Két évvel ezelőtt, 2006 nyarán Robert Fico óvatosan, kissé bizonytalanul ünnepelte választási győzelmét. Ma pedig, kormányzása félidejében, egy újabb és ezúttal nagyobb győzelmet ünnepelhet – a választás utánit. Az óvatoskodást ezúttal már félreteheti – kezdi bevezetőjét Dag Daniš a Pravda mai számában. Jegyzetét a következőképpen folytatja: Fico dicsértére legyen mondva, lehetőségeit, melyek a választásoktól és az erőviszonyoktól voltak behatárolva, maximálisan kihasználta. Először is, Ficonak bevált a Slotával és Mečiarral kötött koalíció, bár eredetileg a lehető legrosszabb választásnak tűnt az összes variáns közül. Végül azonban nem váltak be a félelmek, ugyanis sem nemzetközi elszigteltség, sem gazdasági visszaesés, sem pedig politikai szétforgácsolódás nem következett be. Ez utóbbi ugyan jelen van, de a jobboldalon.
Másodszor, Fico jól döntött, hogy nem változtatta meg az alaprendszert, a takarékos államháztartást, az alacsony jövedelemadót és a nyugdíjreformot. Harmadszor pedig, Fico ugyancsak jól döntött, amikor saját „szocializmusát” észrevétlenül kiherélte és a minimálisra nyeste vissza, amely még nem veszélyezteti a gazdaságot és a vállalkozásokat. A Fico-kormány végül megelégedett a retorikai fordulattal és hozzáállással, ami láthatólag az embereknek is éppen elég. Így aztán mind a Smer, mind pedig a kormány rekordnépszerűségnek örvend.
Az egyetlen dolog, ami balul ütött ki, az az állami alkalmazottak számának húsz százalékos csökkentése volt. És ezt is csak azért csinálta, hogy pénzt tudjon áldozni a szociális politikára. A szükséges pénzt azonban Fico egyszerűen megtalálta „odakészítve az asztalon”, köszönhetően annak a gazdasági növekedésnek, melyet az előző, jobboldali kormány hagyott hátra.
Fico most, két év hamis álszerénység után, megmártózhat a nyugalomban, és terveket vázolhat fel akár 2030-ig, hiszen mindaz, melyre épített, működik: a koalíció, a szociális imázs, a tisztaság képzete, már-már csodálatosan is. Illetve annak ellenére, hogy semmi megerőltetőt, komolyat nem tett, és főleg nem olyat, mely saját forrásból származott volna. Fico, két év kormányzás után, éppen az ellenkezőjét éli át annak, mint amit Dzurinda 2004-ben: minimális erőbedobás mellett a koalíció maximális hasznot tehet zsebre. A kormányfő ugyanis valami olyasmit tett, melyre senki sem számított: kihasználta a szerencsét, mely az „asztalon hevert”, saját fegyverével győzte le vetélytársát, és tette mindezt hibátlanul…
Dag Daniš, Pravda, Felvidék Ma
