Párkány, a 9322 lakost számláló kisváros turisztikai és földrajzi szempontból igen kedvelt hely, főleg nyáron. A földrajzilag nagyon előnyös fekvésű, az egykori Esztergom vármegyei, Duna mellett fekvő kisváros, szemben a régi Magyarország Duna fölé emelkedő legszebb bazilikájával, kitűnő termálfürdőjével az első benyomásra csodálatba ejti az ide érkező turistát.
Vajon milyen itt az élet, az ide utazók lehetőségei: szórakozásra, kultúrára, a fizikai kikapcsolódás mellett szellemi felüdülésre, sportolásra? Sajnos ezen a téren nincs sok, ami vonzó lenne.
Civil szervezet alig van, klubok, sportszervezetek nem nagyon adnak magukról hírt. Vagyis a város az év folyamán éli a maga csendes életét.
Az egyetlen programokkal teli intézmény az év folyamán a Párkányi Városi Művelődési Központ, melynek épülete több mint százéves, de élet van benne.
Ismeretes, hogy a szlovák társadalom legmostohább területe a kultúra, beleértve az összes műfajt. Párkányban is, mint általában a legtöbb helyen, a takarékosság a kultúra területén nyilvánul meg leginkább. Intézményes szinten is, mert a Barta Gyula Galéria és a Városi Múzeum még a szezonban is egy héten csak két alkalommal van nyitva. A civil szervezetek olykor működésképtelenek, vagy csak évadonként egy-két programjuk van.
Ilyen körülmények között milyen évet zárt a párkányi művelődési otthon? – kérdeztem az intézet igazgatójától.
A Párkányi Városi Művelődési Központ gazdag programkínálata
Horváth Ágnes három éve áll a művelődési ház élén, melyet központi intézményként vezet. Ide tartozik a Danubius Mozi, a Városi Múzeum és a Barta Gyula Galéria. Neki van miről beszámolnia, még a legtakarékosabb időszakban is.
A Párkányi Városi Művelődési Központ 2025-ben is úgy működött, mint egy nagy, közös szív: humor, zene, színház, gyermeki kíváncsiság és nyári levendulaillat töltötte meg a kül- és beltereket.
A beltéri rendezvényeink látogatottsága minden eddiginél erősebben mutatta meg, milyen fontos szerepet tölt be ez az intézmény a város életében: felnőtteknek, gyermekeknek, ifjúságnak és iskolásoknak szóló programjaink összesített nézőszáma átlépte az évi 10 ezer főt. Ez nem csupán szám, ez egy közösség, amely évről évre visszatér, mert itt otthon érzi magát.
A „színdarabos gyereknyár” immár hatodik éve hétfőnként varázsol mosolyt a gyerekek arcára, s minden évben különösen nagy siker az interaktív autósmozi. A levendulafesztivál lassan tíz éve borítja lilába a várost. A táncestek — karibi, retró, latino — tavaly először mozgatták meg a lakosságot, és idén még nagyobbra álmodjuk őket.
A nyár külön fejezete volt a kultúrháznak: két hónap alatt ötvenkét program valósult meg – gyerekelőadások, szabadtéri vetítések, koncertek, táncestek váltották egymást.
A sétány minden este más hangulatot árasztott: hol gyerekzsivaj, hol zene, hol tánc, hol film töltötte meg a levegőt. A nyár Párkányban nem egyszerűen évszak, hanem élmény.
A Parkan Art Fest pedig idén már a nyár nyitányává szeretne válni, egy olyan összművészeti ünneppé, amely méltó kezdete a város legpezsgőbb időszakának.
A művészeti tábor öt napja öt művészeti ággal ajándékozta meg a gyerekeket, és ott született meg az a pillanat, amikor egy kislány a zenei napon annyira beleszeretett a hegedűbe, hogy ma már a Liszt Ferenc Művészeti Alapiskola növendéke, sőt a zenekar tagja is. Egyetlen nap, egyetlen hangszer – és egy életre szóló út kezdete.
A Simon-Júda vásár három napja igazi kulturális maraton volt: tizenkilenc fellépés, több ezer látogató, és az a különleges vásári hangulat, amely egyszerre nosztalgikus és eleven. A város ilyenkor együtt lélegzik, együtt ünnepel, együtt él.
S az igazgatónő már a 2026-os tervekről beszél. A beltéri rendezvények továbbra is kiemelt szerepet kapnak: a felnőtteknek, gyermekeknek, ifjúságnak és iskolásoknak szóló programok látogatottsága már most is szép létszámot jelez, és ezt szeretnénk tovább növelni új műfajokkal, új előadókkal, új együttműködésekkel.
(Fotó: Párkányi Városi Művelődési Központ)
A háttérben a városi költségvetés, a Kisebbségi Kulturális Alap, az Audiovizuális Alap, a Visegrádi projekt és a helyi támogatók segítették, segítik munkájukat. Idén több új pályázatot is benyújtottak programokra, fesztiválokra, technikai fejlesztésekre.
2026-ban a Párkányi Városi Művelődési Központ egy különleges, nemzetközi projekt részese lesz.
