Második olvasatban vitázott a parlament plénuma az államnyelvtörvény módosításáról, mely néhány esetben liberalizálja a hatályos nyelvtörvény rendelkezéseit, és a felére csökkenti a törvény megsértéséért kiróható büntetéseket. A büntetések eltörlését csak 17 képviselő szavazta meg, a teljes pedagógia dokumentáció kétnyelvűségének eltörlését 16-an támogatták. A végszavazást az ellenzék ignorálta, mindössze 76 kormánypárti képviselő vett részt a szavazáson, közülük 74 támogatta az államnyelvtörvény módosítását. A vitában nyolc képviselő szólalt fel, négy módosító javaslatot nyújtottak be,ezek közül csak egy, a szöveget módosító csomagot hagyta jóvá a plénum. A bizottsági vita során két módosító indítvány született a törvényhez. Az egyik engedélyezné, hogy a 12 éven aluliaknak szóló eredeti, cseh nyelvű gyermekműsorokat ne kelljen szinkronizálni szlovák nyelvre, a másik a büntetések kiszabása esetén fontos cikkelyt módosítaná, mert jelenleg a javaslatban az áll, hogy az emberek életét érintő minden információt köteles államnyelven közzé tenni, s e helyett az életveszélyre vonatkozó információkra vonatkozna a cikkely.
A gesztorbizottság a jogszabályhoz nem fogadott el határozatot. A vitában elsőként felszólaló Rafael Rafaj, a Szlovák Nemzeti Párt frakcióvezetője a törvénymódosítás elvetését javasolta. Szerinte a szlovák nyelvet védeni kell, annak mint kiemelt közös, az egész államra nézve kötelező kommunikációs szerepét nem gyengíteni, hanem erősíteni kell. Törvénykezési „legiszlatív telenovellának” nevezte azt a húszéves folyamatot, amely a szlovák nyelv védelme és a magyar nyelv használatának terjeszkedése között folyik. Felháborodva ecsetelte, hogy a magyar-szlovák vegyesen lakott területeken 800 ezer szlovákot fosztanak meg nyelvhasználati jogaitól, ráadásul: a „déli szomszéd” beavatkozik a szlovák jogrendbe is, tehát politikai kérdés is a szuverén Szlovákia érdekeinek és törvényi rendjének védelme, s az ennek érdekében megalkotott törvényeket nem gyengíteni, hanem erősíteni kell. Rafaj mindezt annak a számlájára írja, hogy a kormánykoalíció a hatalom megőrzése érdekében rászorul a Most-Híd támogatására, ezért a Most-Híd elvárásainak is eleget akar tenni. Rafaj azt javasolta, „tombolja ki magát a kormány” a kisebbségek nyelvhasználatát szabályozó törvényen, adjon nekik olyan jogokat, amilyeneket csak akar, de az államnyelvtörvényt, melynek ennek semmi köze, hagyja békén.
Rafaj részletesen ismertette, melyik módosító javaslatban mi a felháborító szerinte. Kifogásolta többek közt, hogy a kisebbségi kulturális rendezvényeken először a kisebbség nyelvén hangozhatna el a konferanszié szövege, s hogy annak szabad összefoglalója elegendő lenne államnyelvű ismertetőként. Ez Rafaj szerint „deformálja és megalázza a szlovák nyelvet”, holott annak kiemelt megbecsülése a szlovákok számára a 11. parancsolat.
Rafaj újra „nemzetközi érveket” is felhozott: a regionális vagy kisebbségi nyelvek kartája szerinte csak a kihalásra ítélt nyelvek védelmét írja elő, nem egy szomszédos ország államnyelvéét. „Mi lesz az államnyelv védelmével? – kérdezte. – Ha ezt a módosítást megszavazzák, annak fuccs” – jelentette ki, hozzátéve: az Akadémia csak a nyelvi korpuszt védheti, a nyelvhasználati jogokat nem, mert az politika. Védeni az államnyelvet az alkotmány 34. cikkelye is előírja, s ha a parlament módosítja a jogszabályt, alkotmánysértést követ el.
Felszólalása végén azt kérte: ha mégis megszavazza a módosításokat a parlament, legalább a hatálybalépés időpontja ne január elseje legyen, ami a szlovák nemzet államalapításának szent ünnepe, s amelyhez semmiképpen nem illene ilyesmi.
