A Pozsonyi Magyar Intézet adott otthont november 10-én a Pozsonyi Fiatalok Keresztény Közössége (POFIKK) megalakulásának ötödik évfordulója alkalmából szervezett ünnepségnek, amelyen a közösség lelki vezetője, Puss Sándor atya volt a díszvendég.
Ünnepi hangulatban, szeretetben mintegy negyven fiatal gyűlt össze, hogy „komoly témákról fiatalos lendületben” szót váltsanak. A szerény kis szórólapon, amit a résztvevők kaptak, ezzel a mottóval hívják maguk közé a további érdeklődőket.
Urbán Péter, az egyik szervező azt hangsúlyozta, hogy a POFIKK nem formálisan bejegyzett szervezet, és akiket az ünnepségre hívtak, azok sem a formalitásokat, hanem a szeretetben egymás erősítését tartják szem előtt. A Keresztény Ifjúsági Közösség, az 1988-ban induló mozgalom jelentette számukra a magot, ebből a mozgalomból nőttek ki a kisebb-nagyobb keresztény közösségek, köztük a pozsonyi, a POFIKK is.
A kis szórólap, amit kaptunk, arról tanúskodik, hogy életszerű, valóban nem formális baráti társaságról van szó, ugyanis a találkozási helyük – ahova várják a közösségi életre vágyó magyar fiatalokat – Pozsony egyik forgalmas buszmegállójánál a Szlovák Tudományos Akadémia (SAV) épületénél van, itt keddenként 18 órakor a 25 év felettiek találkoznak. Szerdánként pedig a 25 év alatti ún. kisPOFIKK-osok a az ifi mise után a Ferences templomnál gyülekeznek.
A pozsonyi ünnepségen eltöltött néhány óra meggyőzött arról, hogy ebben a nagyvárosban is megtalálják egymást a közösségre vágyó fiatalok, ugyanis a negyven résztvevő mintegy 12 közösséget, szervezetet képviselt, akiket a keresztény hitük fűz szorosra. Többségében a Ferences templomba járó fiatalok a motorja a közösségi életnek, de az ünnepségre református társaik is eljöttek.
A szombati esemény fő szervezői Urbán Péter mellett Hakszer Richárd, Demjanics Mária és Szegő Sándor voltak.
A résztvevőket Hajdók Katalin köszöntötte, aki Márai Sándornak „A gyertyák csonkig égnek” regényéből idézett: “Az időben minden megmarad, de olyan színtelen lesz, mint azok a nagyon régi fényképek, melyeket még fémlemezre rögzítettek. A fény, az idő lemossa a lemezről a vonások éles és jellegzetes árnyalatait. Forgatni kell a képet, s a világítás bizonyos fénytörése szükséges hozzá, hogy a vak fémlemezen megismerjük azt, kinek arcvonásait egyszer magába szívta a tükörlap. Így halványodik el az időben minden emberi emlék. De egy napon fény hull valahonnan, s akkor megint látunk egy arcot.”
Hajdók Kati szerint e gondolat jellemzi legjobban, miért fontos számukra a Pozsonyi Fiatalok Keresztény Közösségének évfordulója: „A mai nap folyamán kínált programok betekintést engednek majd a közösségünk életébe, tükrözve azokat az értékeket, amiket vallunk, képviselünk. Visszatekintünk az elmúlt öt évre. Amikor fény hull az arcokra, találkozunk jelenlegi és egyszer volt POFIKK-osok. Előkerülnek a közös történetek, az együtt megélt pillanatok, kimondott és kimondatlan fohászok. Más fényben ugyan, hiszen sok mindent kiszínez, szebbé tesz az idő. Mindenki másra emlékezik, más az, amit továbbhordoz magában. Egy jó szó, egy baráti kézfogás, egy ölelés, vagy csak a többiek puszta jelenléte. Egy biztos, aki az elmúlt öt évben megfordult a POFIKK-ban, hozzátette a saját mondanivalóját. és tovább írta a POFIKK történetét. A keddi nap sokunk számára elválaszthatatlan a POFIKK-tól. Születtek életre szóló barátságok, szerelmek, közös emlékek, amik most már mindannyiunk részét alkotják. Többünk nevében mondhatom, hogy a közösség az elmúlt öt év alatt a biztonság szigetévé és biztos ponttá vált.”
Ezután a találkozó vendégét, előadóját köszöntötte: Puss Sándor jezsuita szerzetes atyát arra kérték, hogy ”A kis közösségek kihívásai a XXI. században” témáról tartson előadást. Hajdók Katalin bevezetőként elmondott gondolatai is jellemzőek a POFIKK-osokra: ”Fontos számunkra a nyitottság és a másik elfogadása, megértése a közösségben. A mai rohanó és túldigitalizált világunkban sokszor háttérbe szorulnak az emberi kapcsolatok, átveszi a helyüket a közöny. Fontosabbá válik egy virtuális, kitalált és elképzelt világ, amiben arcok, hangok és tekintet nélkül vagyunk jelen, mint a személyes találkozás. Szeretünk álnevek mögé rejtőzni, valami mást mutatni, mint amik valójában vagyunk, mert ez a kényelmesebb. Mi a közösségek szerepe egy kihívásokkal teli világban, ahol az emberi természet, önazonosság és értékrend elveszíti jelentőségét? Miben rejlik az igényes közösség titka? A közösségnek is haladnia kell a korral, vagy fontos az, hogy megőrizzük a hagyományos értékeket?”