Partnerként a V4-es együttműködés keretében dolgozunk együtt morvaországi és budapesti művelődési központtal, amelyek most először alkotnak közös kulturális programot. A projekt középpontjában a fiatalok állnak. Párkány, Budapest és Mikulov egy-egy fiatalokból álló csapatot küld 2026 májusában Mikulovba. A résztvevők feladata egy rövidfilm leforgatása lesz. A forgatás nemcsak kreatív kihívás, hanem valódi szakmai lehetőség is: a kész filmek benevezésre kerülnek a Budapesti Diákfilmfesztiválra, így a fiatal alkotók nemzetközi közönség előtt mutathatják meg tehetségüket.
Ez az együttműködés egyszerre jelent szakmai fejlődést, kreatív kalandot és nemzetközi jelenlétet, olyan értékeket, amelyek 2026-ban különösen fontosak számunkra.
A Danubius Mozi a város aktív kulturális központja
A párkányi Danubius Mozi 2025-ben ismét bebizonyította, hogy a város aktív kulturális központja. Az év során 436 vetítést kínált: ebből 267 felnőttfilm,128 gyerekelőadás, 39 iskolai vetítés, két alternatív filmprogram volt. A nyárra is készülnek – két hónapon át hétfőn esténként szabadtéri vetítések, szerdánként kertmozis hangulat, csillagos ég alatti halk beszélgetések. A mozi bekapcsolódott a Magyar Filmek Fesztiválja Felvidéken rendezvénysorozatba is, közönségtalálkozókkal és alkotói beszélgetésekkel.
Az év egyik legfontosabb eredménye a rendszerek modernizálását, frissítését és hatékonyabbá tételét jelenti, melynek korszerűsítését ez évben is folytatják.
(Fotó: Párkányi Városi Művelődési Központ)
A 2026-os év filmkínálata is ígéretesnek mutatkozik. Az idei évben szeretnének még több közönségtalálkozót, alkotói beszélgetést és tematikus filmhetet szervezni. A nyári szabadtéri vetítések hagyománya folytatódik, s talán ez az év lesz a legalkalmasabb arra, hogy a filmklubot újraindítsák.
A Párkányi Városi Múzeum és a Barta Gyula Galéria
A múzeum 2025-ben gazdag és sokrétű programmal várta a látogatókat.
Egyházi gyűjtemények, történelmi tárlatok, tudományos illusztrációk és helyi művészek alkotásai váltották egymást.
Kiemelt esemény volt Soóky László művének egyszemélyes kamaraelőadása, valamint az Euro-regionális örökség című kiállítás, amely a térség múltját, jelenét és jövőjét mutatta be. A Múzeumok Éjszakája idén is megtöltötte élettel az épületet: borbemutató, irodalmi-zenei program, vadakról szóló előadás – egyetlen hosszú, nyári este, amikor a múzeum nemcsak kiállítótér, hanem találkozási pont.
A párkányi iskolák rendszeresen tartanak helytörténeti tanórákat az intézményben, ezt a hagyományt 2026-ban is folytatjuk. Szeretnénk még több iskolát bevonni, hogy a gyerekek személyesen találkozhassanak a város történetével. A múzeum célja, hogy 2026-ban még inkább élő, interaktív tér legyen, ahol a múlt nem távoli, hanem megérinthető.
(Fotó: Párkányi Városi Művelődési Központ)
A Barta Gyula Galéria 2025-ben szintén rendkívül gazdag kiállítási évadot zárt. A falakon természetvédelmi fotók, festmények, gobelinek és tematikus tárlatok váltották egymást. A kiállítók között helyet kaptak helyi, térségi és magyarországi kiállítók. A helyi közösségek is fontos szerepet kaptak: a Párkányi Képzőművészeti Kör, a helyi szlovák tannyelvű alapiskola, valamint a Liszt Ferenc Művészeti Alapiskola diákjai is bemutatkoztak.
Több tárlat látogatottsága elérte a 120–130 főt. Az év legnagyobb sikere a Mézeskalács városka volt, amely több mint ezer látogatót vonzott, egy igazi ünnepi meseként. A galéria továbbra is teret ad a helyi művészeknek, alkotócsoportoknak és diákoknak, mert a művészet akkor él igazán, ha közösségben születik és közösségben talál otthonra.
A művelődési központ vezetője, Horváth Ágnes optimistán tekint a jövőbe is. „Harmadik éve vezetem a Párkányi Városi Művelődési Központ intézményeit: a kultúrházzal, Danubius mozival, a városi múzeummal és a Barta Gyula Galériával együtt. Három év, amikor voltak könnyebb és nehezebb napok, csendesebb és mozgalmasabb időszakok, de minden pillanatban ott volt valami, ami miatt érdemes volt továbbmenni: a közös munka öröme. Számomra ez a három év nem csupán feladat volt, hanem megtiszteltetés: látni, ahogy a programok életre kelnek, ahogy a közönség mosolyog, ahogy a város újra és újra megtelik élménnyel. Ez az érzés minden nehézséget felülír, és minden nap emlékeztet arra, miért jó ezt csinálni” – mondta végezetül.
Dániel Erzsébet/Felvidék.ma
