Aki olvasta Ken Kesey Száll a kakukk fészkére című regényét, illetve látta a belőle készült Oscar-díjas filmet, annak a retinájába beleégett az elmegyógyintézet Ratched főnővérének alakja, aki a totális irányítás megszállottja, s mint ilyen, a betegek elnyomásával, manipulációjával tartja fenn a hatalmát.
Ursula von der Leyen a Főnénihez hasonlóan látszólagos kedvesség mögé rejtve, pszichológiai hadviseléssel töri meg a neki ellenszegülőket, szuperfegyverré kovácsolva a jogállamisági mechanizmust a szuverenitás minden megnyilvánulásával szemben.
Kötelezettségszegési eljárásokkal ugyan már Ursula asszony elődei is próbálkoztak az ellenvélemények elhallgattatása érdekében, de a jogállamisággal való zsarolást mégis neki sikerült „főnénis” magasságokba emelnie.
Fő célpontja eddig Orbán Viktor volt, akinek
hátszelében kényelmesen megbújtak az esetlegesen más véleményen levők.
Időnként ugyan baloldali kormányokat is értek jogállamisági kritikák az elmúlt két évtizedben az Európai Unióban, de alapvetően a fősodorral ellentétes nézeteket és értékeket képviselő Orbán Viktor, illetve a lengyel Jog és Igazságosság (PiS) kormányzása ellen támadtak aggályok. Jogállamisági kifogásokra hivatkozva tartottak vissza hatalmas pénzeket, miközben Budapest és Varsó váltig állította, hogy politikai zsarolásról van szó. A tervek szerint ezt a fajta „jogállamisági ellenőrzést” az új költségvetésben kiterjesztenék minden elosztásra kerülő pénzre.
S bár Magyarországon időközben kormányváltásra került sor, Ursula ébersége továbbra sem lankad, ugyanis Orbánnak utódai támadhatnak – akár jövőre Franciaországban –, ezért az intézményi alapokat is nagy lendülettel szervezi.
Pénzügyekben soha nem látott központosítást szorgalmaz, megpróbál mindent az ellenőrzése alá vonni, a biztosoknak már semmilyen szerepet nem hagyva.
Az Európai Bizottság minden korábbinál nagyobb befolyást kíván szerezni az uniós pénzek szétosztása felett. A tervek szerint az új költségvetési ciklusban a Covid-pénzek mintájára gyakorlatilag minden uniós pénz kifizetését jogállamisági feltételekhez köthetné Brüsszel. Ha ez tényleges jogállamisági problémákon alapul, nem lenne vele semmi gond, a baj ott kezdődik, ha politikai zsarolás eszközeként alkalmazzák a Magyarországgal szemben már kipróbált forgatókönyv szerint.
Ékes példa a kettős mércére, hogy
a Brüsszellel oly lojális Tusk-kormánnyal szemben valahogy nem merültek fel jogállamisági aggályok, pedig valós okokat keresni nem is nagyon kellene.
Összegezve a helyzetet, Brüsszelben kettős mércével mérnek, méghozzá oly mértékben, hogy velük szemben is indokoltak lennének az aggályok, ám az EB elnöke a jogállamiság kényszerzubbonyával manipulálva egyre inkább megerősíti hatalmát.
NZS/Felvidék.ma