Ezekre a kérdésekre válaszolt Puss Sándor atya előadásában.
Puss Sándor fiatal jezsuita szerzetes, aki most egyedüli magyarként a nagyszombati jezsuita rendházban él, a magyar egyházi közösségi élet fáradhatatlan szervezője, karizmatikus személyiség. Életének meghatározó élménye volt a 2008-2011 között Rómában töltött szolgálat, ahol a szenvedélybeteg fiatalokkal kapcsolatos programokban vett részt. Az ő nevéhez fűződik 1988-ban a magyar hívők körében a Keresztény Ifjúsági Közösség megszervezése, a lelki vezetője, motorja lett a mozgalomnak, és Rómából visszatérve újult erővel látott ismét a szervező munkához.
Sándor atya előadása rövid, lényegretörő, meggyőző, őszinte volt. Ahogy a fiatal hallgatóság reagálása is az, erőt merítenek abból, hogy együtt lehetnek vele, érezhetően nagyon jól ismerik egymást, az atya valamennyiüket nevükön szólítja. Puss Sándor a fogalmak tisztázására helyezi a hangsúlyt. A kihívást a nevelés fontos eszközének tartja, folyamatosan új és egyre nagyobb kihívások elé kell állítani a gyermekeket, fiatalokat és felnőtteket is annak érdekében, hogy amikor életük nagy kihívásaival találkoznak, akkor ne rettenjenek meg. Előadása másik felében kifejtette véleményét arról, hogy hova vezet, ha valaki az életében a személytelen, interneten, monitoron, telefonon keresztül történő kommunikációra szorítkozik. Azaz manipulációnak van kitéve, látszólag szabadon döntenek és egyedül, de valójában a médiának, a reklámnak vannak kiszolgáltatva, azt az üzenetet kapják nap mint nap, hogy „ne gondolkozz, dönts”. Azaz leszoktatják a gondolkodásról, a problémák önálló megoldásáról. A közösségek összetartó ereje segít abban, hogy másokkal közvetlenül kapcsolatot tartsunk, a döntésben másokra is hagyatkozzunk, merjünk kérdezni, tanácsot kérni. A lényeg nincs az interneten, figyelmeztetett az atya, biztatta a hallgatóságát, hogy a virtuális világ helyett a valóságos kapcsolatokat keressék, azaz ne csodálják mások életét, hanem a sajátjukat éljék.
Az előadás után a közösség tagjai Sándor atya segítségével két kérdésre keresték a választ: Milyen komoly kihívás elé kerültek az utóbbi időben és eddigi életüknek mi volt a legnagyobb kihívása?
Délután az egyes kisközösségek képviselői egy kerekasztal-beszélgetés keretében számoltak be közösségi életük tapasztalatairól, küldetésükről. Egyöntetűen az volt a vélemény, hogy Pozsonyban, a nagyvárosi élet hátránya, hogy nehezebb egymást megtalálni, hatványozottan igaz, hogy a megszólítás nehezen jut el a célközönséghez. És akikhez eljut, azok részéről is kicsi az érdeklődés a közösségi élet iránt. Az egyetlen kivétel ilyen szempontból a problémás gyerekek szüleivel való foglalkozás jelenti. Az úgynevezett „Cenacolo” mozgalomhoz való csatlakozók száma folyamatosan nő. Szlovákiában a magyarok által lakott városok közül novemberben a galántai Kodály Zoltán Gimnáziumban is rendszeresen pénteken találkoznak a szülők, akik szeretnék egymással és szakértővel megosztani a gondjaikat.
A beszélgetés ezután kötetlen formában folytatódott, a fiatalok szeretetvendégséggel ünnepelték meg a POFIKK megalakulásának ötödik évfordulóját, fényképek vetítésével idézték fel azokat a programokat, találkozásokat, amelyek erős közösséggé formálták a pozsonyi magyar keresztény fiatalokat. Jakubecz László zenés-verses előadása ünnepi hangulatot varázsolt a szívekbe.
Meggyőződésem, hogy további sok szeretetteljes pillanatot, közösségben eltöltött napot, évet élnek meg ezek a pozsonyi magyar fiatalok, és szép számban akad követőjük, akik keresni fogják a találkozási lehetőséget velük!
Felvidék.ma, Pogány Erzsébet
További képek a Képgalériában – ITT
{iarelatednews articleid=”36431″}
