November 24-én tölti be 80. életévét Csóti György, a magyar nemzetpolitika markáns képviselője. Kerek életjubileumát munkával ünnepli. Új könyvének bemutatóján mi is ott voltunk, és rákérdeztünk, hogyan és miben látja a határokon átívelő magyar nemzet helyzetét és esélyeit.
Csóti György 80 éve – dióhéjban
Tősgyökeres budapesti lakos, ott született, ott szerzett villamosmérnöki diplomát, és ott él ma is. A rendszerváltás idején Antall József (MDF) első szabadon választott miniszterelnök környezetében ismerhettük meg. Már akkor megmutatkozott érzékenysége az elcsatolt területen élő honfitársai iránt. Ez megnyilvánult abban is, hogy országgyűlési képviselőjelöltként 1994-ben a felvidéki Pogány Erzsébetet (a hírportálunkat kiadó Szövetség a Közös Célokért első igazgatója akkor a Duray Miklós vezette Együttélés politikai mozgalom vezető munkatársa volt) bízta meg a kampányfőnöki teendőkkel. Teljes sikerrel, Csóti György újra bejutott az Országgyűlésbe. 2011-ben – immár a Fidesz-KDNP listáján – ezt szintén megtette. Csóti György írásait rendszeresen olvashatjuk hírportálunkon, legutóbbi írásának sajnos nagyon szomorú oka volt, hiszen Szőcs Gézára, a nemrég elhunyt kiváló erdélyi íróra, barátjára és munkatársára emlékezett. Ma is aktívan dolgozik, a Kisebbségi Jogvédő Intézetet vezeti, az intézmény honlapján bővebb szakmai életrajzát is olvashatjuk.
Trianon után száz esztendővel
Csóti György új könyve elegánsan kivitelezett, tömör, lényegre törő kiadvány. Nemzetpolitikai elemzéseiben arra a kérdésre keresi a választ, hogy „Beteljesedik-e a herderi jóslat az elveszített magyarlakta területeken? Ez egyébként a könyv alcíme is. Mint ismeretes, a német filozófus a 18. században azt jósolta, hogy a más nemzetek közé beépülve élő magyarok elvesznek majd, és „századok múltán talán nyelvüket is alig lehet felfedezni”.
A szerző tényszerűen ismerteti az elcsatolt területeken élő magyar nemzeti közösségek helyzetét. Szavaiból, gondolataiból a féltő aggodalom érződik, könyvének fő hozadéka azonban a gondolatai megfogalmazásában van, a valóság talaján élő politikus egyértelmű választ ad, hogy csakis a tényleges és teljes körű autonómia kivívása az, amely megmaradásunkat biztosítani tudja. Sokat tapasztalt politikusként azért beszélgetésünk alkalmával emlékeztetett két politikai bölcsességre is, miszerint a politika a lehetőségek tudománya, amelyben „nincs soha és mindörökké!”.
Érdekes a könyv struktúrája is, két irodalmi nagyságunk üzenetei között találjuk Csóti György gondolatait. A szerzőt Illyés Gyula egyik 1977-ben publikált írása terelte a nemzetpolitika irányába, „Cselekedni kell, mert elfogy a magyar őseink földjéről!” – olvasta annak figyelmeztető szavait. A másik nagyság József Attila, akinek az „Érted haragszom, nem ellened” című versére emlékeztet. Nem hiába, Csóti azt a nézetet képviseli, hogy a hibákat meg kell nevezni, beleértve a saját mulasztásainkat is. Ezt megteszi könyvében is, például amikor a történelemhamisításokra tekint vissza, emlékeztet rá, hogy Antall Józseftől azt a megbízást kapta, irányítsa azt a felvilágosító munkát, amely tisztázza a múltunkat. A kezdeti lépések megtörténtek, ám „a külügyminiszter másként látta a dolgokat. (…) Így aztán a tevékenység szép lassan elhalt” – tájékoztat a könyv szerzője.
