89
Az Európai Parlament most hallgatja meg az Európai Bizottság új biztosjelöltjeit, és január 26-án szavaz kinevezésükről. A szakbizottságok alaposan kikérdezik őket, gyakran személyeskedő, nagyon kellemetlen kérdésekre is válaszolniuk kell. A két legnagyobb EP-frakció, a néppárti és a szocialista nem kíméli egymás jelöltjeit, ez azonban hozzátartozik a testület munkamódszeréhez.
Ezen a héten többen is jól megizzadtak, amikor korábbi kijelentéseiket, magatartásukat, vagy a róluk terjesztett mendemondákat kellett megmagyarázniuk. A versenyügyi posztra jelölt Joaquín Almuniától a néppárti Fidesz képviselője például azt kérdezte, része volt-e a 2006-os magyarországi választási eredmények befolyásolásának a konvergenciaprogramra vonatkozó féléves brüsszeli halasztás. Almunia – aki eddig pénzügyi biztos volt – tagadta, hogy a magyar belpolitika alakítása vezérelte. Kellemetlen meglepetés érte az adó-, vám- és csalásellenes politikára jelölt litván Algirdas Semetát (néppárti) is, mert az EP szocialista frakciója kételyeket fogalmazott meg felkészültségével kapcsolatban, és jelezték, akár megbízatásának támogatásától is elállnak. A szintén konzervatív Rumjana Zseleva bolgár biztosjelöltet (nemzetközi együttműködés, humanitárius segélyezés, válságkezelés) tisztázatlannak mondott pénzügyi érdekeltségeiről faggatták, mert korábban elterjedt, hogy férje bűnözői körökkel állt üzleti kapcsolatban. Zseleva kijelentette: nem igaz, hogy bármit eltitkolt volna maga vagy férje pénzügyi érdekeltségeivel kapcsolatban, és minden, őket érő vádat megalapozatlannak nevezett, ennek ellenére a szocialista frakció követelésére Barroso elnöknek újra meg kell fontolnia, fenntartja-e Zseleva jelölését vagy új javaslatot kér Bulgáriától. Múltjával szembesítették a leendő kereskedelmi biztost, a belga Karel De Guchtot is. Felrótták neki, hogy az egykori belga Kongóban nemkívánatos személynek nyilvánították, mert egy beszédében azt mondta: az unió évente több tízmillió eurót pumpál Kongóba, de az ottani politikai színtéren nincs megfelelő partner ahhoz, hogy a pénzt hatékonyan használják fel. De Gucht elhatárolódott akkori mondanivalójának félremagyarázásától.
Viták tehát akadtak bőven, de senkinek nem jutott eszébe államközi kérdést kovácsolni a „kellemetlenkedő” faggatózók országa és a jelölt hazája között. Derült égből villámcsapás – így hatott, amikor a néppárti frakció fideszes tagja, Járóka Lívia a szlovák biztosjelölt, Maroš Šefčovič egy – még Szlovákia EU-nagyköveteként, az EBESZ migrációs konferenciáján – 2005. január 19-én tett kijelentésre emlékeztetett, miszerint a romák élősködnek a szlovák állam szociális intézményein. Az EP egyetlen roma képviselője, Járóka Lívia mondta el: elvárja, hogy Šefčovič elnézést kérjen ezért a jövő hétfői meghallgatáson, később pedig – mint az intézményközi kapcsolatok és az igazgatási ügyek alelnöki rangú biztosa – maga is stratégiai partner legyen a romák tényleges integrációjának megkezdésében. Mivel Járóka Líviát kollégája, Szájer József és a néppárti frakció többsége is támogatja kérdésfelvetésében, a szlovák nemzetiségű EP-képviselők rögtön éles hangú nyilatkozatban támadták meg őt, leszögezve: a megromlott magyar-szlovák kapcsolatokért, és az államnyelvtörvény miatt elszenvedett magyar fiaskóért akar elégtételt venni a szlovák biztosjelöltön. Monika Flašíková-Beňová, Boris Zala és Vladimír Maňka szocialista képviselők nyugtalanságukat fejezték ki „az újabb szlovákellenes magyar lépés miatt“, és reménylik, hogy Járóka és Szájer magatartása nem a szlovákgyűlölet jele.
Személy szerint én sajnálatosnak tartom ezt a szlovák reakciót, mely az Európai Parlamentben egyedinek mondható. Más nemzetek viszonylatában még nem tapasztaltunk ilyesmit. Az általam felsorolt példák is jelzik, minden leendő tisztségviselőnek tesznek fel kellemetlen kérdéseket, s úgy gondolom: joggal, hiszen a testület ismerni akarja a leendő uniós „kormány“ tagjainak nézeteit, képességeit. Sajnos, nem ez az első eset, hogy szlovák nemzetiségű képviselőtársaink nem tudnak úgy tekinteni az EP-ben ülő magyar nemzetiségű képviselőkre, mint bármely más nemzet fiára, s bírálataikra, észrevételeikre túlzott érzékenységgel és elsietve reagálnak. Olyannyira, hogy észre sem vették: Járóka Lívia össz-európai problémáról, a romák megoldatlan helyzetéről beszélt. Ami Maroš Šefčovič kapcsán az Európai Parlamentben történik, természetes velejárója a biztosjelöltek meghallgatásának, semmi köze nincs a magyar-szlovák viszonyhoz. Ideje lenne, hogy az EP-ben európaiként kezeljük egymást mi, magyarok és szlovákok, s mi mutathassunk példát hazafelé.
Mészáros Alajos EP-képviselő
Felvidék Ma
