Konferenciák, tanulmányok sora foglalkozik újabban a transzatlanti térségben, Bécstől Amszterdamon, Londonon át Washingtonig a keresztyén hit, illetve a vallásos hit egészségmegőrző, egészségtámogató, szalutogén hatásaival. Dr. med. René Hefti (61 éves) svájci egyetemi docens a spirituális gondozás európai kutatóinak egyik vezető tudósa.
A berni egyetemen a pszichoszociális orvoslás tanszéken, illetve Bázelben is a hasonló tanszéken rendszeresen ad elő. Ő maga is hívő ember. A Keresztyén Vezetők, Vállalkozók nemrég Berlinben tartott, több ezer érdeklődőt vonzó kongresszusán – melynek ez volt a fő témája: A vezetéshez kellenek a keresztyén értékek – az egyik plénum előadást ő tartotta. De miről is van szó?
Tengeren túli kezdet, transzatlanti folytatás – és itthon?
Már az 1980-as évek elején elkezdődtek az alapos kutatások az USA-ban, Kanadában, melyeknek ez volt a témája: vallás és egészség. Ezek egyre tagoltabbá váltak, s külön csoportok, intézeti részlegek foglalkoznak a keresztyén hit, lelkiség, azaz hitgyakorlat, a megélt hit és az egészség összefüggéseivel.
Bárhol folytak is a vizsgálatok, az eredmény mindig egyező volt: a hit szalutogén hatású, azaz egészségmegőrző, egészség-helyreállító, gyógyulássegítő, betegségfeldolgozást támogató ereje van.
Érdekes vagy inkább sajátos módon az amerikai tudományos eredményeket és értékeléseket erős kritikai fenntartásokkal fogadták különböző európai kutatókörök, mondván: az USA-nak más vallási kultúrája van.
Az öreg kontinensen szinte a 20. század végéig tartotta magát az a freudi tétel, miszerint a vallások megbetegítenek és fejlődésgátló hatásúak. A vallási neurózis, sőt az ekkléziogén, kifejezetten egyházi negatív pszichés hatások következtében nem ritkán alakulnak ki negatív lelki folyamatok, tünetcsoportok. Még a ‘90-es években is voltak pszichiátriai intézetek, tanszékek, kutatások, amelyek elsősorban nem a vallás pozitív hatásaival, hanem annak megbetegítő, lelki kínokat okozó következményeivel foglalkoztak, nem ritkán kemény politikai, ideológiai befolyástól vezetve.
Nálunk is ismerősek voltak hasonló szemléleti tendenciák, súlyos egyoldalúságok, egészen odáig, hogy szinte csak a hit negatív, tudományellenes eseteit publikálták, pertraktálták sajtóban és közvéleményben. A pozitív értékelés és befolyás kutatásával a ‘90-es évek közepe óta kezdtek foglalkozni Európában egyre intenzívebben, s ezek megerősítették az eredményeket. Dr. René Hefti, Jacqeline Bee és mások vizsgálódásai egyértelművé tették, hogy pl. a bypass műtéteknél azok a páciensek, akiknek vallási, hitbeli meggyőződésük és napi imádkozó gyakorlatuk van, hamarabb gyógyultak és komplikációmentesek voltak.
Fotó: Pixabay
A Jézus-hit többdimenziós szalutogén áldásai
2005-ben indult el Svájcban a Spiritualitás és Egészség Kutatóintézet munkája (FISG.CH). Nem volt kétséges a munkatársak számára, hogy a hit reális tényező a betegségtörténetben és a gyógyításban. Ezt azonban még bizonyítaniuk kellett, mégpedig tudományos mérésekkel. A svájci eredményekhez gyorsan társultak a velük összhangban lévő német eredmények a spiritualitás értékelhető, pozitív hatásairól. Időközben felmerült az a kérdés, amit főként keresztyén körök vetettek fel: a keresztyén hitnek vannak-e ilyen hatásai vagy inkább a spirituális gondozásnak? Kiderült, nem szabad éles ellentétet felállítani. Vannak területek, például az USA, illetve a transzatlanti kultúrkör, ahol
nyilvánvalóan a keresztyén hitnek van prioritása. Ugyanakkor vannak területek, az iszlám kultúrkör például, vagy más világvallások kultúrkörei, ahol szintén kimutatták a vallásosság, a spiritualitás és a gyógyulások, illetve az egészségmegtartás összefüggéseit.
A keresztyén, azaz Krisztushoz kötődő, Őbelőle merítő hit és hívő szemlélet számára kezdettől fogva világos: Jézusnak személyes, terápikus, szanáló, kúráló hatása van – az örök életre is.