Rafaj felszólalása 44 tárgyi megjegyzést „váltott ki”, főleg a szlovák nemzeti öntudattal és kizárólagossággal kapcsolatosan. Szót kért Daniel Krajcer miniszter is, aki arra figyelmeztette, a médiának előírt nyelvhasználat terén semmi nem változik, ahogyan a hivatali érintkezésben előírt nyelvhasználat is változatlan marad, az állami szolgálatban pedig hozzá sem nyúltak az eredeti szabályozáshoz, marad a szlovák nyelv ismeretének és használatának kötelezettsége, többek közt a mentőszolgálatoknál és a tűzoltóságoknál is. Ha ezeket bírálja Rafaj, saját maga törvényét tartja rossznak, mondta. Rafaj válaszul annyit mondott: a kiemelt államnyelvvédelem kikényszerítésének hangsúlyozása hiányzik neki a módosító javaslatból.
Somogyi Szilárd (SaS) hozzászólása elején a nemzetiek és pártja véleménykülönbségét hangsúlyozta, utána pedig a Velencei Bizottság nyelvtörvénnyel kapcsolatos elemzését ismertette. Főleg azokat a részeket, amelyek – a szlovák kérésre készült elemzésben – többnyelvű államként határozzák meg Szlovákiát. Somogyi figyelmeztetett: Szlovákia nem Kiszucában többnyelvű, hanem a nemzetiségileg vegyesen lakott területeken, tehát a nyelvhasználati kérdéseket is ott kell rendezni. A Velencei Bizottság szerint a nemzeti nyelv megőrzése egyetemes alkotmányos érték, de ugyanígy egyetemes alkotmányos érték a kisebbségek nyelvének megőrzése és fejlesztése is. Senki nem vitatja el, hogy a nemzeti nyelv a szlovákság fontos értéke. A nyelvhasználatban az államnyelvet viszont az ajánlás szerint kizárólag a minimális mértékben és létfontosságú esetekre kell előírni. Somogyi szerint a törvénymódosítás erre törekszik. Rafaj erre úgy reagált, hogy csak a Velencei Bizottság szerint többnyelvű Szlovákia, de az országon belül a szlovák nemzet és a szlovák nyelv első az egyenlők között. Marek Maďarič (Smer) a Velencei Bizottság jelentéséből azt idézte, hogy a szlovák nyelv mint kommunikációs nyelv szerepét az is kiemeli, s annak használatát támogatja, a kisebbségi nyelvekét azonban csak ott, ahol a kisebbség helyi többséget alkot.
Jozef Viskupič (SaS) a miniszterrel konzultált módosító javaslatokat terjesztett elő. Ezek többek közt az állami alkalmazottak közé sorolják vissza a községi rendőrség tagjait is, akikre így azonos előírások vonatkoznak majd, mint az állami rendőrségre. A többi módosítás az európai uniós hivatalos nyelvek iránt tesz engedményeket. Ezek szerint államnyelven csak azokat a pénzügyi, technikai dokumentációkat és iratokat kell elkészíteni, amelyek a szlovákiai működés szempontjából elengedhetetlenek, miközben nincs általános érvényű jogszabály jellegük. Ugyanígy civil szervezetek, pártok stb. esetében csak a regisztrálásukhoz szükséges okiratokat kell szlovák nyelven elkészíteni, s csak a szlovák állami szervekkel szembeni kötelező elszámolásaikat, kimutatásaikat kell államnyelven elkészíteniük. A reklámok terén tetszőleges nyelvi sorrendet engedélyez. A kétnyelvűség nem vonatkozik a cég- és márkanevekre, intézménynevekre, sem a közismert idegen nyelvű reklámszlogenekre.
Rafael Rafaj Viskupič javaslataira reagálva elmondta: az első javaslatot, amely a községi rendőrséget visszahelyezi az állami szolgálatot teljesítő testületekre vonatkozó törvényi szabályozás alá, a Szlovák Nemzeti Párt is támogatni fogja, mivel éppen az volt a fő gondjuk, hogy egyes ilyen csoportok kikerültek a kötelezően előírt államnyelv-használat alól.
