A méltán híres, olykor hírhedt, de különös látásairól ismert és elismert spanyol szürrealista festő, Salvador Dali 1951-ben készítette el az 1550 körül keletkezett reformáció kori festmény ihletésére a maga valóságfölötti, mégis teljesen a létvalóságra terhelődő, megragadó festményét a Krisztus a kereszten témában.
Dali ábrázolásában a glóbusz, a földkerekség fölé magasodó, ég és föld között lebegő kereszten Krisztus alakja teljes súlyával lefele nehézkedik. A földi gravitáció köti még testileg. A kereszten a vízszintes keresztgerenda az egész földi lét valóságát jeleníti meg: a szögeket, a sebeket, könnyeket, gyötrelmeket, fájdalmakat, amivel földi sorunk meglátogat. A földi lét, a történelmi és a személyes múlt, a jelen minden terhe, a bűnrontás teljes valósága rázuhan a testre-lélekre.
Ahogyan ezt János a kereszt alatti gyötrő emlékéről kifejezte: „Ezt mondta: ELVÉGEZTETETT! És fejét lehajtván, kilehelte lelkét” (János 19,30).
Az eredeti görög szó, a tetelesthai sokkal többet fejez ki. Benne van a telosz értelme is: eljutott céljához, beteljesedett. Mert a kereszten beteljesedett MINDEN, amiért Őt az Atya küldte: „Nem azért szálltam le a mennyből, hogy a magam akaratát cselekedjem, hanem annak akaratát, aki elküldött engem” (János 6,38). Egyetlen földi létezőként elvégezte azt, amiért a földre jött. Teljesen, maradéktalanul. Történelmi egyediséggel, páratlanul. Célhoz juttatta az Atya akaratát: győztes áldozatként minden sorsgravitációtól, minden örökletes nyomástól és elrontott döntések ezernyi tévútjáról jött kivezetni Jehósuaként, Szabadítóként mindenkit, aki Rábízza magát. Elvégezte azzal, hogy „a mi bűneinket maga vitte fel testében a fára…” (1Péter 2,24).
Az elégtételes halál teljes áldozati Bárány tartalmával, minden sorszerűség meghaladásának a győztes végküzdelmével, kozmikus drámájával ott függ a kereszten. A nagypénteki keresztkoordinátákból a vízszintes, földi dimenzió fejezi ki a földiség terhét, egyben azt, hogy a függőleges gerendaszál, az égből a földre szegezett vertikalitás is célba ért.
Isten földi testbe öltöztetett Fia a mennyei erők, az atyai szeretet, irgalom és hűség révén nem maradt a lentiségben. Nagypéntek minden elégtételével húsvétkor kihozta Őt a halálból, így Őbenne legyőzve, helyére téve minden földiséget, mulandóságot, bűnt, halált a mennyei dimenzió átütő nyitottságával.
Mintha Jákob létrája is ott lenne a kereszt függőleges szárában, s ami neki nem sikerült, azt megtette az Atya Fiában: leszállt a földre, hogy mindent, ami földi, emberi, megemeljen az ég felé. Végtelen istenhorizonttal törve át a földiség végességét, a halál által hamisan lezártnak hitetett távlatosságot.
Istenhez emelt világok kiengesztelődő egységesülése Krisztus keresztjén
Ezért a másik képen éppen azt látjuk, hogy az előbb még a földi gravitáció egzisztenciális, történelmi, vallási és személyes mérhetetlen lefele kötöttségét hogyan töri át, emeli kozmikus magasságokba Krisztus, nagypénteki áldozatával. Így a célba juttató kereszthalálával megemelt világok kristálytengelye lett a kozmikus kereszt: „Én pedig, ha felemeltetem a földről, mindeneket magamhoz vonzok” (János 12,32).
