte, hogy szerinte fontos az is, hogy a magyar hívek továbbra is kitartsanak az imádságban, és a szeretet nyelvén kérjék, hogy egy magyarul érző, gondolkodó és beszélő főpásztor vezesse a szlovákiai magyar közösség lelki életét.

Beszédének további részében példaként állította a jelenlévők elé Boldog Salkaházi Sárát – akinek liturgikus emléknapját épp ma, május 11-én tartja az egyház –, ugyanakkor megemlékezett Mindszenty József hercegprímásról is, akinek életpéldája és kiállása a felvidéki magyarságért ma is iránytűként szolgálhat.

A nap csúcspontját az öt órakor kezdődő ünnepi főpapi szentmise jelentette, amelyet az idei esztendőben dr. Fábry Kornél, az Esztergom-Budapesti Főegyházmegye segédpüspöke mutatott be oltártestvéreivel együtt.

A szentmise kezdetén Orosch János nagyszombati érsek köszöntötte a szentmise főcelebránsát, az oltárnál szolgálatot teljesítő paptestvéreket, a híveket, valamint az egyes társulások képviselőit is.

Beszédében méltatta a Komáromi Imanapok több évtizedes hagyományát és lelki jelentőségét, külön kiemelve a papi hivatás pótolhatatlan szerepét az egyház életében.

Az érsek atya szót ejtett az egyház élére nemrég megválasztott új Szentatyáról, XIV. Leó pápáról, akit szeretetteljes nyitottsággal üdvözölt, és akinek szolgálatára Isten áldását kérte. Ugyanakkor méltó tisztelettel emlékezett meg az elhunyt Ferenc pápáról is, aki hosszú és termékeny pontifikátusával szolgálta az egyház egységét, békéjét és evangéliumi küldetését.

 Fábry Kornél esztergom-budapesti segédpüspök a hívekhez intézett köszöntőjében hangsúlyozta: a Jó Pásztor vasárnapján különösen fontos, hogy közösen imádkozzunk a papi és szerzetesi hivatásokért. Mint fogalmazott, ez a nap lehetőséget ad arra, hogy hálát adjunk mindazokért a papokért és szerzetesekért, akik életüket az evangélium szolgálatába állították.

„Ma kifejezhetjük feléjük szeretetünket is – hiszen nekik is szükségük van a megerősítő visszajelzésekre, amelyekből új erőt meríthetnek a szolgálatukhoz”

– emelte ki a segédpüspök atya.

Az ünnepi homíliájában a pappá szentelése 30. évfordulójához közeledve személyes vallomással, mély hivatásbeli tapasztalattal osztotta meg gondolatait a papi és szerzetesi hivatásról.

Mint mondta,

„a papi hivatás alapvetően hit kérdése”, s bár a világ sokszor érthetetlen, a pap élete épp arra mutat rá, hogy „a hit misztériumában Isten valóságosan jelen van”.

A pap az, aki Krisztus nevében cselekszik – „amikor elmondja az átváltoztatás szavait, az Úr Jézus Krisztus valóságosan jelen lesz kenyér és bor színe alatt” – hangsúlyozta.

A püspök atya szólt arról is, hogy a papi hivatás nem csupán szakma vagy foglalkozás, hanem életforma, melyben a szolgálat a legnagyobb hatalom.

„Mit kapnak a szentelésben papok? Hatalmat ad a bűnök megbocsátására és az Eucharisztia ünneplésére”

–idézte, hozzátéve Lisieux-i Szent Teréz szavait: „jó a papoknak, mert egy szavukra lejön az Isten.”

A segédpüspök atya beszélt arról is, hogyan ismerte fel saját hivatását.

 „Nagyon sok ideig tartott, mire meghallottam a hivatásomat… Isten, szerintem megtörölte a képzeletbeli homlokát: ‘Na végre, igen!’

– mondta. E személyes tapasztalat kapcsán arra bátorította a fiatalokat, hogy figyeljenek Isten hívására, mert „a Jóisten sokkal többeket hív, mint ahányan veszik a bátorságot és igent mondanak erre”. Hangsúlyozta, nem baj, ha valaki vívódik a döntéssel.

„Nem bűn visszautasítani a papi hivatást, de sok könnynek a forrása”

– idézte Lukács László piarista atyát.

Kornél atya azt is kiemelte, hogy a mai világban, ahol az ideiglenesség az úr, a papi hivatás állandóságot és hűséget kínál. Megjegyezte, hogy pap feladata továbbadni az örömhírt, táplálni Krisztus testével a híveket, és ott lenni azok mellett is, akik az életük végén békére lelnek Istennel.

„Életem legjobb döntésének tartom, amikor kimondtam az igent Isten hívására”

– húzta alá a segédpüspök.

A szentmise végén a felvidéki papság nevében Farkas Zsolt szőgyéni esperesplébános mondott köszönetet Fábry Kornél segédpüspök atyának a szentmise bemutatásáért, valamint a lelket emelő és buzdító gondolatokért, amelyekkel homíliájában megszólította a híveket.

Zsolt atya háláját fejezte ki a jelen lévő paptestvéreknek is az oltárnál végzett szolgálatukért, továbbá köszönetet mondott a ministránsoknak, a jelen lévő cserkészeknek, a házigazda Mons. Kiss Róbert komáromi esperesplébánosnak, valamint az egyes lovagrendek megjelent tagjainak.

Külön kiemelte a Marianum Egyházi Iskolaközpont diákjait, akik díszőrséget álltak az imanapi kereszt mellett. Végül hálás szívvel mondott köszönetet mindazoknak, akik bármilyen módon hozzájárultak a mai ünnep méltó lebonyolításához – akár háttérmunkával, akár személyes jelenlétükkel.

A szentmise befejezése előtt Fábry Kornél segédpüspök atya az oltárhoz hívta mindazokat a fiúkat és férfiakat, akik még nem tették le véglegesen a házasság szentsége iránti elköteleződésüket.

Kérésében arra biztatta őket, hogy ha Isten a papi hivatásra szólítja őket, legyen bátorságuk válaszolni hívására. Kiemelte, hogy a világon tisztességes családapákra is szükség van, de ugyanolyan fontos a papi hivatásra való „meghívás” is.

„Bátorítalak titeket, ha úgy érzitek, hogy a Szentlélek szíven talál benneteket, akkor merjetek igent mondani”

– buzdította őket a segédpüspök.

Az ünnepi szentmise főpapi áldással, majd nemzeti imádságunk, a magyar himnusz eléneklésével zárult. Ezt követően, a szertartás végén a hívek közösen elénekelték a Boldogasszony Anyánk című egyházi éneket is.

Bartalos Nikolas/Felvidék.ma