November 16-án a Pesti Vigadóban, a Magyar Művészet 22/6. lapszámának bemutatóján Falusi Márton főszerkesztő köszöntőjében szólt arról, hogy a mostani lapszám több tanulmányával is Illyés Gyula előtt tiszteleg, születésének 120. évfordulója alkalmából. A szerkesztők célja hitet tenni Illyés Gyula korszerűsége mellett – szemben azokkal az irodalomtörténészi teóriákkal, melyek Illyés életművét besorolják a képviseleti költészet 19. századi hagyományába, és sokszor úgy mutatják fel ezt az életművet, mint ami a 20. század politikai, történelmi, szociológiai kihívásaira az író politikusi életművével és nem pedig poétikai, tehát irodalmi-esztétikai megközelítéssel reagál.
A lapszámban közölt írások mind azt igazolják, hogy versei, drámái, szépprózai művei egyaránt meghatározó alkotásai a kortárs magyar irodalomnak, időtállóak, az irodalmi kánon fontos összetevői. A főszerkesztői bevezetőt követően Lezsák Sándor költő, író, az MMA levelező tagja elevenítette fel személyes élményeit, találkozásait Illyés Gyulával.
1979-ben Lakiteleken, a Fiatal Írók József Attila Köre égisze alatt szervezett találkozót Korszerű nemzeti önismeret címen, ahova meghívta Illyés Gyulát is. Amikor a szervezés során a pártbizottság Szocialista nemzeti önismeretre változtatta volna a rendezvény címét (és témáját), Illyés neve és személye segítette a szervezőket a párbizottság meggyőzésében: a találkozót végül is az eredeti Korszerű nemzeti önismeret címen tartották meg.
(Fotó: Demeter Péter)
Felidézte azt is, amikor személyes találkozót szervezett a Hetek költőcsoport számára Illyés Gyulával. Az összejövetel a nemzedékek találkozásának eleven élményével ajándékozta meg mindannyiukat, őt magát pedig a közösségek szervezésének szükségességében erősítette meg évtizedekre.
Balogh Gergő irodalomtörténész Sturm László főszerkesztő-helyettes kérdésére elmondta,
hogy tágabban a magyar irodalmi modernséggel, újabban a szerelmi költészet különböző vonulataival kutatja.
Eredetileg felkérésre kezdett el foglalkozni Illyés szerelmi költészetével, s ekkor szembesült az illyési szerelmi líra izgalmas és normákat feszegető karakterével. Beszélt arról, hogy Illyésnél a szerelmi megszólalás lehetősége sokszor a természethez, a tájhoz kapcsolódik, máskor az érzés, mint a két szerelmes közösségi élménye kap hangsúlyt.
(Fotó: Demeter Péter)
A harmadik meghívott vendég, Petrik Béla a lapban egy (kétrészes) tanulmányt jegyez a Bibó-emlékkönyvről, melynek kapcsán szóba került Bibó és Illyés szellemi kapcsolata és barátsága.
A kötet aktualitásáról szólva elmondta, hogy az írások jó része nem Bibó életművét tárgyalja, nem rá emlékezik, hanem jövőbe mutató, illetve ma is időszerű, önálló irodalmi alkotás vagy politikai esszé, tanulmány pl. Kiss Gy. Csaba vagy Duray Miklós kisebbségi témájú írása, Csurka István a Bibó-felejtés okairól szóló írása.
Bibó István aktualitását pedig az író, politikus világnézetében, szemléletében látja, ami sok irányból, sok hatás alapján tevődött össze: rendkívül mély kulturális tudása, jogi tudása és szemlélete, szociográfiai társadalomkritikai látásmódja, s mindezek mellé a nagyon erős keresztényi erkölcs és tartás – ez együtt adott neki egy olyan világnézetet és erkölcsöt, ami fájón hiányzik a mai magyar közéletből.
(Sajtóközlemény/Felvidék.ma)