Amiként a két protestáns költő, álmodott Tündérország, Erdély Istenre hangolt lelkületű dalnoka, Reményik és Ady érezte és megfogalmazta a szürrealista, mégis valós valóságot: „A Kereszt: a két egymást metsző végtelen, / S Ő a metszőpont: az Élő Isten.” (Reményik Sándor: Pilátus). „S jött a halál, a szörnyű, néma, / De a keresztfán ott virult a téma: / Szeretni kell, szeretni kell” (Ady Endre: A szép Húsvét).
Vertikalitás, a kereszt függőleges szára és a horizontalitás, a kereszt vízszintes keresztszára egységének, Istentől elrendelt totális lét-, és megváltás dimenzióinak örök egyesülésével.
Valóban láthatatlan kozmikus, földi, egzisztenciális, személyes élettengely Krisztus fából ácsolt földi keresztje által a hit keresztje, amely születésünk előttől, életünkön át, halálunk után is személyes és emberiségtartó kristálytengelyünk.
Mintha Jézus a halálon, a végességen, a bűnön feltámadásával győztes Krisztusként, victor, quia victima-ként minden földi keresztábrázolás töredékességén át is ezt az üzenetet küldené Atyjához és volt, mai és leendő földi gyermekeihez: „Atyám, jelentem: mindent elvégeztem, amit Rám bíztál. Az embervilág horizontalitását felemeltem a Te szívedig. Nincs többé szakadék. A híd készen áll.”
Töviskoronás fejéhez, átvert szívéhez emel mindent
Mára már a teljes elégtétellel, nagypéntekkel és húsvéttal együtt láttató hit felfedezi: Jézus olyan magasra emeli a horizontot, amilyen magasra csak lehet.
Az Ő töviskoronás fejéhez és átvert szívéhez emel mindent, ami lenti. Ez a megváltás paradoxona: a mélység legalján (a halálban) történik meg a teremtett embervilág legmagasabb rangra emelése.
Univerzális úrvacsora jelenésként, a teremtett világ megszentelése, az Édenből kiűzött emberiség visszavezetése az égi Édenbe, Isten Országába. Így az elvégeztetett pro nobisa, érettünk, helyettünk, javunkra háromszoros áldozathozatala a keresztút után életmentő híddá lett. Nagypénteken a kereszt két szára nem csupán érinti egymást, hanem eggyé válik. A bűnös emberi horizontalitás beoltódik az isteni vertikalitásba. Nincs többé „lent” és „fent” elválasztva. A Töviskoronás Király trónja a kereszt, amely egyszerre érinti a sírt és a mennyboltot.
Nagypénteken Jézus keresztje így vált az örök bölcs atyai terv elpecsételésévé, a minden elvégeztetett véglegesítőjévé.
Jézus nemcsak a tanítást, nemcsak a csodákat, hanem a bűn és a halál totális átláttatását és legyőzését is elvégezte.
Így nagypéntek egyben a Fiú engedelmességének a diadala. A földhözragadt, lázadó embervilágot – benne minket, a digitális kor „pillanatemberkéit” is – Jézus beemelte és felemelte az isteni koordinátákba. Mindenkinek, aki hallja és elfogadja nagypéntek igazi titkát, ott a helye a kristálytengely centrumában, a dimenziók metszőpontjában, az atyai és a jézusi szív kozmikusan pulzáló fókuszában. Ezért imádkozunk ma így:
Urunk, Győztes Krisztusunk, köszönjük, hogy nagypénteken nem egy befejezett véget, gyászt, hanem egy elvégezett szabadítást, igazi létkezdésünk örömét és lehetőségét kaptuk Tőled. Köszönjük, hogy a Te jelentéstételed az Atyának a mi felmentésünk, érdemtelen megváltásunk, megújulásunk, tiszta lappal indulásunk biztos reménye. Segíts, hogy napjaink lélek mélyre zúgó, szennyező zajában is meghalljuk ezt az egyetlen, mindent eldöntő szót: Tetelesthai – elvégeztetett. Érettünk, helyettünk, javunkra – pro nobis. Dicsőség Néked Isten Báránya, örökkön örökké. Ámen.
BL/Felvidék.ma