Csóti György könyvében kiemelt szerep jut a Közép-Európában történt rendszerszintű változások értékelésének is.
Ezt megelőzően a szovjet tömbön az első halálos csapást 1956 (Magyarország) hozta, majd jött 1968 (Csehszlovákia) és 1980 (Lengyelország), s a szerző szerint a változásokban komoly szerepe volt Ronald Reagan amerikai elnöknek, aki az űrprogram területén hallgatott Teller Ede magyar tudósra, és ez nagyban hozzájárult a Szovjetunió meggyengüléséhez. Ez még nem jelentett valódi rendszerváltozást, „a kommunisták feladták ugyanis politikai hatalmukat, de pozícióikat átmentették gazdasági területre” – olvashatjuk a könyvben.
A Felvidéken történtek közül a peredi népszavazásnak a szlovák állam által történő ignorálását a demokrácia lábbal való tiprásának minősíti.
Mint ismeretes, a mátyusföldi község ma sem használhatja úgy a nevét, ahogy azt a népszavazáson kinyilatkozták. Az anyanyelv használata terén eddig csak részleges sikereink voltak. Csóti rámutat, hogy a kis lépések politikája (ezt hangoztatta kormánypártként a vegyespárt is – O.N. megj.) nem hozott eredményt. „Általánosságban megállapítható, a politikai életben a többségi nemzeteknek csak addig van szükségük a magyarokra, amíg a belpolitikában olcsó ígérgetésekkel koalíciós partnernek megnyerik, vagy külpolitikai megfontolásokból jó bizonyítványt akarnak felmutatni a nemzetközi közösség felé. Amint nincs rájuk szükség, ejtik őket, és az ígéreteket azonnal visszavonják, sokszor még az elért kis eredményeket is felszámolják” – fogalmazott könyvében Csóti György. Figyelmeztet: „A széthúzó külhoni magyarok saját nemzeti sírjukat ássák!”
„Húsz év alatt csaknem a kétharmadára csökkent a létszámunk!”, ennek megállítására megoldást kell találnunk.
Ehhez elengedhetetlenül szükséges a nemzeti közösség „elszánt akarata”. Csóti György szerint számunkra a legjobb hivatkozási alapot Dél-Tirol jelenti. „Trianonra válasz ma csak az autonómia lehet” – szögezte le a politikus.
Csóti György mellett a kampányfőnöke, Pogány Erzsébet, 1994-ben (Forrás: Pogány Erzsébet Emlékköny)
Könyvbemutató: autonómia, autonómia és autonómia!
A koronavírus-járvány miatt online formában valósult meg a könyvbemutató, amelyre a Külügyi és Külgazdasági Intézet szervezésében november 12-én került sor.
A rendezvényt Szili Katalin miniszterelnöki megbízott vezette, aki Kalmár Ferenc András miniszteri biztost, és Pánczél Károlyt, az Országgyűlés nemzeti összetartozás bizottságának az elnökét kérte fel könyvismertetésre, és természetesen a szerző Csóti Györgyöt is kérdezte.
Pánczél Károly úgy látja, Márai Sándor Füves könyvéből Csóti Györgyre nézve találó az a gondolat, miszerint: „Az életnek értéket csak a szolgálat adhat, amellyel az emberek ügye felé fordulunk”. Emlékeztetett Botlik József azon beszédére, mely szerint 1941-ig hatszor tört meg a trianoni bilincs. Pánczél Károly szerint a 2010-ben indult magyarországi nemzetpolitika lépéseit (köztük az állampolgárság visszaadását) újabb bilincstörésnek is nevezhetjük, és Orbán Viktor miniszterelnök joggal mondta a Magyar Állandó Értekezlet egyik ülésén, hogy „A 100 év magány véget ért”. Felvetődik ugyanakkor a kérdés – és erről is szól Csóti György könyve – hogy ez a maximum, vagy mi lehet majd a nyolcadik törés?
