A nemrég elindított Magyar7 című hetilap szerdai lapszáma terjedelmes interjút közöl Duray Miklós közíróval, politikussal, a Szövetség a Közös Célokért társulás elnökével. Kövesdi Károly többek között Trianonról, annak előzményeiről, politikai hátteréről kérdezte Duray Miklóst.
A nemzeti összetartozás napjához közel az interjú Trianon különféle értelmezésével indít. Mint Duray Miklós kifejti: „Tudatosítani kell, hogy minden történelmi esemény egy folyamatnak a végkifejlete (…) A magyar történelem tele van bonyodalmakkal, de a leépülés és a felszínesség, a meglévő társadalmi problémáknak a megjelenése soha sem következett be olyan mértékben, mint az 1860-as évektől a rendszerváltozásig, vagy mondjuk 2010-ig. Valami olyan folyamatos leépülés, amelynek következtében nem érzékeli a felszín, hogy mi susog a mélyben. De azt sem, hogy mi zajlik a világban.”
Duray felvázolja a magyar politikai döntéseket a Trianon előtti időszakból. Mint megjegyzi, a kiegyezéstől számítva azt látjuk, hogy Magyarország egyre inkább eltávolodik az Európában megváltozott politikai felfogástól. A dinasztikus politikai élet a 19. század harmincas éveiben fokozatosan kezd átváltani regionális tájolású politikává, amelynél a területi befolyásnak a megszerzése a fontos. A kiegyezés után nem következett be a nemzetiségi béke Magyarországon – emelte ki.
A Magyar7 hetilapban közölt interjú első oldala
Arra a kérdésre, vajon alkalmas lett volna-e az akkori Magyarország, hogy Trianonban egy más tartalmú szerződést írjanak alá, Duray az alábbiakat válaszolta: „Az egész történelmi területét nem tudta volna megtartani, az bizonyos. De gondoljunk csak bele: a világháború idején a magyar parlament egészen jelentéktelen törvények elfogadásával foglalkozik, összeverekszenek a parlamentben. 1918 őszén pedig a magyar történelmi folytonosságot gyakorlatilag saját maguk a magyarok gyilkolják le! Ami 1918 novemberében történt, Tisza Istvánnak a meggyilkolása, az úgynevezett őszirózsás forradalom, Károlyi Mihály hatalomátvétele, utána pedig a kommün, gyakorlatilag teljesen lehetetlenné tette, hogy bármilyen magyar érdekérvényesítésnek súlyt lehessen szerezni. Ez teljesen alkalmatlanná tette Magyarországot bármilyen érdekérvényesítésre.”
Továbbá kifejtette, a szerződés záradékai között szerepeltek a kisebbségvédelmi egyezmények is. A trianoni békeszerződésnek azonban minden politikai, jogi következménye 1947 februárjával megszűnt, a versailles-i békerendszert felváltotta az 1947-es párizsi békeszerződés – tette hozzá.
A történelmi sérelmekkel kapcsolatban kifejtette: „minden olyan vonatkozásban, amit mi sérelmesnek tekintünk, olyan megoldásokat kell keresni, amelyek nem a sérelmezést vetik fel, hanem új lehetőségek kibontását keresik. A sérelmi politika zsákutca. El kell felejteni, bármilyen keserves is.”
A teljes interjú ITT olvasható., illetve ITT is elolvasható
(Magyar7, 2018/5 szám, 11. -13. o.)