Pfundtner Edit (Most-Híd) olyan módosítást terjesztött elő, hogy az oktatásügyi dokumentáció kötelező kétnyelvű vezetését csak azon írásbeliségek esetén őrizzék meg, amely az intézmény fenntartásával, szakmai ellenőrzésével, az általános tantervi-tartalmi kérdésekkel függenek össze és „elhagyják” az intézményt. Azokra a dokumentumokra vonatkozóan viszont, amelyek a iskola belső dokumentumai, az oktatás céljait szolgálják, az iskola tanítási nyelve legyen kötelező. Pfundtner Edit is beszélt a törvényt övező közhangulatról, említette a Velencei Bizottság állásfoglalását és leszögezte: egyet ért azzal a megállapítással, amely a kulturális minisztérium honlapján is olvasható, vagyis hogy a jelen törvénymódosítás teljes mértékben megfelel a Velencei Bizottság elvárásainak, bár még annak közzététele előtt született meg. Pfundtner Edit szót emelt a büntetések teljes eltörléséért. „Ha kisebbségeink kérését nem akarjuk teljesíteni, teljesítsük legalább a Velencei Bizottság elvárását” – szólította meg képviselőtársait. Módosító javaslatot ilyen értelemben azonban nem terjeszett be. Csak még hozzátette: ha a javasolt formában megmaradnak a büntetések, pártja a Most-Híd akkor is meg fogja szavazni a törvényt, mert az benevolensebb, mint a jelenleg hatályos.
A tárgyi megjegyzésekben a Smer és az SNS képviselői sokat emlegették a Magyar Koalíció Pártját, mert annak az úgymond „radikális” álláspontját hallották ki Pfundtner felszólalásából. A büntetések eltörlésével kapcsolatosan Igor Matovič (SaS) bejelntette: ezt nem fogják támogatni. Párhuzamosan megdicsérte Pfundtner Editet, hogy a parlamentben ő beszél a legszebben szlovákul. Ondrej Dostál (OKS-Most) az iskolai dokumentáció kötelező kétnyelvű vezetésének módosítása mellett emelt szót. Štefan Zelník (SNS) azzal kezdte felszólalását, hogy „fantasztikus dolog lenne angolul beszélő ország szomszédságában élni”, mert természetes környezetben lehetne megtanulni angolul. Ezért kellene kihasználniuk a szlovákiai magyaroknak, hogy az utcán megtanulhatnak szlovákul. Ehhez persze az is kellene, hogy a magyar gyerekekkel a szüleik otthon is szlovákul beszéljenek, mert ha nem, nehézségeik lesznek, ha szlovák iskolában, egyetemen akarnak tanulni. Ján Mikolaj (SNS) elutasította a pedagógiai dokumentáció egyes részeinek a tannyelven történő vezetését, mert a kötelező szlovák nyelvű dokumentálást a kizárólag szlovákul tudó tanfelügyelők számára elengedhetetlennek tartja.
Vladimír Matejička (Smer) mint született komáromi arra hivatkozott, hogy jól ismeri a szlovák-magyar együttélés problémáit, és arra figyelmeztetett. „amit nem használnak, amit nem fejlesztenek, az satnyul, visszafejlődik”. Kifogásolta, hogy pl. az orvosi várótermekben a nővérek magyarul tájékoztatják a betegeket, ezzel diszkriminálják a gyakran több mint 20 százaléknyi ott élő szlovákságot. Ugyanígy kifogásolta, hogy sok emléktábla szövegét nem értik, mert csak magyarul vannak felírva. Szerinte Dél-Szlovákiában sokan tévesen úgy hiszik, hogy az integráció nyelve a magyar. Ezt abszurd helyzetnek nevezte, amelyben gyakran parlamentben ülő képviselők is közreműködnek. Az államnyelvtörvény ezen akart változtatni, mondta. Több mint húsz évig senki nem büntette őket, ezért a magyar nyelv használata elterjedt. „Tapasztalatai” miatt ellenzi azt is, hogy a kisebbségi nyelvhasználati küszöböt 20 százalék alá csökkentsék. Matejička szavait párttársa, Marek Maďarič mint „értékes tanúságtételt” köszönte meg, mely szerinte bizonyítja a déli szlovákok áldatlan létállapotait.