Kalmár Ferenc hangsúlyozta, hogy Csóti annak a népnemzeti vonalnak a kiemelkedő képviselője, ahová Illyés Gyula vagy Csoóri Sándor is tartozott.
Ez a könyv számvetés, egyrészt Trianon 100 esztendejének, másrészt a szerző 80 évének is. Visszatekintés, hogy mit tettünk, és előrenézés, hogy mit tehetünk?
Szili Katalin úgy látja, hogy korrajzot tett elénk a szerző. Több évforduló is megjelenik egyetlen kötetben, Trianon 100 esztendejével egyrészt mérlegre kerül a rendszerváltozás 30 éve is, amikor a ma 80 éves Csóti György éppen 50 esztendős volt. És ezzel párhuzamosan ott vannak a 10 éves magyarországi nemzetpolitika legfontosabb lépései is.
Csóti György elmondta, könyve egy helyzetfelmérés arról, hogyan állunk 100 esztendővel Trianon után, ugyanakkor útkeresés ahhoz, hogy a herderi jóslat ne teljesedjen be a Magyarország államhatáraink kívül élő honfitársaikra nézve sem.
„A rendszerváltozás óta eltelt 30 év az ehhez fűzött reményeket nem váltotta valóra” – mondta. Hozzátette: „A kemény, határozott szavak híve vagyok, amelyek a valóságot tükrözik”, Illyést idézte: „Növeli, ki elfödi a bajt!”. Rámutatott, hogy a veszélyeztetett régiókban (ide tartozik a felvidéki, az erdélyi és a kárpátaljai magyarság is) a többségi nemzet részéről ma már más eszközökkel szembesülnek az ott élő magyarok, mint a 20. században, de azok is a felszámolásunkra irányulnak. A gyilkosságok és a kitelepítések helyére mára az asszimilációra való kényszerítés és a szülőföldünk elhagyására irányuló törekvés lépett.
A szerző meggyőződése, hogy a Kárpát-medencében csak akkor léphet a fejlődés útjára, ha a magyar közösségek megkapják ugyanazt a jogot, mint amit Európában számos helyen tapasztalunk.
„Minden magyar felelős minden magyarért” – ebből kell kiindulnunk, és tudatosítanunk kell, hogy „a sikerhez áldozatokra és teljes körű összefogásra van szükség”!
Csóti György a pozsonyi Csemadok-székházban, Magyarország hivatalos küldöttségének tagjaként 2011-ben (Fotó: Oriskó Norbert)
Hol törhet nyolcadszor a trianoni bilincs?
Ezt a kérdést szerkesztőségünk tette fel, és valamennyi résztvevő egyetértett abban, hogy ez az autonómia lehet. Arról is szó esett, vajon mik lehetnek azok a közbeeső állomások, amelyekkel a célhoz közelítünk?
Pánczél Károly szerint ilyen lenne, ha a magyar nemzeti közösségek államalkotó tényezőkké válnának. A felvidéki magyarok esetében a beneši dekrétumok eltörlése is hatalmas előrelépés lehetne. Kalmár Ferenc szerint fontos volna, hogy a magyar értékrendet európai szintre emeljük. Szili Katalin megemlítette a két európai polgári kezdeményezéshez fűzött lehetőségeket, és emlékeztetett arra is, hogy Magyarország jövőre (a második félévben) az Európa Tanács elnöke lesz.
Csóti György rámutatott, hogy céljaink elérésére partnereket, szövetségeseket kell szerezni nemzetközi porondon is, az őshonos nemzeti közösségek alapvető jogainak biztosítása érdekében az Európa Tanács ajánlásait be kell emelni az Európai Unió jogrendjébe.
Csóti Györgynek 80. életéve betöltése alkalmából a Felvidék.ma szerkesztősége, és kiadónk, a Szövetség a Közös Célokért is szívből gratulál, jó egészséget, további alkotókedvet és sikeres munkát kívánunk. Isten éltesse!
