Április 12-e a Felvidékről kitelepített magyarok emléknapja. Ehhez kapcsolódva idén a Nagykapos és Vidéke Társulás rendhagyó történelemórával és a helyi kitelepítettek emléktáblájának koszorúzásával emlékezett meg április 10-én a Magyar Közösségi Házban. A megemlékezés megvalósítását a Rákóczi Szövetség támogatta.
A rendhagyó órával egybekötött megemlékezéssel a környékbeli iskolák felső tagozatos tanulóit szólították meg a szervezők, hogy a tanulók ne csupán a tankönyvek száraz tényeit ismerjék meg a témával kapcsolatban, hanem emberközelbe hozzák számukra a kitelepítés Ung-vidéket érintő eseményeit. A rendezvény keretében levetített kisfilmben a fiatalok a kitelepítést átélt visszaemlékezők vallomásait és korabeli híradások felvételeit tekintették meg.
Rendhagyó történelemóra filmvetítéssel (Fotó: Vályi Edit)
A megrázó felvételek összefoglalták a kitelepítés magyarokat ért legnagyobb sérelmeit: Csehországba történő deportálás, kényszermunka, magyarországi áttelepítés, az otthon elhagyása, az idegenben való boldogulás nehézsége, a bizonytalanság.
A Nagykapost ért veszteségekről Gabri Kornélia, az eseményt szervező társulás munkatársa beszélt. A térséget 1948 szeptemberében érte el az áttelepítési procedúra. Október elején 14 családot indítottak útjára a nagykaposi és vajáni vasútállomásról ingóságaikkal együtt. Ők akkor még azt sem tudták, hogy a vagonok hová viszik majd őket. Végül Magyarországon, Békéscsaba környékén – Békéscsaba, Elek és a környező tanyavilág – telepítették le a Nagykaposról érkezőket, ahol újra kellett szervezniük egész addigi életüket.
Ezek a puszta tények, de ahogy az előadáson is elhangzott „a történelmi dokumentumok ritkán tanúskodnak a megbolygatott emberi lelkekről, a szülőföld elvesztése okán érzett aggodalmakról, a haza, a vagyon, a rokonság és barátok elvesztése fölötti keservekről”.
A nagykaposi kitelepítettek egy csoportja 1998-ban, a kitelepítés 50. évfordulóján visszalátogatott a szülőföld által szervezett jubileumi megemlékezésre. Ekkor avatták fel a Ferencz György helyi művész által faragott Kitelepítettek emléktábláját, mely azóta is minden évben a megemlékezések központi eleme. Mint megtudtuk, legutoljára 2023-ban jártak az emléktáblánál az egykori kitelepítettek hozzátartozói Elek településről. Elmondásuk szerint akkor már csak egy egykori kitelepített élt.
Gabri Kornélia a nagykaposi kitelepítettekről beszélt a diákoknak (Fotó: Vályi Edit)
A rendhagyó történelemóra és megemlékezés a Kitelepítettek emléktáblájának koszorúzásával zárult, ahol Gabri Kornélia és Lakatos Denisza, a Csemadok Erdélyi János Területi Választmányának elnöke az egész jelenlévő közösség nevében helyezte el az emlékezet koszorúját.
A jelenlévő diákokkal együtt Nagykapos híres szülöttjéről, az 1814. április 1-jén született Erdélyi Jánosról is röviden megemlékeztek a szervezők az intézmény falán található Erdélyi-emléktábla megkoszorúzásával.
Ízelítő a nagykaposi Magyar Ház Mécs László könyvtárának kitelepítéssel kapcsolatos anyagából (Fotó: Vályi Edit)
VE/Felvidék.ma