Ilyen szópárbajok után emlekedett szólásra Ondrej Dostál (OKS-Most), aki egyik módosító javaslatában a szankciók teljes eltörlését fogalmazta meg, a másik javaslatcsomagban pedig azt javasolta, hogy a következetes kétnyelvűséget csak olyan kulturális rendezvényeken, sajtótermékekben követeljék meg, amelyeket az állam pénzzel támogat. Ugyanígy csak annak az emléktáblának, emlékműnek kellene kétnyelvűnek lennie, amelyet az állam a költségvetésből finanszíroz. A reklámtáblák és információs táblák esetében a jogi személyeket kötelezné az államnyelv használatára a törvénymódosítás, elsősorban a boltokban, a vendéglőkben, a nyílt utcákon, a vasút- és autóbusz-állomásokon, a reptereken, a tömegközlekedési eszközökben. Javaslatait Dostál azzal magyarázza, hogy a jelenlegi szabályozás túlzott mértékben avatkozik be a magánemberk életébe és kapcsolataiba. Dostál javaslatait ellenzéki megjegyzések követték, melyek anarchizmussal, államellenességgel, szlovákellenességgel vádolták. Ján Mikolaj volt oktatási miniszter pedig arról oktatta ki őt, hogy a tájékozódási-tájékoztatási szabadság a csak szlovákul tudó embert is megilleti, ezért kell mindent első helyen szlovákul feltüntetni. Igor Matovič (SaS) is azt hangsúlyozta: ha Nagymegyerre megy fürödni, ő tudni akarja, hol, milyen kulturális rendezvény lesz, bár magyar nyelvűre nem menne el, mégis érdekli, ezért nem fogja Dostál javaslatait támogatni. Marek Maďarič meg azt hangsúlyozta, hogy büntetés nélkül nem lehet betartatni a törvényt. Ondrej Dostál azoknak, akik őt anarchistának nevezték, mert a lehető legkisebb állam híve, hogy ő viszonzásul lekommunistázhatná őket… A szankciók védelmezőivel meg közölte: sok olyan törvény van, amely előír kötelességeket, de nem büntet.
A vita délután, a kérdések óráját követően folytatódott. Marek Maďarič (Smer) arra hívta fel a figyelmet, hogy a magyar könnyített honosításról szóló törvény tovább növeli a magyar nyelv térhódítását Dél-Szlovákiában, ezért a hatályos államnyelv-törvényt módosítani nem kell. Hangsúlyozta, a módosítás az ország lakosságának 80 százalékától vitatja el, hogy szlovák nyelven jusson információkhoz, hogy mindenről, ami körülöttük történik, a saját nyelvükön értesüljenek. Kikérte magának, hogy magyar-szlovák kérdés lenne az államnyelvtörvény, de azt is, hogy a szlovák többség jogait csökkentik. Peter Osuský (OKS-Most) viszont éppen azt hangsúlyozta: nem kellene erőltetni egy nyelv használatát, azt az emberekre kellene bízni. A törvényes tájékoztatásra mindenkinek joga van államnyelven, de ha valaki diszkót vagy bált szervez, vagy kizárólag magyar nyelven hirdeti magát, azt nem kell büntetni, hiszen a saját bizniszét rontja vele, ahogyan az a nővérke is, akit Matejička képviselő emlegetett, mert Osuský szerint ilyen helyről a szlovákok más rendelőbe mennek.
Zárszavában Daniel Krajcer a vita korrekt hangnemét hangsúlyozta. A Velencei Bizottság jelentésével kapcsolatban pedig azt hangsúlyozta, hogy az nem a mostani módosításokra vonatkozik, hanem a hatályos törvényre. A büntetések megtartása mellett is kiállt, mert azok szerinte nem a jogokat korlátozzák, hanem azok betartását kényszerítik ki. Krajcer nem támogatta Pfundtner Edit módosító javaslatát, mert azt az oktatási miniszter nem fogadta el (a kétnyelvű iskolai dokumentáció). Nem támogatta Krajcer Ondrej Dostál módosító javaslatait sem. Elfogadásra csak Jozef Viskupič javaslatait ajánlotta, mert mint mondta: „azok nem érintik a kisebbségek nyelvhasználatát”. Krajcernak meggyőződése, hogy a törvénymódosítás az államnyelvtörvény lényegét nem érinti.
A közös bizottsági előadó, Ján Senko (Smer) azt hangsúlyozta: az államnyelvtörvény jelenlegi formájában is tökéletes, csak sok hazugságot terjesztettek róla. Nincs szükség a módosítására, jelentette ki, s mivel a kulturális bizottság nem hozott döntést a törvénymódosításról, a képviselőkre bízta, ki hogyan szavaz a rövidesen sorra kerülő szavazáson.
Felvidék Ma, gy
