László Ferenc szervezésében március 28-án nagyszabású rendezvényt tartottak a Hősök terén. A műsor elején a Himnusz után megemlékeztek az elhunyt hagyományőrzőkről.
A hagyományőrző csoportok több száz motoros kíséretében a vezérlő fejedelem szobrához vonultak. A motorosok vezetője, Halász Géza arról beszélt, hogy a motorosoknak is itt a helyük, mert az övék is a szabadságharc jelmondata: Istennel a Hazáért és a Szabadságért! Amikor felülnek a motorokra és nekivágnak az országútnak, akkor érzik igazán, hogy Isten kezében vannak. „A motorozás lényege a szabadság megélése. Ezért elviseljük az esőt, szelet, hideget. Ezt a szabadságot soha semmiért nem adnánk oda, mint ahogyan Magyarország szabadságát sem adták oda a Rákóczi zászlai alatt lovagló vitézek” – hangzott el a megemlékezésen.
Szécsi Szabolcs, Tarpa nagyközség polgármestere Esze Tamásra emlékezett, aki innen származott és akinek közreműködése nélkül talán nem is lett volna szabadságharc. A polgármester beszámolt arról, hogy ezüst pénzérméket verettek a Rákóczi szabadságharc 350. évfordulójának tiszteletére és ezeket a motoros csapatok vezetőinek adják. A Jóisten hozott ide ma mindenkit és a Jóisten vigyen is haza! – zárta gondolatait Szécsi Szabolcs.
Gellért Gyula nagyváradi nyugalmazott református esperes, a korábbi bihardiószegi lelkipásztor, az Érmelléki Református Egyházmegye nagyra becsült alakja példaként állította II. Rákóczi Ferenc életét, aki 1676. március 27-én született Borsiban és huszonhét évesen állt a kuruc szabadságharc élére. Az esperes arról beszélt, hogy
Rákóczi azt vallotta: nemzetet csak neveléssel lehet létrehozni.
Testamentumot írt Törökországban a bujdosóknak. Fiainak megírta intelmeit. Azzal zárja az emlékiratát, hogy Istené legyen a dicsőség századokon át.
Karácsony Sándor, a nagy magyar pedagógus azt mondja, hogy Isten a magyarságnak mindig ad egy-egy ezer évet. Petraskó Tamás kuruc hagyományőrző, a Magyar Kultúra Lovagja beszédében szent helynek nevezte a Hősök terét, ahol a magyar nemzet dicső vezéreinek szobrai előtt állunk. Méltatta II. Rákóczi Ferencet,
történelmünk talán legnagyobb alakját, a nemes lélek, a tiszta, erős, mély hit, az igazság és az önzetlen hazaszeretet megtestesítőjét.
„II. Rákóczi Ferenc maga volt a nemzet megtestesülése, a magyar szabadság és összetartozás szimbóluma, aki ma is irányt mutat és kijelöli a jövőnket. Ő a mérce, amivel nemzetünk vezéreit napjainkban és a jövőben is mérnie kell a magyar népnek” – fogalmazott.
Sinkovits-Vitay András színművész beszéde következett. Szavai nemcsak a múltat idézték meg, hanem egy olyan népi emlékezetet, amely évszázadokon át élő valóság volt a magyar családoknál. Idézett a Vallomások soraiból, majd elmondta a fejedelem imáját is.
László Ferenc, a Rákóczi Öröksége Mozgalom vezetője, a rendezvény főszervezője záróbeszédében hangsúlyozta, a magyar Országgyűlés 2015. március 17-én döntött arról, hogy II. Rákóczi Ferenc születésnapját, március 27-ét a nemzet emléknapjaként tartjuk számon. „Magyarország függetlensége és ősi alkotmányának szabadsága érdekében vívott harcaiban, küzdelmeiben az önzetlen hazaszeretetnek és a páratlan áldozatkészségnek nemes példáját adta II. Rákóczi Ferenc.
Ő volt az, aki zászlót bontott a magyar nemzet jogaiért. Ő volt az, aki vállalta a bujdosók keserű kenyerét Magyarországért. Emléke nem csupán történelem, élő örökség, erőforrás.
II. Rákóczi Ferenc vezérlő fejedelem nem pusztán történelmi alak, hanem erkölcsi iránytű. Az ő neve eskü. Az ő neve hitvallás. Az ő neve a szabadság sóhaja. 350 év múltán is igaz: A haza nem eladó! A becsület nem alku tárgya! A szabadság nem kegy, hanem kötelesség! Isten áldja II. Rákóczi Ferenc örökségét! Isten áldja a magyar nemzetet!
A rendezvény a Székely himnusz és a Szózat hangjaival ért véget.
A szerző felvételei.
Cserép Anikó/Kárpát-medencei Újságírók Egyesülete/Felvidék.ma