Már az első evangélium elején ezt olvassuk: „Azután bejárta egész Galileát… gyógyított mindenféle betegséget és erőtlenséget a nép körében… hozzá vitték a sokféle betegségtől és kíntól gyötört szenvedőket, a megszállottakat, holdkórosokat és bénákat, és meggyógyította őket” (Mát 4,23-24).
Tehát a szomatikus és a pszichés betegségben szenvedőket egyaránt. Lukács evangélista, aki maga is orvos volt, egyenesen néven nevezi a gyógyító, szalutogén erőforrást. „Azért jöttek, hogy… meggyógyuljanak betegségeikből. Akiket tisztátalan lelkek gyötörtek, meggyógyultak (curabantur). Az egész sokaság igyekezett megérinteni őt, mert erő (dünamisz, virtus) áradt ki belőle, és mindenkit meggyógyított (sanabat omnes)". Jézus kúrált, és áradt belőle a szalutogén, a gyógyító, egészségessé tevő hiterő. Ahogyan találó szavunk kiábrázolja: egész-ségessé, azaz teljesen megépítette őket, az egész embert, testestől-lelkestől (Lukács 6,18-19.)
Fotó: Pixabay
A hit értelemfelismertető és reszilienciás képessége
Az elmúlt 40-45 év intenzív kutatásai transzatlanti kiterjedésben nyilvánvalóvá tették és egyértelműen bizonyították a hit tartást adó, identitást erősítő, értelemtisztázó erejét és hatását, főként a szenvedés és a halál nagy kérdéseiben. A kutatások újabb iránya azt vizsgálja, milyen összefüggés állapítható meg a világnézet és a stresszfeldolgozás között. S lássunk csodát ismét!
A hitben járók, a vallási-spirituális gyakorlatokkal élők, az agnosztikusok és az ateisták bevonásával végzett felmérésekben a szív-érrendszeri stresszreakciókat kutatták. Mérhető, számszerűsíthető különbség mutatkozott. A „vallásosak, hívők” csoportja sokkal gyengébb pulzusszám-növekedést, vérnyomás-emelkedést mutatott, mint mások, és a reszilienciás ellenállás, tehát az, hogy ők gyorsabban visszanyerték eredeti, jó állapotukat testi-lelki szenvedés, illetve nehéz élethelyzetek átélése után, mint a nem vallásosak, nem hívők csoportjai, abszolút egyértelmű lett. 150 tanulmány igazolja, hogy az aktívan hívők és vallásosak között nagyobb a túlélési arány és kisebb a korai halálozási mutató (20%-kal kisebb!). Ugyanakkor sokkal rendezettebb életvitelt mutatnak.
A stresszleküzdő képességben jelentős szerepet játszik az imádság, a bűnbánat általi lelki teherleadás, és a megbocsátás felszabadító hatása, s a lét, létezés, a személyes élet Istentől adott értelmének felfedezése, a ragaszkodás ehhez.
Felettébb nagy haszna van…
Roppant figyelemre méltó, hogy 2000 évvel Jézus terápikus-üdvözítő földi munkálkodása, s 500 évvel a Heidelbergi Káté megírása után a legmodernebb életmódkutatás is eljutott a felismerésre: ha sikerül a spiritualitást, a keresztyén hit pozitív hatásait újra jól tudatosítani, integrálni a transzatlanti kultúrába, akkor ennek tartós befolyása lesz társadalmaink, egyházaink tagjainak testi és pszichés egészségére, teljesítőképességére és az emberek elégedettségére.
A végeredmény felől nézve jobban értjük azt is, eleink a Kátéban miért fogalmaztak többször így: mit használ, mi hasznod abból, hogy megismerd Istent, az Ő gondviselését. Mi hasznod Krisztusból, még ha ez első hallásra különösen is hangzik. A hit, a spiritualitás és egészség kultúrinnovatív ereje kibontakoztatásához pedig szükség van ilyen irányú iskolázásra, képzésre. Ennek az iskolázásnak minősített helyei lehetnek az egyházak, a hitoktatás. A nyugati megújítás ilyen tekintetben kiterjed a vállalkozásokra, nagy cégekre is, ahol pontosan a hit és a spiritualitás szerepét tudatosítják az életstílus, a stresszfeldogozás, az értelemfelismertetés, a kiégésmegelőzés szempontjából.
Csak valahogy megint le ne késsünk minderről!
Dr. Békefy Lajos
